„Le kell szögezni, hogy a ballisztikai szakvélemény megérkezéséig feltételezéseink vannak csak” – kezdte beszélgetésünket Győrkös István ügyvédje, aki a bőnyi rendőrgyilkossággal gyanúsított 76 éves férfi védelmét látja el, és a jelenlegi bizonyítékok alapján azt feltételezi, hogy nem a gyanúsított lőtte le a nyomozót, ráadásul nem is ő lőtt először.
„Az eddig rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nekünk az az álláspontunk, hogy az ügyfelem nem lőhette le a rendőrt”
– nyilatkozta kérdésünkre dr. Takács Zoltán, akit természetesen arról is faggattunk, hogy milyen bizonyítékok alapján vélekednek így.
Az ügyvéd szerint fizikai képtelenség, hogy Győrkös István fegyveréből származzon a gyilkos golyó. Ezt úgy érti, hogy a lelőtt rendőr nem ott tartózkodott, amerre az ügyfele lőtt.
„A mi koncepciónk az, hogy az ügyfelemet meglőtték, ráadásul először őt érte lövés”
– feleli, mikor arról kérdezzük, hogy nem életszerűtlen-e az, hogy teljesen más irányba lőtt a védence, mint ahol a rendőr állt. Hozzáteszi aztán, hogy a sorrendre a ballisztikai szakvélemény sem fog tudni választ adni, de a golyónyomok elhelyezkedése alapján határozottan azt feltételezik, hogy ügyfelét meglőtték, és ahogy esett el, a „fegyverbe kapaszkodva” adta le a lövéseket.
Az ügyvéd szerint a rendelkezésre álló rendőri és más vallomások is az ő koncepcióját támasztják alá, ugyanis azokból szerinte megállapítható, hogy ki hol állt a lövöldözés során. Úgy tartja, hogy ha a védence lőtte volna le a főnyomozót, akkor a rendőrnek a gyilkos lövés előtt a másodpercek törtrésze alatt kellett volna a körülbelül 10 nm-es előszobában komoly helyváltoztatást végrehajtania.
A helyiségben hárman tartózkodtak a gyilkos lövés pillanatában, Pálvölgyi Péter főnyomozó, Győrkös István és a felesége. A többi rendőr nem volt ekkor még az előszobában. A rendőri vallomások szerint is egy rövid párbeszéd előzte meg a lövöldözést, csakhogy ők úgy emlékeznek, hogy a gyanúsított lőtt először.
Az ügyvéd információi szerint Pálvölgyi őrnagy úr nem lőtt ki egyetlen golyót sem a lövöldözés során. Ez pedig abból a szempontból egy meglepő fordulat, hogy Győrkös Istvánon kívül csak és kizárólag olyan rendőr használta a fegyverét, aki a szobában sem volt. Felmerül a kérdés, hogy miért nyitottak tüzet kívülről, miközben a társuk még az előszobában volt.
Azt tudnánk elképzelni reális forgatókönyvnek, hogy azért használták kint a fegyverüket, mert látták/hallották, hogy bent valaki tüzet nyit, de erre azt feleli, hogy abban az esetben is elképzelhető ez, ha csak látták, hogy mi van az ügyfele kezében.
„Nem biztos, hogy azt látták, hogy ráfogja a fegyvert a nyomozóra, lehet, hogy csak annyit láttak, hogy akar a fegyverrel valamit csinálni, akár letenni is, ha és amennyiben látták egyáltalán”
– teszi hozzá.
Szerinte azért nem valószínű az, hogy Győrkös István ráfogta volna a fegyvert a rendőrre, mert a nyomozó fejét olyan szögben találta el a lövedék, hogy ahhoz nem lett volna elég ráirányítania a gyilkos fegyvert, fel is kellett volna emelnie vállmagasság fölé, és ezt a nyomozónak egy „karnyújtásnyi távolságra végig kellett volna néznie, ami nem valószínű”, ráadásul ebben az esetben lennie kellene egy golyónak ott is, amerről a rendőrök érkeztek, ott pedig nem találtak, és egyetlen egy kilőtt lövedék sem hiányzik.
Azt egyébként pontosan lehet tudni, hogy ki honnan, merre és mennyit lőtt, ugyanis a falakban található golyónyomok, és a helyszíni vizsgálat során az összes kilőtt golyó megkerült, beleértve a rendőrök és a védence fegyveréből származókat is.
Hozzátette, az ügyfele által leadott golyók nyomaiból „nem egy kaszáló mozdulatra lehet következtetni”, hanem azok „cikk-cakkban helyezkednek el, mintha erőtlenül tartotta volna a fegyvert”.
A kérdésekre hozzávetőlegesen megnyugtató választ a ballisztikai- és DNS-vizsgálat utáni szakvélemény adhat, amelyből kiderülhet, hogy kinek a fegyveréből származik a gyilkos golyó. A szakvélemény megérkezése után a tavasz folyamán várható egy bizonyítási kísérlet, amely során a helyszínen kell reprodukálni a történteket. A szakvélemény pedig úgy ér valamit, ha az passzol a bizonyítási kísérlet során reprodukált eseményhez.
Így ha a szakvélemény alapján ki is derül, hogy milyen lövedék okozta a főnyomozó halálát (ugyebár a rendőrség 9×19 mm-es Parabellum lőszert használ, Győrkös István pedig 7,62×39 mm-es karabély lőszerrel lőtt), azt is bizonyítani kell, hogy ki lőtt először és miért.
Kik a felelősök?
Az október 26-ai bőnyi tragédiából a fideszes médiabirodalom politikai drámát kezdett kreálni, amikor megpróbálta a Jobbikot belekeverni. Annak ellenére tette ezt, hogy a gyalázatos politikai akcióra válaszul, rámutattunk, ha kapcsolatokat akarnak keresni, akkor a köztársasági elnöknél keressék, aki név- és vérrokona Győrkös István feleségének. Nyilvánvaló, hogy a tragédia miatt sem a Jobbik, sem Áder János nem felelős.
Senki és semmi nem adja vissza a szolgálatteljesítés közben elhunyt rendőr életét, és el sem tudjuk képzelni, hogy mennyire nehéz lehet a családjának az, hogy még sokáig lesznek sajtóhírek a tragédia nyomán. A teljes igazságra azonban, bármennyire is fájdalmas, fény kell derülnie. Meg kell tudnunk, hogy a politia és a sajtó részéről (és ebbe beletartoztunk eleinte mi is) kezdettől kezdve annak nevezett Győrkös István, a Magyar Nemzeti Arcvonal alapítója valóban „rendőrgyilkos-e”. Az ő családjának ugyanis ezt a bélyeget kell elviselnie már hónapok óta. Annak is ki kell derülnie, hogy felelős-e bárki az akciót végrehajtók közül, esetleg a rendőri vezetésből egy rendőr haláláért, vagy sem.
Tény, hogy a rendőrök között is terjednek az ügyről szóló hírek, náluk is napi téma ez, és joguk van tudni, hogy követett-e el valaki szakmai hibát, vezethetett-e egy társuk halálához az, hogy esetleg olyan vezetőik vannak, akik nem a szakértelmük miatt, hanem politikai és/vagy személyes kapcsolatok miatt kerültek a jelenlegi pozícióikba. Ennek megválaszolása ugyanis a későbbiekben akár rendőrök életét mentheti meg.
Az elhunyt nyomozót természetesen ez már nem hozza vissza, de a tragédia lehetőséget biztosít arra, hogy mind a média, mind a politika és mind a rendőrség kicsit hátrébb lépjen, és megvizsgálja azt, hogy helyesen járt-e el, követett-e el hibát, mit kellene legközelebb máshogy csinálni.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
