„A Jobbikkal a kezdet kezdetétől rokonszenveztem.
Imponált dinamizmusuk, nemzeti elkötelezettségük, felkészültségük, határozottságuk, bátorságuk. 2009-ben, amikor bemondta a rádió, hogy 15%-ot értek el az EP választáson, s épp két kedves mátrai borász barátunkkal utaztunk hazafelé, Aradra, apámmal együtt euforikus diadalüvöltésben törtünk ki.
Jó volt tudni, hogy létezik egy politikai erő, mely kimondja az igazságot, melynek a nemzet érdeke mindenek előtt való, mely csak azért ölt párt-formát, mert ekként tudja a magyarságot szolgálni.
Hitelesnek éreztem a pártot, az elnökét, a tagságot.
Ha voltak is kisebb-nagyobb hibák (a választás előtti regisztráció elutasítása, az Alaptörvény elutasítása, a vasárnapi boltzár ügyében megtett fordulat) a párt irányvonala vállalható volt 2016 őszéig.
A népszavazási kampánybeli de facto demobilizálás (az a légből kapott propaganda-szöveg, hogy Orbánnak le kell mondani, ha nem lesz érvényes a voksolás otthonmaradásra buzdította azokat, akik a miniszterelnökben látták a fő ellenséget), a népszavazás utáni gyászos Vona-szereplés, amikor Gyurcsányhoz hasonlóan Vona is lemondásra szólította fel Orbánt, s végül a migránsügyi alkotmánymódosítás meg nem szavazása komoly fejtörést okozhattak azoknak, akik hozzám hasonlóan halálosan komolyan vették azt a jelszót, hogy „csak a Nemzet”.
Azóta is volt néhány intő jel, de úgy véltem, lehetett ez egy botlás, tévedés, csoportpszichózis-eredmény.
Az viszont, hogy egy olyan politikai csatában, mely lényegében Orbán – Soros presztízsharcra hántható vissza, egy olyan csatában, melyben a CEU nevű liberális agymosoda jövője a tét, Soros mellé állni: elfogadhatatlan, vállalhatatlan.
Ez nettó nemzetárulás.
Gyalázat.
Nem megszavazni a CEU előjogait megnyirbáló törvényt, majd odaállni Gyurcsányék mellé jogállamiságról papolva? Mindez világosan jelzi, hogy ez a párt teljesen kifordult önmagából.
Írhatnám, hogy szégyellem magam azért, hogy közöm volt hozzájuk, hogy a kezdet kezdetén évekig vezettem a nemzetpolitikai kabinetet társadalmi munkában, hogy elvállaltam egy be nem futó helyet a 2009-es Európai Parlamenti listájukon, hogy a párt létrejötte óta minden esetben rájuk adta a voksomat.
Írhatnám, de nem írom, mert ez érzelem-diktált, hibás mondat lenne.
Mindezt jó szívvel, belső indíttatásból, hittel tettem.
Szégyelljék magukat azok, akik pénzért vagy számításból, elárulták a nemzeti ügyet, akik egy gyékényen árulnak a globális háttérhatalom helyi erőivel, akik méltatlanokká váltak arra, hogy tovább vigyék a Pongrátz Gergelytől kapott zászlót, akik elvették Jobbik lelkét, akiknek semmi más nem maradt a horizontjukon, mint a hatalom megszerzésének hiú ábrándja.
Ezekre bízni az ország és a nemzet jövőjét?
Soha!”
2017. 04. 13.
Forrás:badog.blogstar.hu
Tovább a cikkre »
