Ilyen címmel közöl cikket a NOL, a Szabad Nép internetes kiadása, augusztus 20-án.
Szégyen.
Gyalázat.
Ocsmányság.
Talán nem is érdemelne figyelmet a közismerten ballib eszmerendszerű lap, de a jóérzésű embert mégis kihozza a sodrából ez a kihívó nemzetgyalázás. Meddig mehet el okádék passzusaival a kommunista maradvány, meddig tűri meg a sajtószabadság ürügyén a magyar népet folyton lenéző, idegen eszmei tákolmány garázdálkodását a nemzet, a nép? Praktikusan: a hatóság, amelyre az ilyen jogkört a nép a választással a hatalmat átruházza. Kinek kell ez a szellemi táplálék, kinek van gusztusa erre?
Persze, tudom, vannak még jócskán emberek, akiknek minden szidalom, sározás, ami a magyar népet éri, az finom falatként mutatkozik, és feni a fogát minden morzsára. Nekik ez a jó, a csemege.
Ha a nemzetet élő organizmusként fogjuk fel, és bizonyos határok között megáll az analógia, akkor ők micsodák? Hát ők a salak, a fekália, a trágya.
Ők is hozzánk tartoznak, nem tagadhatjuk meg őket, csak szerepüket a helyén kell kezelni. A léthez hozzátartozik a salak is, amely a nemkívánatos anyagokat tartalmazza. Az organizmus széjjelválasztja a hasznost a haszontalantól, és a salakba kerül ez efféle anyag. De a DNS-el bizonyítható a származása, tehát letagadni nem kell. Ahogy a balnak az értelmét a jobb adja meg, úgy a felemelőt az aljához tudjuk viszonyítani. Az analógiának itt valahol vége is van, mert azért az élő, alkotó ember sokkal több, mint a holt anyag ellentéte. A gondolkodó, érző emberek közös nevező mentén szerveződött sokasága a nemzet, amelynek tagjait összefűzi a tudat, hogy egy fészekaljhoz tartozunk. Közösek az álmaink, a vágyaink, és közösek a gondjaink, a sirámaink. Szóval közösség vagyunk, amelynek kritériumait sokféle módon lehet meghatározni. Vannak tudati és érzelmi összetevői a közösség érzésének.
Sokfélék vagyunk. A salak azonban, salak.
Erdélyi János
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Kategória:Jegyzet, Publicisztika
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
