A Csekát a bolsevikok győzelme idején hozták létre 1917 októberében. A radikális kommunisták hatalomátvétele villámgyorsasággal történt. Meglehetősen kevés támogatóval rendelkeztek, ezért uralmuk ingatag volt. Lenin tudta, hogy politikai titkosrendőrségre van szüksége, mely bebetonozza uralmát azzal, hogy akár mondvacsinált indokokkal leszámol ellenfeleivel.
Napjainkban az olyan szervezetek, mint az NKVD és a KGB tevékenysége nagyon sok ember számára ismert. Az első szovjet titkosrendőrség a Cseka története azonban a nagyközönség számára még mindig homályos lehet. A Lenin által létrehozott szervezet pusztító tevékenységének következtében ártatlanok százezrei lelték erőszakos halálukat.
Mindenki ellenség
A Cseka alapvető feladata az volt, hogy az Szovjetunióban található ellenforradalmi kezdeményezéseket és szabotázs tevékenységeket leleplezze, és megakadályozza. Azonban ezen cselekvések meglehetősen tág fogalmi kerettel rendelkeztek. A gyakorlatban kíméletlenül lecsaptak minden olyan személyre és csoportosulásra, akikről azt feltételezték, hogy a Szovjetunió számára ellenséges vagy nemkívánatos tevékenységet folytattak.
Fanni Kaplan által elkövetett merénylet következtében Lenin súlyos sérüléseket, de sikeresen túlélte. Ez az eset csak tovább növelte a Cseka vérszomját.
A szervezet minden értelemben a törvények felett állt. Ha kedvük tartotta, hivatalos végzés nélkül hajthattak végre házkutatásokat, börtönözhettek be általuk gyanúsnak tartott elemeket, rögtönítélő bíróságok keretében pedig bárkit a helyszínen kivégezhettek. Létszámuk a kezdeti néhány száz főről hamar több tízezerre, majd a polgárháború beköszöntével 200 000 felettire duzzadt.
Soraikban számos olyan tagot tudhattak, akik korábban a cári rezsim börtöneiben szenvedték el a legkegyetlenebb kínzásokat, vagy az I. világháború borzalmai közepette minden emberségüket elvesztették. Így haragjukat Lenin könnyen fordította a korábbi rendszer haszonélvezői, a kommunisták által csak ,,burzsoáziának” nevezett módosabb társadalmi réteg ellen. Nem volt kegyelem a fehéreknek és a régi elit tagjainak sem.
Vezetőjük egészen 1926-ig a lengyel gyökerekkel rendelkező Feliksz Dzerzsinszkij nevű férfi volt. A módos, nemesi felmenőkkel bíró családba született Dzerzsinszkij, ifjú korában találkozott a szociáldemokrácia eszméjével, majd az idő múlásával fokozatosan radikalizálódott. Felforgató tevékenysége miatt Lengyelország több börtönét is megjárta, majd 1902-ben Szibériába száműzték. Személyében tehát kellőképpen hithű kommunista került pozícióba.
Fokozódó terror
A Cseka erőszakossága és brutalitása a Lenin elleni 1918 nyarán elkövetett merénylet után még jobban elharapódzott. Fanni Kaplan három lövéssel kísérelte meg kivégezni a forradalom árulójának tartott férfit. Balszerencséjére azonban terve nem sikerült, így hamar a titkosrendőrség kezei között találta magát, akik brutális kínzások után egyszerűen főbe lőtték.
Feliksz Dzerzsinszkij (középen) a Cseka többi prominens tagjával tartott megbeszélésen
A merényletet csodával határos módon a Szovjetunió atyja túlélte. Leninen azonban paranoia lett úrrá, ami a kommunista állam sajátosságaiból fakadóan az egész rendszert áthatotta. Innentől kezdve bárki lehetett árnyékban bujkáló ellenforradalmár vagy a Párt uralmát titkon aláásni akaró szabotőr.
A legtöbb letartóztatás ennek megfelelően teljesen szúrópróbaszerűen ment végbe. Éjszaka bárkinek kopogtathattak az ajtaján, vagy egy a titkosszolgálat tagjai akárkit közrefoghattak valamelyik mellékutcában, és akkor nem volt menekvés.
A Cseka börtönében, a társadalmi csoportok minden rétege képviseltette magát. Nemesektől a parasztokon át egészen a közellenségnek tartott papokig és a kommunista ideológia által csak elméletben támogatott munkásokig.
Idővel a Cseka átalakult és Állami Politikai Igazgatóság (röviden: GPU) néven lett ismert, majd Joszif Sztálin rémuralma alatt Belügyi Népbiztosság (NKVD) elnevezéssel folytatta tovább elnyomó és megfigyelő tevékenységét.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
