Amikor izomerőt igénylő hivatások kerülnek napirendre, mint a katonai, a rendőri és a tűzoltói szolgálat, az összes nyugati országban ugyanaz a minta figyelhető meg:
Azonban a Mátrixból ismert kifejezéssel élve, egyre több és több férfi veszi be a piros pirulát, azaz ébred rá a valóságra, és így el fog jönni az a pont, amikor a férfiak többé nem fogják ezt a ginocentrikus (nőközpontú) rendszert elviselni.
Az alábbi konkrét esetben brit férfikatonák álltak ki magukért, amikor a katonai felsővezetésben lévő, a női választóknál bevágódni akaró puhaszerszámúak (angolul: cuck) akarták a követelményt megváltoztatni, hogy az elbukott női résztvevő továbbmehessen.
 |
Az erről szóló cikkben egyébként több mindenről szó van. Például arról, hogy egy őrmestert hét hónapig vizsgáltak keménykedő zaklatás (angolul: bullying) vádjával, mielőtt felmentették a vád alól. Történt ugyanis, hogy a szuronyos kiképzés során leteremtett egy női katonát annak gyenge teljesítménye okán, aki ezért elsírta magát.
Például arról is szól a cikk, hogy a brit védelmi minisztérium megpróbálta az ejtőernyősöket rávenni, hogy a The Paras: Men Of War (Az ejtőernyősök: háborús férfiak) c. dokumentumfilmben a kiképzés során ne legyenek annyira mocskos szájúak és durvák. Ez ugyanis szembemegy a védelmi minisztérium jelenlegi toborzási irányvonalával, ahol is az érzékeny nebáncsvirágokat (angolul: hópihéket, snowflakes) akarják rávenni a belépésre a csapatlétszámban lévő hézagok betömése végett.
Erről egy ejtőernyős forrás többek között ezt mondta: „Ha emberek otthon a tv-készüléküket nézve megsértődnek ezen, akkor úgy legyen, mert az ilyen emberek nem lennének semmi hasznunkra. Ők nem potenciális ejtőernyősök”.
Mivel az összes téma kielemzése túl sok időt venne igénybe, inkább térjünk rá a cikk fő mondanivalójára!
Daisy Dougherty tizedes azt remélte, hogy ő lesz a brit hadsereg gyalogsági kiképzői között az első nők egyike.
 |
Ennek alapja az volt, hogy 2018-ban Gavin Williamson védelmi miniszter bejelentette, nőknek is megengedik, hogy harcoló csapatokhoz, valamint a különleges erőkhöz csatlakozzanak. Akkor a hivatalnokok fogadkoztak, hogy a követelményeket nem fogják enyhíteni, valamint azt mondták, hogy a női jelölteknek ugyanolyan fittnek kell lenniük, mint a férfiaknak. A döntést, hogy a nőket a katonaság minden szegletébe beengedjék, széles körben üdvözölték mint a női egyenjogúság győzelmét.
A kiválasztási program első szakasza megkövetelte, hogy a jelölt bizonyítsa edzettségét azzal, hogy két óra alatt nyolc mérföldet (kb. tizenkét kilométert) menetel kemény terepen, miközben nehéz hátizsákot és puskát cipel.
Annak ellenére, hogy vizsgát tett személyi fitneszedző és a hadsereg atlétikai csapatának tagja, a 29 éves nőnek túl sok időre volt szüksége a kihívás teljesítéséhez. A tanfolyam szabályai szerint azonnal el kellett volna távolítani és az egységéhez visszaküldeni.
Azonban Dougherty tizedesnek, aki a tanfolyam egyetlen női résztvevője volt, valamint 14 másik résztvevőnek, akik szintén nem teljesítették a távot, azt mondták, hogy folytathatják. Ez dühös reakciót váltott ki abból a 75 katonából, akik átmentek a vizsgán.
A katonák körbeállták a közép-walesi Breconban lévő Gyalogsági Harci Iskola parancsnokait, és azzal vádolták meg őket, hogy leviszik a követelményeket azért, hogy az a nőknek megfeleljen. Amikor a felsővezetés elutasította, hogy döntését megváltoztassa, a katonák kapcsolatba léptek a The Mail on Sunday hírportállal, hogy beszámoljanak erről a pozitív diszkriminációról.
A közvélemény reakciójától félve a parancsnokok végül meghátráltak, és megkérték Dougherty tizedest, valamint a többi katonát, akiknek nem sikerült a menetelés, hogy távozzanak. A védelmi minisztérium hivatalos forrásai elismerték, hogy felhördülés volt a tanfolyamon a menetelést követően, és hogy több mint egy napba telt, hogy a 15 katona, beleértve Dougherty tizedes sorsáról döntést hozzanak.
A tanfolyamon részt vevő egyik katona elmondta: „A legények felpaprikázódtak, mert fehéren-feketén le van írva a tanfolyam kézikönyvében, hogy ha az ember elbukja a menetelést, akkor azonnal kiveszik a PSBC-ről [Platoon Sergeants’ Battle Course, Szakasz-őrmesterek Harci Tanfolyama]. Felülvizsgálat nincs”.
„A parancsnokok szinte bármilyen áron át akarták juttatni Dougherty tizedest a tanfolyamon, még akkor is, ha nem volt elég fitt, és még akkor is, ha az azt jelentette, hogy elnézőséget mutatnak a gyengébb férfikatonákkal szemben, akik szintén elbukták a menetelést. Nem tudtuk elhinni, hogy még mindig ott voltak a bázison és részt vettek az oktatáson. A katonák közötti zendülésre, valamint néhány embernek a sajtóhoz való fordulására volt szükség, hogy ezt [a követelmény-levitelt] megállítsák”.
Tim Collins korábbi SAS-parancsnok (Special Air Service) azt mondta, hogy a hadsereg nyers választás előtt áll: „Vagy elvetjük azon képességünket, hogy embert próbáló katonai műveleteket teljesítsünk azért, hogy a politikai korrektség irányvonalának megfeleljünk, vagy elfogadjuk azt, hogy vannak olyan dolgok, melyeket a nők biológiailag nem tudnak megtenni. Ha a követelményeket úgy módosítják, hogy azokat nőkhöz illesszék, az teljességgel elhibázott lesz”.
Az SAS-stílusú valóságshow
Fentebb már láttuk, hogy a női egyenjogúság hogyan néz ki a csapatoknál. Most nézzük meg, hogyan érvényesül a 4-es csatornán futó SAS: Who Dares Wins (SAS: Aki mer, az nyer) c. valóságshow-ban!
Ebben a műsorban civilek SAS-stílusú kiképzésen vesznek részt két hétig, tél idején a chilei Andokban. A négy éve futó show történetében ez volt az első alkalom, hogy nőknek is megengedték a részvételt. Ezt a változtatást a védelmi minisztérium döntése sarkallta, mely megengedte a nőknek, hogy frontszolgálatos katonák legyenek, vagy akár az SAS-hez csatlakozzanak.
Az egyik női résztvevő, a 29 éves Louise Gabbitas szándékosan azt választotta, hogy a 27 éves Nathaniellel küzdjön meg egy másik női résztvevő helyett. A főkiképző, Ant Middleton, korábbi különleges egységbeli mesterlövész azt mondta a fejvédőt és bokszkesztyűt viselő ellenfeleknek: „A védekezés legjobb formája a támadás. Értve?”
Ezután összeeresztette őket, ahol is Nathaniel eléggé odatette magát, és a küzdelem során Louise-t többször arcon ütötte, végül egy kemény, fejre mért ütéssel a földre küldte. A nő zilált, véraláfutásos és könnyes volt, ami Middletont arra sarkallta, hogy a többi résztvevőnek azt mondja: „Az ellenséget nem érdekli, hogy önök milyen neműek, fajúak vagy vallásúak”.
Itt van a vonatkozó felvétel, ami rossz minőségű, de azért nézhető. Ez jobb minőségű, de a vonatkozó részekhez oda kell tekerni: 0:00-0:14 és 3:25-5:05.
Middleton a múltban már hangot adott annak, hogy mit gondol a nőknek az SAS-hez való csatlakozásáról. Korábban ezt mondta a The Mail on Sunday-nek: „Nem magáról a [SAS-] tanfolyamról van szó, hanem a háború brutális, erőszakos és agresszív valóságáról. Úgy hiszem, hogy az a szint – az túlmutat a frontvonalon, az az embernek ember általi vadászata – nem nőknek való hely”.
Amikor a férfiak végre kimondják: „Elég volt!”
Zárszóként még azt tenném hozzá a szakasz-őrmesteri tanfolyamon történtekhez, hogy ha csak egy vagy két férfikatona lépett volna előre, biztos, hogy hadbíróság elé állították volna őket azért, hogy rajtuk példát statuálva a többieket elrettentsék az igazságtalanság elleni felszólalástól. Azzal azonban, hogy hetvenöten léptek előre, erőt mutatva meghátrálásra kényszerítették a politikailag korrekt, ginocentrikus (nőközpontú) felsővezetést.
És éppen ez az, amit a nyugati civilizáció férfitagjainak meg kell érteniük: ha egységesen és tömegesen kiállnak magukért, győzhetnek.
(Hidra – Kuruc.info)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
