A felvidéki magyar politika bár messze nem olyan mozgalmas, mint a külpolitika vagy a szlovák belpolitika, idén mégis izgalmas, fordulatos és ellentmondásos változásokon ment keresztül. Sokan nagy meglepetéseket emlegettek, ám valójában itt is csak felszínre került mindaz, amit már az év elején sejteni lehetett: a Magyar Szövetség már januárban tudta, merre akar elmozdulni, de azt a megfelelő időpontig el akarta rejteni a választók elől. Mondjuk, az óvatosság ellenére így is oltári kudarc lett a vége.
A Gubík László vezette Magyar Szövetséget az évet boszorkányüldözéssel kezdte. A Körkép.sk-szerkesztőségének üzengetett. Az általa megfogalmazott vádak lényegtelenek voltak: figyelemelterelésként szolgáltak. Gubík ugyanis egyetlen általunk megfogalmazott kritikát sem cáfolt vagy magyarázott meg.
Ugyanis már 2024 decembere is annak fényében telt el, hogy a Magyar Szövetség progresszív trójai falovai módszeresen terelgették a pártot az ellenzék táborába. Az első komoly jel, ami a sikerükről árulkodott az volt, hogy januárban Gubík László hivatalosan is megerősítette: pártja semmilyen országos vagy nemzetközi politikai kérdésben nem óhajt véleményt nyilvánítani.
Persze, ez csak akkor volt igaz, ha az ellenzékkel kellett volna konfrontálódni – ha a kormányt kellett bírálni, hirtelen volt kedv az országos témák felvállalására is. Ilyen volt például a málnapatik víztározó ügye, ami nem volt magyar ügy, mégis kiemelt figyelmet kapott a párt részéről, mert az ellenzék keményen támadta vele a kormányt.
Ugyanez volt a helyzet az úgynevezett atomtemető-üggyel, amit nagyjából addig tartottak a köztudatban, amíg ki nem derült, hogy ez is kevés lesz a párt ellenzékivé alakításához. De a sötét fellegek már közeledtek. Gubík László pártelnök megválasztásának napján még azt nyilatkozta, hogy a pártnak jobban fel kell vállalnia véleményét országos témákban, és vállalnia kell, hogy zömében konzervatív álláspontot képviselt. Idén januárban ennek szöges ellentétét hirdette.
Gubík holdudvarában elvileg nagy erőkkel termelték ki az elmúlt években a tehetséges sajtósokat. Ennek ellenére február elején végül mégiscsak Bugár Béla közeli embere, a néhai Most-Híd szóvivője lett a Magyar Szövetség sajtóosztályának vezetője. Ehhez nem kell különösen kommentárt fűzni.
Manfred Weber nyomdokain
A körülmények tehát már januárban is arra utaltak, hogy a Magyar Szövetség egyetlen esetben fog kitörni az üres, semleges politizálás béklyójából: ha a kitörést progresszív irányba hajthatja végig.
Februárban újabb jelét tapasztalhattuk meg a párt átalakulásának, amely később további karakterfejlődést adott a történethez. Gubík ugyanis telefonon egyeztetett Manfred Weberrel, a magyar kormányt háborús célokból megbuktatni akaró néppárti elnökkel, és a felvidéki magyarok nevében három dolgot szögezett le. Ebből ma már csak kettőnek van jelentősége:
Az Európai Néppárt és Gubík László identitása között ettől kezdve szoros kapcsolat alakult ki. Gubík nem szavazott Weber újraválasztása ellen. Novemberben pedig önmagát már keresztény-szociális politikusként azonosította, Manfred Weber nyomán. Decemberre pedig az is kiderült, hogy a Néppártban elfoglalt helyéhez ragaszkodó Magyar Szövetség a szélsőségesen háborúpárti Demokrati-n kívül hamarosan kollégának megkapja a szintén ellenzéki, szivárványos-liberális SaS-t is.
„Magyar” párt magyar szavazók nélkül?
A politikai malőrökből a száj- és körömfájás vészterhes időszakában sem volt hiány. Volt is fejjel lefelé ábrázolt magyar zászló, és egy Gubík-Orosz podcast-szereplés, ahol félreérthetetlenül visszaköszönt egy Most-Híd 2.0 kialakítására utaló szándék. Egyre világosabbá vált, hogy a Magyar Szövetség elnöke felélesztette a néhai vegyespárt azon stratégiáját, amire a bukás előtt már nem maradt ideje: a magyar és szlovák szavazók előtt eljátszott hitelesség helyreállítása helyett a roma szavazók fel fordultak volna.
Gubík először márciusban beszélt erről a tervről, és azóta is sarokköve maradt a politikai célstruktúrának és retorikának egyaránt. Sem akkor, sem azóta nem történt semmilyen politikai munka annak érdekében, hogy az otthonmaradó, jellemzően konzervatív-nemzeti érzelmű magyar szavazót megpróbálják mozgósítani. Ekkor már megjósolható volt, hogy a párt nem akar konzervatív-nemzeti sikertörténetet, mert az kényelmetlen a vegyespárti-progresszív belső ellenzéknek és a partnernek kiszemelt szlovák pártoknak is.
Gyimesi kizárása, az Anyaország tébolyának kezdete
Jött április eleje, ahol mérföldkőnek számító döntések és nyilatkozatok születtek.
Gyimesi a kizárásáról: Nem én változtam. 2027-ben találkozunk a választásokon
A felvidéki politikának is megvan a maga öszödi beszéde
Alig pár nappal a nagy botrnyt kavaró országos tanácsülés után Gubík László pártelnök a szélsőliberális Aktuality.sk hírportál stúdiójába látogatott, hogy podcast-interjút adjon. A szereplése emlékezetes volt: megtagadta a Fideszt, Magyar Péter ellenzéki jelölt felé is nyitott. Azt is mondta, hogy a Smerrel és a PS-szel is hajlandó kormányozni, és minden attól függ, ki hajlandó többet teljesíteni a fentebb említett 13 pontból. Az autonómiától is elhatárolódott, a Felvidék kifejezést mintha kényelmetlennek találta volna és letagadta, hogy lenne politikai jelentősége.
A podcast tele volt kínos jelenetekkel: bugyuta mellébeszélésekkel megkerült válaszadással, és a legnevetségesebb az volt, amikor saját hazugságába bonyolódott bele, mert nem tudta, hogyan tagadja le, hogy a felvidéki magyar párt elnökeként a magyarországi Komáromban lakik.
Gubík László öszödi beszéde: Megtagadta a Fideszt, együttműködne Magyar Péterrel, kormányozna a PS-szel, az autonómia, Felvidék szavaknak nincs politikai jelentése a számára
Kicsit álljunk meg a politikai kurtizánkodásnál. Gubík ugyanis azt állította akkor áprilisban, hogy aki a legtöbbet teljesíti a kivánságlistájáról, azzal lép koalícióra. Ezt a Beneš-ügy után decemberben is megerősítette. Csakhogy a kontextus akkor más volt. Áprilisban a párt még úgy ahogy semleges volt, válaszút előtt állt. Decemberben viszont már letette a voksát az ellenzék mellett. Miért nem voltozott a kormányalakítás feltétele? Azért, mert az ellenzék nem fogadta tárt karokkal Gubíkot, és a választók és több politikus ellenállása miatt is a Magyar Szövetség kosarat kapott. Míg áprilisban a bárkivel hajlandók vagyunk, de közben senkinek sem kellünk politika még orvosolható lett volna – decemberben ugyanezt a progresszívek csapdája bebetonozta.
Jött április közepe, és mások számára is bizonyítást nyert, hogy a portálunk által Most-Híd 2.0-ként emlegetett projekt nem agyszülemény. Gubík a Denník N nevű lapnak nyilatkozva jelezte, hogy várja vissza a pártba a Gyimesi érkezésekor (2023) távozó vegyespártiakat. Fontos tudni, hogy az akkor távozók zöme liberális, progresszív és globalista politikus volt.
Április után a Magyar Szövetség kommunikációja konzervatív-nemzeti-szuverenista kérdésekben meddő volt, de ha kritizálni lehetett a kormányt, nem mulasztották el a lehetőséget. Május elején – bár nemzetközi kérdésekben állítólag nincs véleménye a pártnak – Ficot bírálta moszkvai útja miatt – az ellenzékkel tökéletes összhangban. Júniusban ugyanez játszódott le az energiaár-kompenzáció kapcsán, ahol a Magyar Szövetség az ellenzék érvei mentén szorgalmazta az energiatámogatások megszüntetését.
Bugár és Weber politikai szerelemgyereke bedurvult. Ez a retorika már nem uszítás. Ez fenyegetés
Nyáron zöldet kapott a szívárványosodás Budapestről
Ami az áprilisi öszödi beszédben csak retorika volt, az a nyáron valósággá vált. A Magyar Szövetség liberális szereplői részt vettek a magyar kormány és Orbán Viktor elleni tömegdemonstrációvá váló 2025-ös Budapest Pride-on. Bokor Réka és társai az egész Felvidék nevében magasra tartották a transzparenst, miszerint „Gyüttünk, Felvidék is itt van”, és hogy „Slovekia stands with Hungayrians”. Olyan személyekről van szó, akik nem (feltétlenül) törvénytelen módon ugyan, de kétségkívül anyagilag is jól jártak a Magyarországról érkező kultúrtámogatásokból.
Király Zsolt: Kígyók a keblen – avagy a Budapest Pride felvidéki tanulságai
Bokor Réka Orosz Örs volt párja. Orosz Örs pedig a Gombaszögi Nyári Táborhoz kötődik. Ott is történtek érdekes dolgok. A budapesti támogatásokkal alaposan kitömött nyári táborban a már bimbózó magyar választási kampány idején csak úgy zúgott a „mocskos fidesz” rigmus a nézőtérről. De ez legyen Budapest baja, hiszen, ahogy ez a cikk lépésről lépésre bemutatta, Budapest maga emeli fel azokat, akik szándékosan vagy tudatlanságból egyre rosszabb helyzetbe keverik őt. … A kettős játéknak nincs határa.
Gombaszög más okból is emlékezetes marad. Részt vett rajta Tarr Zoltán, a Tisza párt második embere, valamint Martin Dubéci, a PS politikusa, aki már korábban is beszélt a magyar párt felé való nyitásról. Érdekes, hogy a szlovák kormányoldal nem képviseltette magát…
Nagy tanulság volt az is, hogy Nacsa Lőrinc, a Nemzetpolitikai Államtitkárság vezetője teljes mellszélességgel kiállt Gubík szivárványosodó politikája mellett. Annak ellenére, hogy otthon, Magyarországon Nacsa is a háborúpártiak ellen kampányolt, a Felvidéken a velük való együttműködést szorgalmazza.
A végkifejlet
Jött az ősz, és most már a végkifejlet következik. Szeptemberben Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter megint elkerülte a Magyar Szövetség székházát. Ugyanebben a hónapban a magyar kormány által fenntartott Magyar7 Médiacsalád szerkesztője Robert Ficot (és így Szijjártó Pétert is) elmarasztaló írást közölt, mert a szlovák kormányfő részt vett a pekingi világháborús megemlékezésen. Más szavakkal: megint a magyar kormány jóvoltából jól lélő szellemi munkások ekézték a magyar kormányt, oroszokhoz és kínaiakhoz dörgölőzőnek nevezve azt.
Októberben felpörgött a magyarországi kampány, és elindították a digitális polgári köröket, ami a magyar nemzeti oldal közösségi médiás jelenlétét hivatott erősíteni. Gubík is csatlakozott – aztán jól letagadta, hiszen korábban azt nyilatkozta, hogy Magyar Péterrel is együtt akar működni.
Király Zsolt: Ma7 kontra Szijjártó – amikor az udvari sajtó a saját gazdájába harap
Gubík László az októberi MÁÉRT ülésen még közösségi békéről és stratégiai nyugalomról beszélt. Aztán november végén a progresszív PS Komáromban elfogadott egy semmitmondó határozatot a Beneš-dekrétumokról. Egyértelmű csapda volt ez a progresszívek részéről, a Körkép.sk meg is írta már novemberben, miért kell a PS akcióját fenntartásokkal fogadni. A Magyar Szövetség tétlen maradt, a szlovák szuverenista oldal szereplői pedig hozták a legrosszabb formájukat, és ráharaptak a csalira. Ez magyarellenes és sértő nyilatkozatok sorát indította el.
Nyilvánvalóvá vált, hogy a helyzetből a senki sem tud jól kijönni, ám a helyzet eszkalálódott, a PS pedig – szokásához híven – a tényleges kiállás előtt visszavonulót fújt. A kezdeti állításaival ellentétben azt hirdette, hogy sosem akarta a Beneš-dekrétumok eltörlését. A kormányoldal veszettül meggondolatlan nyilatkozatai mellett azonban ez a beszédes pillanat nem kapott elég figyelmet.
Ebben a hangulatban tartotta meg a Magyar Szövetség országos kongresszusát. Ennek több fontos következménye is volt. Az egyik, hogy Gubík egy alapszabálymódosítással teljeshatalmat kapott a választási jelölések felett. Vagyis, akinek politikai ambíciói vannak a párton belül, kénytelen pitizni a pártelnöknek, még helyi és megyei szinten is.
A másik fontos következménye a Beneš-dekrétumokkal kapcsolatos álláspont összehangolása volt az ellenzékkel. Šimečka és a PS pár nappal a kongresszus előtt már arról beszélt, hogy a Beneš-dekrétumokhoz nem nyúlna, de a földelkobzásokat le kell állítani. Gubík László a kongresszuson már a dekrétumok rendezését, a szlovák állam bocsánatkérését, ne adj’ Isten kárpótlást jelölte meg prioritásnak. Kizárólag azt emelte ki, amiről a PS is beszélt: a földelkobzások leállítását.
A harmadik fontos mozzanat az volt, hogy újságírói kérdésre reagálva Gubík egyértelmű jelzést tett, hogy a PS lehet a magyar párt „természetes szövetségese”. Ez akkor még csak a PS-szel való lepaktálás lebegtetése volt. A helyzet, ami a kormányoldalt nemkívánatossá tette, szintúgy a PS húzásának eredménye volt. A Magyar Szövetség pedig egyetlen egyszer sem tiltakozott a manipuláció ellen.
Csakhogy a történet itt nem állt meg. A kormányoldal fenn akarta tartani a Beneš-témát, mert régen volt olyan ügy terítéken, amely kivételesen az ellenzéknek jobban fájt. Kaptak is az alkalmon, és elfogadtak egy Btk-módosítást, ami féléves börtönnel sújtaná azokat, akik kétségbevonják vagy tagadják a II. világháború utáni rendezés dokumentumait. A törvény az ellenzék ellen irányult, de sajnos gond nélkül alkalmazható a magyarok ellen is, és ez komoly felháborodást keltett a felvidéki magyar választók körében a kormánypártokkal szemben.
December közepére a Magyar Szövetség Gubík László vezetésével már az ellenzék körében készült az ünnepekre. Az ellenzék (nem civilek, hanem a politikai pártok) által szervezett pozsonyi megmozduláson (mondjuk ki: Soros György színpadán) Gubík László meghívott szónokként mondhatott beszédet. Gubík elfogadta a meghívást, és ezzel megvalósult a terv, amelynek kontúrjait az év elejétől gondosan próbálták elfedni a választók elől. A párt átért a progresszív túlpartra .
Ekkora az ügynek nemzetközi és külpolitikai következményei is voltak. Talán ha Gubíkék hajlandók lettek volna külpolitikai témákkal is foglalkozni, megértették volna, mit tesznek. Így vagy szándékosan, vagy tudatlanságból, de komoly károkat okoztak. A PS által elindított zseniális csapda kiteljesedett, és két nappal az év legfontosabb uniós csúcsa előtt olyan helyzetet teremtettek, amelynek legnagyobb nyertesei a brüsszeli háborúpártiak és a magyar ellenzék voltak. Magyar Péter, Orbán Viktor kihívója a mai napig politikai tőkét farag Gubík László és a Magyar Szövetség bénázásából.
A kérdés az, hogy megérte-e? Nem nagyon. Az utolsó órákban ezt már sejtette a magyar párt is, mert a hozzá közel álló sajtó konkrétan álhíreket gyártott, hogy letagadja a tüntetés ellenzéki jellegét. Egy éjszaka alatt az ellenzéki szlovák választók is elmondták a véleményüket, ami röviden az volt, hogy Gubík vállalhatatlan, a Magyar Szövetség pedig legfeljebb akkor jöhet, ha minden egyes külpolitikai és ideológiai nézetet átvesznek a progresszívektől. Egyébiránt nincs rájuk szükség. Egy nappal később a PS is visszakozott, és kosarat adott a magyar pártnak.
Gubíkot megrágták és kiköpték. A progresszív megmondóemberek pedig elaléltak a PS zseniális tervétől, amivel lóvá tette Ficot, Orbánt, és ehhez a felvidéki magyarokat használta. Nem, nem utólag vagyunk okosak. A Körkép.sk szerkesztősége már novemberben, az egész ügy kezdetén konkrétan felsorolta azokat a buktatókat, amelyeket a pártnak figyelembe kellett volna vennie. Nem érdekelte őket. Az eredmény katasztrofális.
A tüntetéssel a felvidéki magyar politikum a progresszívek hasznos hülyéivé lettek. Rengetegbe került ez a kaland. Nemhogy az ellenzék, de most már a kormánypártok sem kérnek a magyar pártból, a Beneš-dekrétumok érdemi kezelése lekerült az asztalról (mert túlságosan át lett politizálva), de ráadásul Pellegrini államfő még a Btk-módosítást sem vétózta meg, így egy hosszú jogi huzavona indul. Ami magyarul azt jelenti, hogy évekre nem lehet majd rendes politikai vitát folytatni a dekrétumokról. A Magyar Szövetség csak sodródott az árral és nem nőtt fel a feladathoz. Itt az eredménye.
Azok, akik Gubík ámokfutását végig támogatták, saját maguk védelmében megint kiálltak mellette. Először Nacsa Lőrinc közölt egy semmitmondó posztot a facebookon. Láthatóan nem tudott azzal mit kezdeni, hogy az uniós csúcs idején szükség van a szlovák kormány szövetségére, de a magyar választók meg megkövetelnék a kemény fellépést. Nos, köszönje meg a kínos órákat Gubíknak.
Karácsony napján aztán maga Semjén Zsolt is reagált, aki bizonyította, hogy tájékozottsága a szlovákiai politika terén fabatkát sem ér. Azt állította, hogy a felvidéki magyaroknak kisebbségi ügyekben a PS-szel kell összefogniuk, és hogy az egészet az SNS kezdte. Valójában az SNS volt a legkevésbé jelentős hangadó az egész Beneš-ügy kapcsán. De azt mégsem mondhatta, hogy az a PS verte át Magyarország második emberét a palánkon, akinek a karjaiba kézen fogva vezeti a Magyar Szövetséget…
És hogy minél jobban fájjon a magyar kormánypártoknak a Beneš-malőr, amit saját döntéseik okoztak, Magyar Péter jelezte, hogy ő bizony kiutasítaná a szlovák nagykövetet a Btk-módosításra válaszul. Nos, Magyar Péter ezzel valóra váltaná Ivan Korčok, Rastislav Káčer és Manfred Weber álmát: nem csak a magyar-szlovák együttműködést kaszálná el, de a V4-et is szétzilálná. De ez egy másik cikk témája lesz…
A jelenlegi helyzet elkerülhető lett volna. A Magyar Szövetségnek közvetlen kapcsolatokat kellett volna kiépítenie a kormánypártokhoz pont az ilyen machinációk esetére. Amikor pedig a PS felhozta a Beneš-témát, azonnal ki kellett volna fognia a vitorlájából a szelet, és a kormányoldallal is kommunikálnia. Persze, a Magyar Szövetség gondolhatja úgy is, mint a PS és az SaS gondolta a koronavírusjárvány ideje alatt: minél rosszabb a közösségnek, annál több politikai pont gyűjthető a következő választásokra.
Az persze továbbra is rejtély, hogy a globális politikai stratégiát elfogadhatóan játszó magyar kormány miért teszi magát teljesen nevetségessé (és célponttá) a Felvidéken?
Komjáthy Lóránt
Nyitókép forrása: Kollázs/Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
