A feltámadáshoz áldozatra, a sikerekhez egy művészre van szüksége a DAC-nak Lencsés Zoltán2024. 12. 18., sze – 17:11
Az őszi szezon második felében gyakorlatilag hétről hétre azt firtattuk, mi csúszott félre ennyire a DAC-ban. Volt egy tavaszi csapat, amely remekelt a felsőházi rájátszásban, mindössze egyszer szenvedett vereséget, és ha csak azt a tíz fordulót vesszük számításba, bajnok lett volna…
Ezután jött a nyári átigazolási időszak, ahol a klubvezetés gyorsan korrigálta a rengeteg katasztrofális téli döntés jelentős részét (Dolcek, Jürgens, Oddei, Haratyin, Koné, Keresztes és Cheikh Diop úgy távozott, hogy be sem melegedett), a másik oldalon pedig Redzic végleges megvásárlása, valamint Almási, Bajo, Bernát és Ortiz érkezése vitathatatlanul erősítést jelentett a keretnek. Ekkor óvatosan bár, de néhány szurkoló újra bajnoki címről kezdett beszélni…
Ez volt július végén. December közepére a DAC húszpontos távolságba került a bajnoki címtől és tizenkettőre a dobogótól. Nem szeretnénk újra tételesen átvenni, mi történt az ősszel, megtettük már korábban. Ezt a szezont egy-egy szóval is könnyen keretbe lehet foglalni:
Zira, Škrtel, Munoz, 1767.
Bármilyen hihetetlen, az utóbbi egy novemberi nézőszám volt a MOL Arénában…
Az őszi szezonnak már vége, az évődés helyett pedig akadnak sokkal fontosabb dolgok is a DAC vezetősége számára. Például megtervezni a tavaszt.
Ami a vezetőedző személyét illeti, a szurkolók Fodreket akarják. Mint kiderült, a játékosok is Fodreket akarják. Fodrek pedig folytatni akarja. A megoldás kézenfekvő, az edző szerződése decemberben lejár, a hosszabbítása pedig egy pozitív értelemben vett biztonsági játék lenne a klub részéről.
A második fontos feladat a játékospolitika letisztázása és irányba helyezése lenne, amihez egy profi sportigazgató mielőbbi kinevezése létfontosságú. A klubvezetés a közelmúltban bebizonyította, hogy időnként hajlandó egyet hátrébb lépni és autonómiát adni egyes embereknek. Ez egy pozitív, sőt kulcsfontosságú tulajdonság. Sajnos a negatívum, hogy ezt a hátralépést eddig mindig rosszkor, a nem megfelelő emberek javára tették Jan Van Daelék. Ezt tapasztalhattuk Storck, Guľa és Gleb Platov esetében is, hiszen a két vezetőedző saját kérésére hozott játékosai nem igazán váltak be, míg Platov sportigazgatóként hozott döntéseit értelmezni is nehéz, pozitív jelzőkkel minősíteni pedig egyenesen lehetetlen.
Alighanem most jött el a tökéletes pillanat egy komoly szakmai háttérrel és kapcsolatokkal rendelkező sportigazgató kinevezésére, akinek javára a szokásos egy helyett legalább kettőt kéne majd hátralépnie a vezetőségnek.
Tény, hogy egy jó szakember megszerzéséért (és fizetéséért) nagyon mélyen a zsebbe kell nyúlni, de ideális esetben ez a kiadás sokszorosan megtérül. Egy vízióval, koncepcióval és jó játékosmegfigyelőkkel rendelkező sportigazgató klasszisokkal többet ér a szerény portékájukat kínálgató, keselyűként a klubok körül köröző játékosügynököknél.
Kapcsolódó cikkünk
Nem akarjuk azt állítani, hogy a spanyol edző minden rossznak a forrása, ami az elmúlt hetekben történt a DAC-ban. A főkolompost ugyanakkor igenis Xisco Munoznak hívják.
Amikor Munoz 2023 novemberében megérkezett Adrian Guľa helyére, úgy tűnt, érti a dolgát. Bemutatkozása után a DAC nagyon gyorsan játszott három 0:0-t, amivel nyilván nem lett közönségkedvenc, de a spanyol edző legalább összerakta a védelmet, aztán meg is nyert pár meccset.
Tavasszal aztán úgy mutatott be emlékezetes menetelést a csapattal, hogy a télen kilenc (!) új játékost kapott a keretbe, de az érkezők nagyjából kétharmada használhatatlannak bizonyult (és ma már nincs is a klubban). Xisco Munoz viszont abból főzött, amije volt, és minden jel arra mutatott, hogy megtalálta a nyerő receptet.
A DAC kilenc bajnokin veretlen maradt, a csapat óriási hajrával még az ezüstérmet is megszerezte.
A bajnokság utáni szezonértékelőnkben azt írtuk, még három kész játékosra van szükség az aranyéremért való harchoz, és Jan Van Daele ügyvezető igazgató is valami hasonlóról beszélt egy szurkolói ankéton. A nyáron többek között érkezett Bernát a belga bajnokságból, hazatért Almási Laci és a Niké Liga egyik nagy tehetsége, Bajo is Dunaszerdahelyre tette át székhelyét.
Ezek nem feltétlenül voltak álomigazolások, de vitathatatlanul erősítést jelentettek a keretnek. És ami szintén nagyon fontos faktor volt: nem távozott egyetlen kulcsember sem.
Ezek után ki gondolta volna, hogy az új szezonban így félremennek a dolgok?
Búcsú a Konferencialigától, a Niké ligás színvonalhoz képest sem kiemelkedő Zirától? Kínos, 5300-as nézőszám a kerületi rangadón? Munoz valóságtól elrugaszkodott sajtótájékoztatói? Negatív nézőcsúcsok? Az utóbbi egy-két hónapban mindezt kipipálhattuk.
Nem akarjuk azt állítani, hogy a spanyol edző minden rossznak a forrása. A főkolompost ugyanakkor igenis Xisco Munoznak hívják, hiszen ő maga a bizonyíték, hogy a játékosok mennyivel többre képesek a mostaninál.
Ha egy csapat végigveri a mezőnyt tavasszal, mitől felejtett el focizni ősszel?
Még egyszer hangsúlyozzuk: nyáron egyetlen fontos játékos sem hagyta el a klubot. Azoknak a szurkolóknak pedig, akik momentán szélnek eresztenék a fél csapatot, itt jeleznénk a tények és számok nyelvén: egy ezüstéremre képes csapat felét küldenék el. Nyilván rá kell nézni a focisták körmére is, hiszen teljesen mindegy, ki az edző, nekik kötelességük hajtani. De itt említsük meg azt az adatot, amiről a játékosok a nagymihályiak elleni 0:1 után beszéltek: eszerint kimagasló futómennyiséget produkáltak a DAC-védők – azaz a gond nem fizikai, és a tavaszi menetelés alapján nem is képességbeli. A gond mentális.
Búcsúzóul két dolgot jegyezzünk meg a spanyol edző kapcsán. Viszonylag kevés helyen esett említés Munoz szegényes angoltudásáról, márpedig ha az angolul jellemzően jól beszélő újságírók homlokráncolva próbálják megfejteni a tréner mondandóját, felmerül a kérdés: mennyire értette meg magát a játékosokkal az öltözőben?
Ami pedig a tréner pályán alkalmazott taktikáját illeti… Három középső védő, két szélső védő. Eddig oké, ez egy ismerős rendszer, de haladjunk tovább: ehhez jön három belső középpályás, akik között nincs sem igazi ütközőember, sem klasszikus irányító, elöl pedig két támadó, Almási játékba rázódásáig jellemzően befejező csatár nélkül. Végigvettük magunkban a nem kevés topligás focimeccset, amit az elmúlt években láttunk, de ki merjük jelenteni: ez a taktika ezen a szinten páratlan(ul furcsa).
Adrian Guľa mellett a drukkerek kisebbik, de nem elhanyagolható része a menesztés pillanatáig kitartott. Munoz ezt nem mondhatja el magáról, mivel gyakorlatilag mindenki között konszenzus, hogy ebben a leamortizálásban kulcsszereplő volt.
November 27-e örömünnep lett a DAC-tábornak. Biztosak vagyunk benne, hogy Branislav Fodrek irányítása alatt fellendülés következik, de a realitás talaján maradva, amíg a zsolnaiak nem tartanak egy drasztikus kiárusítást, idén ez a legjobb esetben egy bronzérem lehet a csapatnak. És azt mondanunk sem kell, hogy a DAC-szurkoló az ezüstérmek után nem arra vágyik.
A dunaszerdahelyi klub az elmúlt öt évben többször is remek üzletet kötve adott el játékosokat, de egyrészt az igazolt játékosok számát tekintve elenyészően kevés az ilyen sikeres transzfer, másrészt Krstovic másfél évvel ezelőtti távozása óta egyáltalán nem látni, ki lesz a következő játékos, akiért milliós ajánlatban reménykedhet a klub. A helyzetet súlyosbítja, hogy a jelenlegi keret két legminőségibb légiósa, Brunetti és Andzouana jelen állás szerint nyáron szabadon igazolhatóként távozhat.
A szlovák ligáról beszélünk, itt létfontosságú jó érzékkel igazolni és játékosokat felépíteni.
Utána pedig ugyanolyan fontos a legjobbakat a legjobbkor és a legtöbbért eladni. Ez egy művészet, és amíg a DAC nem táplálkozik egy Slovanhoz hasonló, irdatlan nagy tőkéből, addig a klubnak bizony egy művészre van szüksége. Sőt. Ha valaha bajnokságot akar nyerni és Konferencialigát játszani, akkor egy korszakalkotó művész kell a Csallóközbe.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
