Kitűnő barátaim, jeles szellemek, egyebekben a szabadságjogok elkötelezettjei is előállnak azzal: nincs mese, a demokratikus ellenzéknek össze kell fognia a Jobbikkal, csak így jön ki a matek a kormányváltáshoz. Ha hápogni kezdek, könnyen megkaphatom: pragmatikusnak kell lenni, meg különben is, csak egy időre, csak egy új választási törvényig, alkotmányig, médiaszabályzásig, csak az állami korrupció felszámolásáig, csak a fő bűnösök eltakarításáig… Butaság görcsölni elvek, ideológiák miatt – mondják olykor az eszmékkel hivatásszerűen foglalkozók is -, az emberek nem törődnek ilyesmivel. Az „ideológia” lassan éppúgy szitokszóvá válik, mint egy ideje már a politika. Képzett, okos fiatalok is ideológiamentesnek hirdetik magukat.
A Jobbikkal való Fidesz-ellenes szövetség ötlete az ideológiamentesség ideológiájának torzszülöttje. A remény és a reménytelenség mérgező kevercsében jött világra. A reménytelenségben, hogy a demokratikus tábor nem nő elég gyorsan, ma kevés a váltáshoz. És a reményben, hogy azért mégsem maradhat így, bármi áron, de valaminek történnie kell.
Kell, de nem ennek, nem a csöbör helyett a vödör korszakának. Milliószor hallottam már, hogy „akár az ördöggel is…”, meg hogy Churchill is szövetkezett Sztálinnal Hitler ellen, és így tovább. Sztálinnal igen, de Szálasival nem, mert ugyan mindegyik szörnyeteg, de Hitler és Szálasi ugyanannak a kórokozónak a hordozói, bármelyikükkel parolázol, ugyanazt a betegséget kapod el. És Sztálinnal sem kormányzott volna soha együtt.
Sem Orbánt, sem Vonát nem említeném egy lapon Hitlerrel, Szálasival. Nem ezekre hasonlítanak, hanem egymásra. Pláne, hogy a Jobbik elnöke a szélről kicsit beljebb húzná a pártját. Most már ugyanazon a mezőn állnak a sakktáblán, mint a Jobbik közönségére ácsingózó Fidesz. A politikájuk szabad szemmel már nem megkülönböztethető. „Tekeredik a Fidesz, Jobbik akar lenni”- írta az egyik online lap. Mire jó az egyik Fidesszel szövetkezni a másik ellen? Akármennyi az indulat, nem Orbán személyével kell leszámolni, hanem a politikájával. (…)
Trianon június 4-i évfordulójának kultikus nappá nyilvánítása, a Károlyi- és a Lukács-szobor eltávolítása, a Roosevelt tér átkeresztelése, Nyirő József, Wass Albert, Tormay Cécile kultusza, a magánnyugdíjpénztárak elleni támadás, a halálbüntetés meglebegtetése. Ha nem Orbán mondja, akkor már rendben van?
A kurzus legnagyobb bűne, hogy országosan kicsíráztatta a gyűlölet és a megbélyegzés magvait. Most tűrjük, hogy egy másik párt a maga hasonló sztereotípiáival tovább locsolgassa őket? (…)
Ha a Jobbikkal sem lehet győzni, akkor csak a blama marad. De még rosszabb, ha lehet. (…)
Lendvai Ildikó: Amiért a Jobbikkal nem…
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
