Az új Munka Törvénykönyve szerint akár sms-ben és emailben is fel lehet mondani a próbaidős dolgozóknak.
Azért bizonyos kritériumoknak meg kell felelni, hogy érvényes legyen ez a fajta, kevésbé filantróp ügyintézés. A munkáltatóknak pedig nagyon oda kell figyelni a határidőkre, mert a maximális 3 hónap után már nem lehet indoklás nélkül ajtót mutatni.
A próbaidő lényege, hogy a munkaviszony kezdetén a felek jobban megismerjék egymást és „próbára tegyék“ az újdonsült jogviszonyt. A munkáltató ezen idő alatt a gyakorlatban is megbizonyosodhat róla, hogy az új munkavállaló alkalmas-e a feladatra, de ez az időszak egyúttal a munkavállalónak is lehetőséget ad arra, hogy megismerje a feladatait, a kollégáit, a főnökét, és eldöntse, hogy valóban erre az állásra vágyik-e – vezeti fel ismertetőjét Pentz Edina, az RSM szakértője.
Meddig tart a próbaidő?
A munkaszerződésben a felek legfeljebb három hónap próbaidőben állapodhatnak meg, és ezen időtartam alatt – akár az utolsó napján – bármelyik fél indokolás nélkül azonnali hatállyal, felmondási idő nélkül megszüntetheti a munkaviszonyt, ha a másik fél vagy a munka maga nem nyerte el a tetszését. Mivel a próbaidő jogi szempontból nem határidő, hanem időtartam, ezért a hosszát a naptár segítségével kell meghatározni, és ebből (is) következően nem munkanapokban, hanem naptári napokban számítandó.
Az Mt. megfogalmazása miatt leginkább hónap(ok)ban érdemes meghatározni a próbaidő hosszát, sok munkaszerződésben szerepel azonban az a fordulat, hogy “a próbaidő tartalma 90 nap”. Amennyiben a próbaidőt nem 3 hónapban, hanem 90 napban határozzák meg a felek, ez a megállapodás a kezdőnap függvényében lehet érvényes vagy részben érvénytelen is. Például egy május 1-jei kezdőnap esetén a 3 hónap pontosan 92 napot tesz ki, ezért ebbe a 90 nap is belefér, így akár a 90 napos meghatározás is megfelel az Mt-nek. Egy szökőév február 1-jén kezdődő próbaidejének 3 hónapja azonban csak 89 napot tesz ki, így amennyiben ehelyett 90 napot kötnek ki a felek, ez a megállapodásuk nem fog megfelelni az Mt-nek, és a 89. napon véget ér a próbaidő.
A próbaidő lejáratát figyelmesen kell kiszámolni, mivel a tévedésből a próbaidő lejárata után közölt indokolás nélküli azonnali hatályú felmondás jogellenes lesz, akkor is, ha csak egyetlen nappal számolta el magát a felmondó fél. Például a 2016. május 1-jén kezdődött munkaviszony esetén a három hónapos próbaidő első napja 2016. május 1. utolsó napja pedig a naptár szerinti harmadik hónap utolsó napja, azaz 2016. július 31. – még akkor is, ha ez történetesen vasárnapra (vagy akár munkaszüneti napra) esik, ami adott esetben akár a munkavállaló pihenőnapja is lehet. A próbaidő tehát mindig a naptár szerint számolt időtartama utolsó napján jár le, függetlenül attól, hogy az a nap éppen munkanap, munkaszüneti nap, vasárnap, vagy pihenőnap.
Hogyan lehet felmondani a próbaidő alatt?
Amennyiben a próbaidő alatt a munkaviszonyt a felek bármelyike megszünteti, az azonnali hatályú felmondást írásbeli formában kell közölnie a másik féllel, írásbeliség hiányában ugyanis a jognyilatkozat érvénytelen lesz, így alkalmatlan a kívánt joghatás – azaz a munkaviszony megszüntetés – kiváltására. Amennyiben az azonnali hatályú felmondás közlése napján a munkavállaló dolgozik, a felmondás személyes átadása általában nem vet fel jogi kérdéseket, a közléssel a jogviszony azonnali hatállyal megszűnik. Azonban előfordulhat, hogy a próbaidő utolsó napjaira a munkavállaló keresőképtelen állományba kerül, így ha a próbaidő végére hagyták a felek a kellemetlen közölnivalót, a személyes átadás helyett más, szabályos közlési módot kell találniuk.
A Munka Törvénykönyve (Mt.) értelmében indokolás nélkül azonnali hatályú felmondást csak a próbaidő alatt közölhetnek egymással a felek. Ezért ha élni akarnak ezzel a lehetőséggel, akkor ezt még a próbaidő időtartama alatt közölni kell a másik féllel, akkor is, ha a munkavállaló éppen otthon betegeskedik. Ilyenkor a közlés történhet postán, sőt az új Mt. értelmében akár e-mailben vagy sms-ben is.
A postai kézbesítés esetén a jognyilatkozatot tértivevényes küldeményként kell feladni, ilyenkor a közlés a levél kézbesítésével, átadásával történik meg, és a jogviszony ezzel egyúttal meg is szűnik. De a kézbesítési vélelem szabálya alapján a kézbesítés megkísérlése napján akkor is hatályosan közöltnek számít az azonnali hatályú felmondás, ha annak átadása azért hiúsult meg, mert a címzett vagy az átvételre jogosult az átvételt megtagadja, vagy szándékosan megakadályozza, vagy ha a bejelentett címen a címzett ismeretlen, vagy onnan elköltözött.
Ha a cím jó, de a postás csak értesítést tudott elhelyezni, akkor a levél az értesítés elhelyezésének napját követő ötödik munkanapon számít kézbesítettnek. Ilyen esetekben, amikor a kézbesítés a fenti okokból meghiúsul, a kézbesítés helyett beáll az ún. kézbesítési vélelem, ami a tényleges kézbesítéssel azonos eredményre vezet: a kézbesítési vélelem napján megszűnik a jogviszony. Az átvétel megtagadásával vagy elhalasztásával nem lehet tehát megakadályozni a munkaviszony megszüntetését.
A postai közlés kapcsán fontos tudni azt is, hogy nem elég a küldeményt a próbaidő utolsó napján postára adni, hanem a közlésnek – vagy a fenti kézbesítési vélelemnek – is meg kell történnie a próbaidő alatt. Tehát a küldeményt érdemes legalább egy héttel (vagy ha a hét második felében adjuk postára akkor a hétvége miatt inkább 9 nappal) a próbaidő vége előtt postára adni, így még az értesítés elhelyezésének napját követő öt munkanapos kézbesítési vélelem is belefér a próbaidőbe.
Felmondás emailben?
Az új Mt. már az elektronikus dokumentumot (pl. e-mail, sms) is írásbelinek tekinti, amely azonban közöltnek csak akkor számít, ha az a címzett számára hozzáférhetővé vált. Ennek bizonyítása a küldő felet terheli, kétség esetén tehát nem elég annak bizonyítása, hogy elküldtük az e-mailt, hanem azt is bizonyítani kell, hogy az a címzetthez megérkezett, hozzáférhetővé vált. Mivel a gyakorlatban számos olyan helyzet adódhat, amikor az e-mailt a címzett nem tudja elolvasni (pl. betelt a fiókja), vagy az nem elvárható tőle (pl. a munkavállaló külföldi szabadságát tölti), egy e-mail elküldésével nem lehet biztos benne a küldő, hogy a kézbesítés valóban meg is történt.
Tekintve, hogy az elektronikus dokumentumok használatára az Mt. nem ad minden részletre kiterjedő szabályozást és a friss szabályozáshoz ezen a téren még bírói gyakorlat sem alakult ki, a munkajogászok egyelőre kockázatosnak tartják ezt a közlési módot, és továbbra is a hagyományos, papír-alapú dokumentum személyes vagy postai közlését javasolják.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
