338 éve, 1681. augusztus 12-én született Dániában a fiatalon orosz szolgálatba szegődött Vitus (Ivan Ivanovics) Bering navigátor, felfedező, akinek nevét viseli az Ázsiát és Amerikát elválasztó szoros.
Bering 1704-ben lépett orosz szolgálatba, szülőföldjére ezután már csak egyszer látogatott vissza élete során. A flotta tisztjeként harcolt a svédek, majd az Azovi-tengeren a törökök ellen, 1723-ban lett első osztályú kapitány és hajóparancsnok. 1725-ben Nagy Péter cár személyesen választotta ki, hogy feltérképezze Szibéria ismeretlen keleti partvidékét és tisztázza: van-e szárazföldi összeköttetés Ázsia és Amerika között. Az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánra vezető északi útvonalat, az úgynevezett Északkeleti átjárót akkor már régóta keresték. 1648-ban az orosz kozák Szemjon Gyezsnyov a Kolima folyó torkolatától keletre indulva ki is jutott a Csendes-óceánra, de a vitát eldöntő jelentése elkallódott, Bering korában nem ismerték.
Bering és mintegy száz embere két év alatt, gyalog és lóháton szelte át Szibériát, majd Kamcsatkába vitorláztak, ahol megépítették vitorlás hajójukat. A Gabriel 1728. július 13-án indult észak felé, s a fagyos vizeken egy hónap múlva elérték azt a pontot, ahol az ázsiai partvonal nyugat felé hajlott, a köd borította amerikai partot azonban nem látták meg. Bering úgy vélte, ezzel teljesítette küldetését és visszafordult. A következő évben sikertelen kísérletet tett a keletre fekvő földek felfedezésére, majd visszatért Szentpétervárra.
Vitus Bering
1731-ben nemességet és jelentős pénzjutalmat kapott, továbbá megbízást egy második expedíció vezetésére. A kor legnagyobb szabású tudományos vállalkozásában több csoportban több ezer ember vett részt. A cél az volt, hogy feltárják a szibériai és a nyugat-amerikai partvidéket egészen Mexikóig, s nem mellékesen erősítsék az orosz birodalmi és kereskedelmi érdekeket a térségben. Bering ismét a Csendes-óceán partján építtette meg két hajóját: a Szent Péter parancsnoka ő lett, a Szent Pált Alekszandr Csirikov irányította. 1740-ben bontottak vitorlát, útjuk során megalapították Petropavlovszkot, Kamcsatka mai fővárosát. A két vitorlást a nyílt tengeren egy vihar messze sodorta és többé már nem találkoztak. Csirikov Amerika északnyugati partvidékéig sodródott, de nem talált alkalmas kikötőt és készletei fogytával visszatért Kamcsatkába.
Bering július 16-án megpillantotta Alaszka partjait, a St. Elias hegyet, majd partra szállt az Alaszka közelében lévő Kajak-szigeten. A rossz idő, hajói és legénysége egyre romló állapota azonban visszafordulásra késztették, Kamcsatka felé tartva fedezte fel az Aleut-szigeteket. A skorbut gyötörte Bering hajója a Kamcsatka partjai mellett fekvő, kopár Parancsnok-szigetekig jutott el, az itteni csikorgó telet és az éhezést nem sokan élték túl. 1741. december 19-én maga Bering is meghalt a ma nevét viselő szigeten, megmaradt emberei csak a következő évben vergődtek át Kamcsatkába. A felfedező sírját csak 1991-ben találta meg egy expedíció. Bár Bering nem tudta kétséget kizáróan bebizonyítani, hogy Amerika és Ázsia között nincs földhíd és arról sem volt tudomása, hogy tengeri átjárót fedezett fel, ma nevét viseli a két kontinenst elválasztó Bering-szoros és az ottani tenger is.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
