Szlovákia egyetlen teljes szervezettségű, magyar nyelven oktató felsőoktatási intézménye, a Selye János Egyetem létrejöttének huszadik évfordulója alkalmából az intézmény vezetése nagyszabású emlékkonferenciát rendezett.
Az eseményen olyan személyek is jelen voltak, akik közvetlenül és közvetve is hozzájárultak az intézmény létrejöttéhez, arculatának kialakításához, fejlődéséhez, felemelkedéséhez, illetve teszik ezt a mai napig.
A meghívottak között volt Hankó Balázs, Magyarország felsőoktatásért, innovációért és szakképzésért, felnőttképzésért felelős államtitkára, Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár, Varga Bajusz Veronika, Magyarország felsőoktatásért felelős helyettes államtitkára, Balogh Csaba Magyarország Rendkívüli és Meghatalmazott Nagykövete, Albert Sándor emeritusz rektor, Tóth János, emeritusz rektor, Czimbalmosné Molnár Éva, a magyarországi Nemzetpolitikai Államtitkárság Felvidékért felelős főosztályvezetője, Forró Krisztián, Andruskó Imre, Farkas Iván, nagyszombat-megyei képviselők, Keszegh Béla, Komárom város polgármestere, Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke, Martin Fronc, volt oktatásügyi miniszter, Pavol Hrušovský, a parlament volt elnöke, Fekete Irén, az SZMPSZ elnöke.
Az esemény rövid történelmi visszatekintéssel vette kezdetét. Elmondatott, hogy Csehszlovákia létrejötte előtt hat magyar felsőoktatási intézmény működött a területen, majd ezek egy része megszűnt, beolvadt. A II. világháború után sokáig nem került terítékre önálló magyar felsőoktatási intézmény életre hívásának kérdése, kivételt képzett Nyitra, ahol a 60-as évektől folyt magyar oktatás.
Juhász Görgy, az egyetem rektora megnyitó beszédében elmondta, a Selye János Egyetem a legfontosabb megtartó intézménye lett a felvidéki magyarságnak. Kiemelte:
Fontos, hogy létrejött a konferencia, hogy beszélgetésre bírja a jelenlévőket és közelebb hozza a nézetkülönbségeket.
Megköszönte az egyetem támogatását Szlovákiának és Magyarországnak és köszönetet mondott a mindenkori szlovákiai magyar politikumnak, hogy felismerték az intézmény szükségességét. Ígérete szerint színvonalas oktatásra törekednek majd a jövőben is, ahol olyan tanulási környezet létrehozásán dolgoznak, amely támogatja a mélyrehatoló tanulást, a valós élethelyzetekhez kapcsolódó feladatok megoldását, ezzel segítve a hallgatókat az új tudásrendszerek hatékony felhasználásában.
Az emlékkonferencia három szekcióra osztódott, melyben három-három emlékező, elemző, értékelő beszéd kapott helyet.
A Kezdetek- Fejlődés-Jelen nevű szekciót Nagy Melinda rektorhelyettes vezette, ő kapta a feladatot, hogy bemutassa az egyetem volt és jelenlegi rektorait.
Albert Sándorról elmondta, rektorként különösen a tanárképzés iránt volt elkötelezett. Gyakorlatorientált szakemberként vezette az egyetemet. Portálunknak összefoglalta az indulást és a húsz évvel ezelőtti társadalmi helyzetet.
Beszédében elmondta
Több, mint nyolcvan esztendőt kellet várni, hogy legyen saját egyetemünk, de kivártuk. Gyakran kellett válaszolni arra a kérdésre: Minek nekünk egyetem? Ezt sajnos magyaroknak is meg kellett válaszolni, mert voltak a közösségünkben, akik hitetlenkedve fogadták a javaslatot.
IV. Károly után szabadon annyit mondott, azért kell, hogy a diákok a hazai gyümölcsből szüreteljenek. Beszédében az emlékeiben élő szavazási nap momentumait elevenítette fel. Azt mondta, örökkévalóságnak tűnt a szavazásra szánt 20 másodperc. Hosszú percekig tartott, míg eljutott a tudatukig, hogy megvan az egyetem.
Akkor úgy értékeltük, hogy ez maga a jövő. Egy ígéretes út kezdete, mert az élet értelme nem a puszta létezés, hanem a felemelkedés. Nem az számít, hány éves az egyetem, hanem, hogy mit teszünk és tettünk le az asztalra.
Tóth János, az egyetem következő emeritusz rektora éles matematikai logikával vezette az egyetemet. Számos belső előírással és rendelkezéssel szabályozta az intézmény belső működését.
Hangsúlyozta:
Hiányzott belőlünk a tapasztalat, infrastruktúra, de ott volt bennünk a szándék, a tettvágy arra, hogy szolgáljuk a felvidéki magyar felsőoktatást. Sokan kérdőjelezték meg az elején az egyetem létjogosultságát, pedig a nemzetiségi összetétel alapján a Selye János Egyetem csaknem 400 000 magyar intézménye Szlovákiában.
Megköszönte a szakemberek munkáját, akik kidolgozták, munkájukkal támogatták az egyetem létrejöttét és működését, továbbá Komárom város mindenkori segítségét.
Kiemelte, hogy 2016-ban véglegesen teljesítették az akkreditációs kritériumokat. 2017 áprilisától hivatalosan is egyetemi besorolású felsőoktatási intézmény lett az akadémia. Nem torpant meg a tudományos fejlődésben, sőt, az egyetem igazi sikertörténet, de felhívta a figyelmet arra, hogy csak összefogva lehet jól dolgozni az egyetemért, ezért buzdította kollégait a csapatmunkára.
A következő szekció ,,A Selye János Egyetem létrejöttének és jelenének közéleti és politikai kontextusai“,, melyben szót kapott Martin Fronc Szlovákia volt oktatásügyi minisztere, aki személyes élményeit, emlékeit osztotta meg a jelenlevőkkel. A 2. Dzurinda kormány idején létrejött egyetem akkori oktatásügyi miniszterének elmondása szerint nem volt semmi problémája az egyetem létrehozásával, hiszen úgy tartja, a tanulás a közösségek felemelkedését és előrelépését segíti.
Nekem, mint kezdő oktatási miniszternek úgy kezdeni a pályafutásomat, hogy magyar egyetem alapítólevelét írom alá, nem volt egyszerű, de a magyar politikusok nagy nyomást gyakoroltak rám.
– mondta, majd hozzátette, ő is indokoltnak tartotta az intézmény létrejöttét.
Potápi Árpád János szerint
A Selye János Egyetem nem egy oktatási intézményhálózat tagja, hanem annak csúcsa Felvidéken. A magyarság kultúrájának bástyája. A több, mint 1 évtizedes készülődés, alapos tervezést rejtett magában, igazi hegymenet volt, ami soha meg nem állt a cél előtt, éppen ezért az egyetem a felvidéki magyarság közös sikere.
Az akkori cél a magyar nemzetiségű hallgatók arányának növelése volt, akiknek anyanyelvi oktatást kívántak biztosítani.
Az államtitkár kiemelte:
Az etnikai politizálás gyümölcse az egyetem. Nemzetünk akkor erősödik, ha szellemi és lelki vezetői mindig a végső célt tartják szemük előtt. A magyar nemzet nem erővel, hanem bölcsességgel kívánja elérni célját.
A magyar nemzetpolitikában ez az esztendő az együttműködő nemzet éve. Egységes magyarságban gondolkodnak a Kárpát-medencében, hiszen nincsenek határok.
Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke, aki az egyetem alapításának idején az MKP frakcióvezetője volt elemző, emlékező beszédében elmondta, hogy olyan társadalmi légkör, helyzet volt akkor, az MKP 20 parlamenti mandátumával, ami olyan politikai egyezség létrjöttét hívhatta életre, amely kormányzati javaslatként tárta a parlament elé az egyetem megalapításának kérvényét. Kiemelte, a mai viszonyokat ismerve, ez szinte lehetetlen feladat lenne.
Az utolsó, III. szekció a „Komárom mint egyetemi város, a Selye János Egyetem egyházi és hallgatói kötődései“ címet kapta, melyben Keszegh Béla, Komárom város polgármestere, Lévai Attila, a Calvin János Teológiai Akadémia egykori titkára, Baka Patrik, a Selye János Egyetem volt hallgatója, jelenlegi egyetemi oktatója kaptak szót.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
