Isztria egy ország, az isztriai egy nemzetiség, és isztriai mindenki, aki tiszteli az isztriai népcsoportokat, a nyelvüket, a dialektusukat, a beszédüket és a tradícióikat – ezzel a kiáltvánnyal köszöntött be az Isztriai Köztársaság nevű csoport, amely függetlenséget követel az adriai félszigetnek.
Nem várt következményei lettek annak a kezdeményezésnek, amely önállóságot követelt Isztriának. Miután július elején robbant a hír a horvát sajtóban, nem állt meg az országhatároknál. Szerbiában a média már így tudósított az eseményről: Horvátország is kapott egy Koszovót! Nem titkolt kárörömmel írták ezt, miközben valószínűleg felötlött bennük, hogy annak idején Horvátország az elsők közt ismerte el Koszovó függetlenségét. Most végre a nagy vetélytárs is hasonló kihívásokkal néz szembe – gondolták.
Pedig az Isztriai Köztársaság csak egy közösségi oldal és blog, amelyen az alkotók közzétették a céljaikat. Ebben egyebek mellett ez szerepelt: az isztriaiak elfogadják egymás kultúráját, különösen az együttélés kultúráját, lehetőségeikhez és képességeikhez mérten Isztria fejlődéséért és polgárainak jólétéért dolgoznak. Hozzátették: „Nem vagyunk sem olaszok, sem szlovének, sem pedig horvátok, isztriaiak vagyunk, akikben több nép elemei is megvannak. Isztria az antifasizmus örökségén alapul.” Miután egy isztriai lap írt a Facebook-oldalról, azonnal megkezdődtek a találgatások, ki állhat a kezdeményezés hátterében.
A legtöbben az Isztriai Demokratikus Gyűlés (IDS) nevű alakulatra gyanakodtak, amely hosszú ideig a legnagyobb regionális párt volt Horvátországban. A rendszerváltás után alakult politikai erő már a kezdetektől autonómiát követelt a területnek, az első parlamenti választáson viszont nem vett részt, mert nem tartotta demokratikusnak. Így arra kérte híveit, hogy szavazzanak az exkommunista Horvát Szociáldemokrata Pártra, amely aztán elbukott a választáson. Az országot egy évtizeden át a Franjo Tudman-féle jobboldali Horvát Demokratikus Közösség vezette. Az 1992-es választásokon az IDS már olyan jól szerepelt, hogy Tudmanék egyedül itt nem tudtak többséget szerezni az országban. Az állam által ellenőrzött közmédia példátlan támadást intézett Isztria ellen, ami aztán éppen ellentétes hatást ért el. Most már az itt élő szavazók háromnegyede voksolt a regionális isztriai pártra, amelynek fölényét immáron senki sem kérdőjelezhette meg a legnagyobb adriai félszigeten. Az IDS ekkorra hivatalos politikai célkitűzéssé emelte a regionalizmust: ezt jelképezi címerükben a három kecske is, a félsziget horvát, olasz, illetve szlovén megoszlására utalva. Mivel az Isztria-félszigeten ma három ország osztozik, a regionális párt jó ideje azon dolgozik, hogy egy eurorégióban egyesítse a három részt. És bár a következő választásokon a párt már nem tudta megismételni korábbi eredményét, mindig negyven százalék felett maradt Isztrián, sőt most júniusban is fölényesen nyerte a zsupánválasztásokat. A mostani kezdeményezésért azonban nem vállalták a felelősséget. Csak egy tisztviselőjük jelezte név nélkül: ők az autonómiáért küzdenek, azonban Horvátország határain belül.
Mások az Istarski (magyarul: Isztriai) nevű portált vélték az ügy hátterében, mert ez számolt be elsőként a kezdeményezésről. Nenad Cakic, a lap főszerkesztője azonban jelezte: ugyan ez a legolvasottabb cikk a portáljukon, nem hiszi, hogy különösebb politikai következménye lesz a hírnek. Ugyanakkor felvetette: valóban vannak autonómiapárti tendenciák a félszigeten, ahogy valóban sokan élnek itt, akik elsősorban isztriainak tartják magukat.
Az Isztriai Köztársaságnak így nem lett gazdája. Facebook-oldaluk viszont rohamosan hízni kezdett, volt olyan nap, amikor naponta ezerrel nőtt a kedvelők száma. Ám megjelent az ellenoldal is: sokan elszakadási törekvést láttak mögötte, nem beszélve a szerb hírportálok kommentelőiről, akik elégedetten dörzsölték a kezüket, és jelezték, csak drukkolni tudnak a kezdeményezőknek. Nem is csoda, hogy végül úgy döntöttek: törlik Facebook-oldalukat és a blogjukat, mert az csak ellentéteket szít. Az Isztriai Köztársaság így összesen egy hetet élt.
http://mno.hu/
Szomorkodásra viszont semmi ok, mert napjainkra mindhárom, a félszigeten osztozó ország az Európai Unió része, s bár Horvátország nem teljes jogú tagja a schengeni övezetnek, a határok könnyen átjárhatók. Így semmi nem akadályozza az idelátogatókat, hogy bejárják a félszigetet, amely hol Velence, hol a Habsburg Birodalom birtoka volt, hol pedig Olaszországhoz vagy Jugoszláviához tartozott. Megnézhetjük a félsziget legnagyobb városát, a festői szépségű Pulát vagy a világ legkisebb települését, a 21 lelket számláló Humot. De felkereshetjük a Cicariját is, ahol Európa legkisebb népcsoportja, a néhány száz fős isztroromán közösség él. Aki ezek után még a tengerpartra is ellátogat, minden bizonnyal felteszi a kérdést: kinek ne fájna a foga egy ilyen országra?
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.07.15.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
