A Közép-európai Egyetem körül zajló perpatvar soros pillanata most éppen Bayer Zsolt legújabb, szokásos hangvételű írása, (itt olvasható eredetiben) melyben közli a mihez tartást(?), megfenyegeti(?), zárótüzet zúdít(?) a politikai lövészárok túlsó oldaláról lövöldözőkre és azok zsoldos seregeire, ha fogalmazhatok ezzel a rémületesre sikeredett képzavarral.
Hozzászólásokban és reagálásokban természetesen nincs hiány. Megmondom őszintén, nem értem mire ez a nagy ramazuri és hajcihő? Kendtek értik? Merthogy ez lenne a demokrácia a maga igazi valójában.
„Ezer virág virágzik a réten. nincsenek kiemelkedő egyéniségek. A középszer, a csőcselék uralma.” – fogalmaz egy helyütt Platón a demokráciáról.
Arisztotelész Politika című munkájában három kívánatos és három kerülendő társadalmi berendezkedést tár az olvasó elé. A demokrácia, mint a Politeia elfajzása, a kerülendők közé kapott besorolást.
A Moneypuláció című könyv 188–189. oldalán egy igen szemléletes példát találhatunk, amely a maga igazi valójában mutatja be számunkra a parlamenti demokrácia működését. Ebből a könyvből idézünk most:
„Adva van két, már semmire sem jó alkesz, akik az agyukat is elitták. A társadalomról, melynek személyükkel ők maguk is szerves részét képezik (ezt mi többiek gyakran érezzük is), szóval a nagyobb közösséghez, amit népként, ne adj’ isten nemzetkent ismerünk, ahhoz lövésük sincs, mégis simán leszavaznak egy egyetemi tanárt, akar habilitált az illető, akar nem. És nekik lesz igazuk, ha tetszik, (de ha nem, akkor is), ők győznek, mivel ők vannak többen! Az lesz, amit ők szavaznak meg! Nem pedig az, amire a prof. adta a voksát! Ráadásul, nem is akárhogy! A kérdéskört alaposabban szemügyre véve hamar rájövünk arra, hogy ez esetben utóbbi – mármint az egyetemi tanár – részéről az elért tudományos fokozatok, nemzetközi elismerések, valamint mérvadó szaklapokban megjelent publikációk száma is teljesen közömbös.
Háromból kettő, az már valami! (Erre kaptunk felhatalmazást a választópolgároktól! Ismerős, ugye?) Hogy valami jót is mondjunk, a dolognak talán mégis csak van valami kevés kis köze a minőséghez. Elvégre háromból kettő, az akárhogyan is nézzük, kétharmad! És ez az igazi, a valódi kétharmad! A maga teljes valójában! Háromból kettő! Nem holmi bűvészkedés a számokkal, vagy választókerületek határainak Pablo Picasso módjára, művészeti kedvtelesből történő átrajzolása, vagy hasonlók, hanem maga a rideg valóság!
Figyeltél, ugye? Nincs jogszabályok csűrése csavarása, választási körzetek határmódosításai, hogy kábé egyharmadnyi szavazattal is kétharmados végeredmény szülessen, csupán két alkesz áll szemben egy darab egyetemi proffal! Intelligencia vs. tömegember! Szerinted ki győz? És állítólag ez a létező legjobb rendszer! Legalábbis eddig az összes csatornán ezt mondtak!
Ez tényleg minősített többséget jelent!”
Foglaljuk össze tehát még egyszer:
A DEMOKRÁCIA MENNYISÉGI, NEM PEDIG MINŐSÉGI RENDSZER!
Ez egy ócska, ótvar, hitvány rendszer, ami már kétezer évvel ezelőtt is a történelem szemétdombjára való társadalmi berendezkedés volt. Figyelmeztetett is bennünket Arisztotelész és Platón is. Csak hát mit nekünk a figyelmeztetés, ugye?
Magukat demokratáknak mondó emberek verik a mellüket fél téglával a különböző televíziókban, hogy a legfontosabb dolog a demokrácia vélelme.
Idézzünk klasszikust: „Lószart mama!”
A Nemzet védelme a legfontosabb! Arra nézvést pedig a megosztás, a megosztottság a legkárosabb, a legveszélyesebb!
De van itt más is.
Milyen érdekes, a CEU kapcsán egy árva szó nem sok, annyit sem hallani arról, miért rúgták ki ezt az intézményt Prágából úgy, hogy a lábuk se érte a földet?!
A magam részéről érteni vélem a motivációt Bayer Zsolt részéről, hiszen némely tananyag, amit ezen intézmény falai között oktatnak, gyakorlatilag a nemzetállam… hirtelen nem is tudom mi a legjobb szó ide, átlépéséről(?), meghaladásáról(?), eltüntetéséről(?), elpusztításáról(?) szól. Mondjuk úgy, érthető, ha a nemzet sorsáért aggódó honfitársaink, s ily forma vónék magam is, kissé zabosak lesznek az efféle irányoktól és irányultságoktól. Főként akkor, ha azok szembe mennek az élettel, de minimum meghazudtolják azt.
Valahol azt olvastam, hogy immáron ötvenen felül van a… ejnye, már megint nem találom a megfelelő szót, a kitalált(?), létrehozott(?), megalkotott(?), kreált(?) nemek száma, miközben a valóságban (az igazságban?) ha ránézel egy emberre, az esetek 99,99%-ában azonnal el tudod dönteni és meg is tudod mondani róla, hogy férfi-e vagy pedig nő. Mivel, hogy a valóságban (az igazságban?) csak ez a két nem létezik.
Visszatérve még egy gondolat erejéig a demokráciához, mint a létező rendszerek legideálisabbjához.
Ha visszalapozunk a valódi történelmünk könyvében, a szakrális alapokon nyugvó apostoli magyar királyság nyújtotta a legnagyobb biztonságot és védelmet mind a Nemzetnek, mind az országnak, mind a népnek, mind pedig az egyes embernek! Csak egyetlen dolgot említek, most, a teljesség igénye nélkül: a föld nem volt forgalomképes!
Érdekes módon nem akad egyetlen tökös (itt a szó most a bátorság szinonimája, tehát riporter hölgyeket is értek alatta) , szóval nem akad egyetlen riporter sem, aki feltenné a kényes, a feltehetetlen kérdést: miért nem a szakrális alapokon nyugvó apostoli királyság? Miért ez a mindenféle visszacsatolás és kontroll nélküli, azt csinálunk, amit akarunk, legideálisabbnak hazudott, immáron kétezer éve köztudottan a történelem szemétdombjára való hitványság?
A szakrális alapokon nyugvó apostoli királyságban is egy ember rendelkezett mindenek felett, mármint az operatív hatalomgyakorlási technológiát illetően, tehát a mindennapi ügyek intézését tekintve, csak ott a zsinórokat a Jóisten – figyelem!, nem rángatta, hanem – mozgatta, és ha a népnek, az istenadtának olyan érzése támadt, hogy az uralkodó, a király vét a törvények ellen, nemhogy beszólhattak neki, de még cselekedhettek is ellene! Mondjuk ez azért több mint jelzésértékű és elgondolkodtató, amikor mérlegre tesszük a két társadalmi berendezkedést!
Végezetül két intelem a régiségből, amit ugyancsak ideje lenne megszívlelnünk!
Az első a „hogyan jutottunk idáig?” témakörben ad eligazítást:
Az avarok romlásának négy fő oka:
idegen tanácsadók bírák hamissága iszákosság kalmár népek
A másik példázat pedig arról tájékoztat bennünket, hogy milyenek vagyunk, milyeneknek kellene lennünk, nekünk, magyaroknak!
MAGYAROKRÓL
A Magyar nem hisz, hanem tud!
Nem imád, hanem tisztel!
Nem valami ellen, hanem céljai megvalósításáért küzd!
No, hát ehhez tartsák magukat kendtek!
Isten áldja Magyarországot!
1 öntudatos pécsi polgár
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Kategória:Hírek, Jegyzet, Publicisztika
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
