Emlékezhetünk még rá, főleg 2006 környékéről, de még – talán – egészen 2012-ig, hogy a nemzeti radikális tábort erőteljesen foglalkoztatta az ún. cigánybűnözés témája. Központi kérdés volt ez a legkisebb szervezettől a legnagyobbig, napirenden volt a magyar országgyűlésben is a Jobbiknak köszönhetően.
 |
Bár történtek kormányzati intézkedések, közmunkaprogram, juttatások nem alanyi jogon járnak, de vajon ettől megszűnt létezni ez a probléma? Ugyan, kérem! Miért is szűnt volna meg? Nincs előtérbe tolva, nem érdeke a legtöbb politikai erőnek sem, hogy bevigye a közbeszédbe, de kérdezzük meg a vidéken élő magyar lakosságot. Vajon megszűnt-e, hogy a cigányság egy részének az a viselkedéskultúrája, miszerint az erőszakot nem eszköznek, hanem öncélnak tekinti. Öncélúan alkalmazza, mert ha szükség van rá, ha nem, alkalmazza – rendszerint nálánál sokkal védtelenebbekkel szemben – is.
Az az idős bácsi, akinek a terményeit ellopják, vélhetően nem tanúsít ellenállást, mégis ok nélkül agyba-főbe verik. Pusztán az erőszak kedvéért. Világos, értjük, veszélyt jelent Európára, s ezáltal Magyarországra is a migránskrízis. De mi történjék például abban a három megyében, ahol a 18 éven aluli lakosságnak több mint 30%-a cigány származású? A problémát természetesen nem ez jelenti önmagában, senkinek sem a származásával van probléma, úgyhogy az állandóan címkéket ránk aggatókat ki kell ábrándítanunk, hanem az a szociokulturális jelenségként definiálható problémakör, hogy van egy bűnözői szubkultúra, mely az emberi együttélés legalapvetőbb normáit sem tartja be. S ahogyan arányszámuk növekszik, környezetük annak arányában válik egyre élhetetlenebbé.
Ezek tények.
Említhetünk egy közelebb példát is, a badacsonyi tragédia után, ahol az említett bűnözői szubkultúra képviselői vertek agyon egy tisztes borászt. A gyilkosság után Toroczkai László szervezett megemlékezést a Betyársereggel karöltve, az erről közzétett videó közel 1 milliós elérést produkált a Facebookon.
Számtalan példát lehet sorolni, sok olyan is van, amiről csak mi tudunk, de nem éri el a média ingerküszöbét. Az viszont csak még inkább növeli az indulatot és a felháborodást, amit a Szögi Lajos egyik gyilkosának ítélt vérlázító kártérítés váltott ki.
Az imént említett Betyársereg évek óta cselekszik a „ne bántsd a magyart, mert pórul jársz” jelszó szellemében, és reményt ad, mindamellett pedig egy jól működő életvitelt állít példaként a magyarság elé, hogy igenis mi vagyunk itthon, igenis meg kell és meg is tudjuk védeni magunkat.
Én azt gondolom viszont, a Mi Hazánk Mozgalomra vár viszont a feladat, hogy a cigánybűnözésről való diskurzust újra visszahozza a közéletbe, ne lehessen elhallgatni ezeket az eseteket. Mert azon túl, hogy nem akarunk migránsokat látni, tudatosítanunk kell, rendet akarunk határainkon belül is.
A cigány-magyar együttélés nem megoldott 2019-ben sem, szakmai alapú megoldásokra van szükség, megalapozott, pozitív diszkriminációtól mentes szemléletmódra. Természetesen nem jó, ha a bárkit is az indulatok vezérelnek. Amennyiben lehet, kerülni kell, ehhez viszont szükséges, hogy a cigányságon belül is végre kiemelkedjen egy olyan értelmiség, mely a népéért dolgozik, s nem belőle él.
A probléma viszont égető, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy tavaly, mikor a Mi Hazánk a társadalom elé bocsájtott egy 20 témát felölő társadalmi vitát, abban szerepelt;
Egyetért-e azzal, hgy minden értelmetlen cigányügyi program finanszírozását le kell állítani?
Nos, 96,4%-kal a 20 közül a harmadik legnagyobb arányban érkeztek az igenek…
Célunk ennek a kérdésnek a nyílt és őszinte tárgyalása, olyan módon, amely a magyarság és a cigányság valós érdekeit is egyaránt szolgálja. Nagyon sokszor megkapjuk, hogy mi élezzük az ellentéteket, viszont ezt nem így látjuk, elutasítjuk. Ellenkezőleg, a probléma szőnyeg alá söprése, elhallgatása, sőt, elhazudása okozza az igazi károkat.
Lantos János – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
