A Szövetség minden régióra külön kidolgozta a programját, így a Csallóközre is. Erről kérdeztük Menyhárt Józsefet, a párt Dunaszerdahelyi járásának kampányfőnökét.
A Szövetség regionális szinten nagyon erős. Bizonyíték erre a tavalyi megyei választás, amikor is a Dunaszerdahelyi járás 8 megyei képviselői helyére a Szövetség 8 politikusa került. Logikus tehát, hogy a regionalitás a parlamenti választások során is markánsabban jelenik meg a Szövetség politikájában.
Együtt a Galántai járás képviselőivel olyan megkerülhetetlen erő vagyunk Nagyszombat megye 40 fős képviselő-testületében, amely bizonyítja, hogy ha a magyarok együtt gondolkodnak, és együtt juttatnak be képviselőket, akkor az a képviselet hatékonyan tud dolgozni. A Szövetség gyűjtőpártként minden olyan véleményt meg tud jeleníteni, amely a felvidéki magyarságot képviseli, de regionális pártként a Dél-Szlovákiában élő szlovákság, illetve a magyar és nem magyar ajkú romák érdekeit is megjeleníti. A Szövetség komoly kampányt folytatott az elmúlt hónapokban egyedüli releváns bejutásra esélyes tömörülésként a magyarokat megszólító pártok közül. Nemcsak az óriásplakátok felületein, hanem az interneten, szórólapokon és az ország különböző pontjain meghirdetett kampánygyűlések során is ismertettük a regionális programjainkat, mindig az adott közegre lebontva a feladatokat, célokat, amelyeket az emberek sokkal könnyebben magukénak érezhetnek, mint mondjuk egy tízoldalas pártprogramot. Tudatosítani kell, hogy van egy program, amely az egész felvidéki magyar közösséget érinti, legyen szó nyelvhasználatról, nyelvi jogokról, kultúráról, oktatásról, gazdasági kérdésekről, de ha a programot regionális szinten apróra váltjuk, akkor látjuk, hogy az adott térségben hol szorít a cipő. Például egy gömöri embernek egészen más a mindennapja, mint egy Szenc környékinek, egy csallóközinek vagy zoboraljinak. Vannak találkozási pontok persze, de a programot leginkább úgy tudjuk emberközelivé tenni, hogy az adott régiónak a problémáira reagálunk. Itt olyan húsbavágó kérdésekkel foglalkozunk, amelyek az adott térség választóinak lakóközösségét, a saját régióját érintik, s ezeket könnyebben befogadják és megértik azt, hogy miért is kell magyarokat a parlamentbe juttatni.
A párt honlapján elérhető az a 12 pontos regionális célkitűzés, amelyet a Dunaszerdahelyi járás képviselői fogalmaztak meg.
Valójában a pontok összefüggenek, illetve kiegészítik egymást, így csoportosítva is beszélhetünk róluk. Például az első pont, ami a déli járások modernizációját érinti, ugyanúgy a közlekedésről szól, mint a 8., a 9. és 10. pont. Az R7-es déli gyorsforgalmi utak építésének ütemét jelentősen meg kell növelni és szorgalmazzuk a Pozsony–Dunaszerdahely–Komárom vasútvonal kétvágányúvá fejlesztését és villamosítását, de ugyanúgy fontos követelés Galántát Nagymegyerrel összekapcsolni egy első osztályú úttal, mert a két város közötti megyei utakon olyan szintű a kamionforgalom, hogy az már elviselhetetlen az ott élőknek. Ez sajnos Nagymegyer számára is súlyos probléma, különösen most, hogy a medvei utat is felújítják, de nem csak emiatt lenne égető szükség a várost elkerülő tehermentesítő útra. Nem elhanyagolható probléma a Pódatejed, illetve Egyházkarcsa és Dunaszerdahely között a 63-as utat átszelő kereszteződések körforgalmának a hiánya, ugyanis itt az elmúlt hónapokban már sajnos több halálos kimenetelű baleset történt, de a várakozási idő is elviselhetetlenül nagy. Ez nem az adott települések, a járás vagy a megye hatáskörébe tartozó probléma, kizárólag a Szlovák Közútkezelő Vállalat orvosolhatná, de ha nincs politikai akarat, akkor senki sem fogja őket sürgetni, hogy tegyenek valamit az ügyben. Ha változást szeretnénk elérni ezen a téren, akkor a törvényhozásba kell juttatni a Szövetség képviselőjelöltjeit.
A következő pont az ivóvízkészlet megóvása, de ez is összefügg más célkitűzésekkel, mint például a földvásárlásról szóló 11. ponttal.
Ahogy Pozsony terjeszkedik kifelé, a nagy építkezési vállalkozók fölvásárolják a földterületeket, amelyeknek minősége ráadásul az egyik legjobb az országban, és ezek alatt hatalmas ivóvízkészlet található. Ha beépítik ezeket a területeket, akkor a készletek elérhetetlenné válnak és a vízszennyezésnek a kockázata is fennáll. Ha már itt tartunk, a vereknyei szemétlerakó ügye is egy nagyon komoly gond, amelyre még mindig nem találtak megfelelő megoldást. Egyrészt szeretnénk megóvni az ivóvízkészletünket, másrészt viszont nem szeretnénk, ha a fejünk felett döntenének holmi nemzeti parkokról, emiatt is szólunk a 6. pontban arról, hogy tájvédelmi övezetet csak a helyi érintettek jóváhagyásával lehessen létrehozni. Visszatérve a földvásárlásra, ezt fejenként 500 hektárban szabnánk meg, jogi személyek esetében a terület nagysága 1500 hektár lehetne. A termőföld védelme mindennél fontosabb, arról nem is beszélve, hogy ezekre a területekre a helyi gazdasági szempontokat figyelembe véve már teljesen szükségtelen újabb logisztikai parkokat építeni, elég csak a Panattoni ipari parkra gondolni.
A magyar nyelv egyenrangúsítása, azaz regionális hivatalos nyelvvé minősítése is a programpontok között szerepel. Mit is jelentene ez pontosan, és miért van erre szükség?
Itt is több pont kapcsolódik össze. Ez már egy régi ügye nemcsak a Szövetségnek, hanem az elődpártoknak is. A regionális hivatalos nyelv bevezetése számunkra azért volna fontos, mert a mi közösségünket a nyelv kapcsolja össze. Egy csallóközit és egy Ung-vidékit is a magyar nyelv köti össze. Ha a fogyásunkat nézzük, sajnos döbbenetes, amit a népszámlálási adatok vonatkozásában tapasztalunk. Tíz év alatt lényegében eltűnik egy Komárom méretű magyar közösség, és ha ezt meg szeretnénk állítani, akkor a nyelv védelmére szükségünk van. Azt tudjuk, hogy Szlovákiában egy hivatalos nyelv létezik, és a kisebbségi közösségek nyelvei törvényileg nem egyenrangúak a szlovák államnyelvvel, azaz például a magyar nyelv nem használható minden nyelvhasználati színtéren. Pontosan ez az, amit a regionális hivatalos nyelv intézménye pótolna, tehát amikor a beszélő jobban bízik, hisz az anyanyelvében, mert tudja, hogy minden közegben használhatja, az pozitívan hat ki az adott közösségre is, vagyis ez az asszimilációt is fékezheti.
Nem beszéltünk még a magassági és nagysági kvótákról és a különleges jogállású településekről. Egyes szabályrendszerek diszkriminálják a magyar településeket.
Mindenképpen szorgalmaznunk kell a magyarokkal és a déli régiókkal szembeni diszkrimináció megszüntetését, ugyanis teljesen abszurdnak tartjuk, hogy a 300 m tengerszint feletti magasság alatt elterülő község kevesebb önkormányzati támogatásban részesüljön, mint a 300 m felett fekvő település. Különösen abszurd ez a klímaváltozás idején, amikor az aszály és a tűzesetek legalább akkora, ha nem nagyobb gondot és pluszköltségeket jelentenek Dél-Szlovákiában, mint a havazás egy hegyi faluban. Pozitív eredmény lenne továbbá a különleges jogállás kialakítása a vízerőmű által elszakított Kis-Csallóköz falvai számára is.
A Szövetség Csallóközi régiójának 12 programpontja itt érhető el.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
