Ha lemaradtak volna az elmúlt hét legérdekesebb írásairól, most pótolhatják. A Múlt-kor elhozta Önöknek az ókor egyik legbizarrabb kivégzési formáját, valamint a második világháború egyik bosszúszomjas özvegyének históriáját, megismerkedtünk az önfeláldozás hét különleges női példájával, és megnéztük, mi okozhatta a minószi civilizáció bukását.
„Az asszonyok is kövekkel, forró vízzel és szurokkal rohannak a falakra, az ellenségben nagy kárt tesznek, s nem is emberek ők, hanem dühös oroszlánok módjára viselkednek. Többek között egy asszony a leányával együtt ott volt a bástyán harcoló férje mellett. Amikor a férfi puskagolyótól eltalálva holtan összerogyott, nem temette el az asszony addig, amíg bosszút nem állt érte. Felkapta férje kardját és pajzsát, rövidesen három törököt levágott” – jegyezte fel Hieronymus Ortelius német krónikaíró az 1552-es egri várvédő asszonyokról, akikről számos nemzet történetírói emlékeztek meg csodálattal.
A magyar amazonok mellett – bár számtalan asszonyt emelhettünk volna ki – hat nőt választottunk ki a történelemből, akik az önfeláldozás különleges példái. De vajon ki volt az, aki hatalmas rizikót vállalva a sanyarú sorsú betegekért beszökött egy elmegyógyintézetbe, hogy feltárja a hírhedt intézmény embertelen állapotait? Ki áldozta egész életét a tudomány oltárán? Melyik embermentő nő nézett farkasszemet gyilkosaival a Duna jeges folyama mellett? Ki volt az a nemes asszony, aki kényelmét feladva szökött ki az első világháborús frontra ápolni a betegeket? Ide kattintva megtudhatja.
Amikor 1941 nyarán a Harmadik Birodalom átfogó offenzívát indított a Szovjetunió ellen, a katonai ápolónőként dolgozó Marija Oktyabrszkaját a szibériai Tomszk városába telepítették át, míg férjét a frontra vezényelték. Nem sokkal a háború kirobbanását követően, még 1941 augusztusában, Kijev mellett el is esett a németekkel vívott harcban. A férje haláláról szóló hírek azonban csak nagyon lassan, 1943 elején értek el Oktyabrszkajához, aki ekkor bosszút esküdött.
Levélben fordult Sztálinhoz, az írásban egy meglehetősen szokatlan kérést fogalmazott meg: bosszút akart állni a férje halála miatt. De vajon mi volt az özvegy terve?
A portugál gyarmatosítók az egykori Ceylonban a megtöltött ágyú szája elé kötötték a szerencsétlen elítéltet, míg a karthágóiak, a bizánciak, de még a XIX. századi India törvénykezői is az elefánt talpával zúzatták szét a bűnös fejét. Nem lehetett szívderítő látvány Koppány felnégyelése, de Dózsa György kivégzése sem, akinek felhevített fogóval letépkedett húsából a hajdúinak kellett enniük. Ám mind közül az egyik legbetegebb elmére vall a Kr. e. VI. században élt híres bronzöntő, az athéni Perillosz emberi élet kioltására alkalmas, bizarr találmánya.
A geológusok szerint a Krétát elpusztító tengerrengés Kr. e. 1630-ra tehető, a régészek véleménye viszont az, hogy a katasztrófa egy évszázaddal később történhetett. A máig vitatott kérdésre ma sincs megnyugtató válasz, ráadásul – az általános vélekedéssel szemben – a szökőár nem is magyarázza a minószi civilizáció bukását. De vajon mi okozhatta a „nagy hajózók” hanyatlását? Miért semmisülhetett meg az a civilizáció, amely naggyá tette az ókori Hellászt már a görögök előtt is?
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
