Hogyan honosították meg a semmiből a hagymatermesztést Hartán? Erről szól a Magyar Nemzet 1966-os írása.
2015. augusztus 25-ével új sorozatot indított az MNO. 1938-ban ezen a napon jelent meg a Magyar Nemzet első száma, s ebből az alkalomból múltidézésbe fogtunk. Keressék a 77, illetve 50 évvel ezelőtt megjelent cikkeket az MNO-n! Hetente többször is jelentkező válogatásunkban riportok, publicisztikák, interjúk, hírek sorakoznak majd az adott időszak számaiból, bepillantást engedve nemcsak a korba, de az azt bemutató Magyar Nemzet szellemiségébe is.
A példa
A hartai hagyma
Hagymaszüret.
Harta. Alföldi nagyközség. Búzájáról, répájáról híres.
1962 előtt Hartán sosem termeltek hagymát. Hartán most holdanként 130 mázsa a termésátlag. Ennyi még sosem termett – nagy táblákon –, Magyarországon.
A beszélgetés részvevői Oláh Pál, a hartai Lenin Tsz elnöke, Czibere Vilmos öntözőmérnök, főagronómus-helyettes, és Pecznik János áruforgalmi előadó.
1.
– Kilenc éve kezdődött. Nem lehetett hagymát kapni, ha szerzett is az ember, tíz-tizenkét forint volt kilója. Akkor mondtuk, jó lenne néhány vagonnal, lenne itt jövedelem. De Hartán? Hogyan termeljünk itt hagymát, sosem termelték, nem ért hozzá senki! Így aztán csak beszéltünk és ez csak beszéd maradt.
– Három év után, úgy 1960-ban került szóba megint. Sok nálunk az asszony, sokszor nincs női munka és különösen nincs március végén, amikor a hagymát duggatni kell, és augusztusban, amikor szedni kell. A járási Mezőgazdasági Értékesítő Központban is biztattak, próbáljuk meg, jó pénzt hoz. Összeültünk, tanakodtunk. Megmondom őszintén, nem tudtuk, mit tegyünk, búza, kukorica, répa jól terem itt, tudjuk a módját, most meg ennek nekivágjunk? A bizonytalannak?! Volt, aki mondta is: „Minek a földet meg az erőt pazarolni, túl sok az, amink van?!” Az óvatos logika szerint így mindent abba is kellett volna hagyni, az ötletet elvetni, de úgy éreztük, ez könnyelműség! Itt van az alkalom, az asszonyoknak munkát, kereseti lehetőséget biztosíthatunk és ugyanakkor jó jövedelemre is szert tehetünk.
– Behívtuk az asszonyokat, elmondtuk, ezentúl, 1962-től hagymát is termelünk, mindenki kap tél holdat. Mondták ám a magukét, ne akarja, hogy visszaidézzem, mondták, nem vállalják, a hagymatermesztést nem értik. Mondtuk, majd megtanulják és mert más megoldás nem volt, kijelentettük, aki nem vállal hagymát, mást sem kap. Kényszeríteni kellett őket, hogy hagymát termeljenek, de nem volt más megoldás.
– És most?
– Most már mindegyik asszony csak hagymát akar vállalni… De eddig még hosszú a történet
2.
– Tehát 1962 volt és fél-fél holdat rákényszerítettünk az asszonyokra. Sajnos, dughagymát háromfélét kaptunk és elég gyatrát. Na, lestük, mi lesz ebből? Elvetették. De mi lett az eredmény? Még rágondolni is rossz. Harmincnyolc mázsa volt az átlagtermés. Hatvan holdon! Rosszabbat már elképzelni sem lehetett Az országos átlag nyolcvan mázsa. Húztuk a nyakunkat és kerültük az asszonyokat. A következő évben már csak harminc holdon ültettünk hagymát.
– Visszalépés volt ez. Hátrafelé mentünk. De nem nyugodtunk, makacsság van bennünk. Elemezni kezdtük a rossz termés okát Arra a következtetésre jutottunk, hogy a dughagyma rossz minősége az oka mindennek. Él itt egy fiatalasszony, Makóról került ide, megtudtuk, ő ért a hagymához. Megkerestük, ő lett a szakértőnk. Ő is mondta, az a baj, hogy rossz a dughagyma, szerezzünk be jót Makóról és ha ez meglesz, ó is vállal hagymatermesztést. Elmentem Makóra. Sikerült, 320 mázsa dughagymát kaptunk. De mondták, a szállítást nem tudják biztosítani. Hát ezen ne múljon! Saját teherautóinkkal mentünk, rakodókkal, zsákokat vittünk és négy nap múlva itthon volt a vetőmag. A makói asszony lett a többiek patronálója: az asszonyok ellesték a tudományát.
– És a termésátlag?
– Jó lett. Elértük a makói átlagot. Holdanként 80–100 mázsa termett 90 százalékban export minőségű. Ez a tény bizonyságot adott, hogy a föld a hagymának megfelel, a művelést megtanulták az asszonyok. és ekkor következhetett az újabb lépés: mennyiségileg még többet termelni, az exportmennyiséget százalékosan emelni, a munkafolyamatokat gépesíteni. Úgy van ez, ha az embernek száz forintja van, akkor kettőt akar.
3.
– Hogyan termelhetnénk többet? Az ültetésnél a tőtávolságot az előírásoknak megfelelően betartottuk. Vizsgálni kezdtük, ha a tőtávolság kisebb, jobb talajműveléssel tizenöt–húsz mázsával növelhető holdanként a termés. Kipróbáltuk, saját felelősségünkre és a kísérlet sikerült. 1964-ben már 100–105 mázsa volt az átlagtermés. De a kézi munka nem csökkent. Az asszonyok még mindent kézi erővel végeztek, az ültetést, a kapálást, a szedést, a hagymaszár levágását, a válogatást. A hagyma szedése ásóval történt, tövenként. Mit tegyünk? Á következő évben megpróbáltuk a hagymát lóekével kiszántani, hogy „gépesítsünk”. Kezdetleges volt és nem is vált be, a ló rátaposott a hagymákra, nem húzott egyenletesen, néha megugrott, belevágott a hagymafejekbe. Ezt abbahagytuk. Kis RS 09-es traktor mögé kötöttük a kapát. Ez már bevált. Olyannyira, hogy ezzel a géppel végezzük el ma már a kapálást is. Két művelet gépesítését megoldottuk. Most már még tovább akartunk jutni! Felkerestük egyik régi ismerősünket, tanár a Kertészeti- és Szőlészeti Főiskolán. Elmondtuk, több helyen érdeklődtünk, tudomásunk szerint a hagymatermelés gépesítése nincs megoldva, szeretnénk, ha létrejönne egy új konstrukció, a hagymakombájn, amely szántást végez, szedést, szárvágást, válogatást Az egyetemi tanár felvette a kapcsolatot a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyárral, aztán üzent, elkészítenének egy ilyen gép-prototípust, de ahhoz pénz kellene.
– Pénzt adtunk. Saját szakállunkra. A gép elkészült, egyetlen példány, tavaly el is hozták, itt folytattuk a kísérleteket, aztán ez év elején elvégezték a tapasztalatok alapján a módosításokat is, és az új változat éppen tegnap érkezett meg. Reméljük, most már kifogástalan.
– Eddig ennyit értünk el. De hadd dicsekedjünk azzal is, hogy már a dughagymát is magunk termeljük. Ennek a gépesítését is megoldottuk. Tavaly voltunk Makón, az egyik legnagyobb, a Kossuth Tsz-ben. Ott láttunk egy gépet, hagymamagot vet, és elvégzi a sorközi művelést is. Ez évben vettünk tőlük egy ilyen gépet. És most értünk haza Nagyszénásról, értékes tapasztalattal. A dughagyma felszedése után a dughagymát szárítani kell, majd osztályozni. A szárítást mi kis kézirostán, elavult módszerrel végeztük, a válogatást meg kézzel. Nagyszénáson egy régi cséplőgépet átalakítottak, az szeleli, szárítja a hagymát a kézirosta helyett, és osztályozza is. Nálunk is van néhány öreg cséplőgép, nyolc éve semmire sem használjuk, elmentünk Nagyszénásra a gépészünkkel. Megnézte ott az átalakított öreg masinát, hazajött, és most hozzáfog, hogy átalakítsa a mienket Az átalakítás két–háromezer forintba kerül és a számítások szerint több mint negyvenszeres lesz ezzel az évi megtakarítás.
4.
– Az eredmények után Harta majd a hagymájáról lesz híres?
– Lehet. Az idén száz holdon termeltünk és a termésátlag 130 mázsa. A téesz összbevételének 12 százalékát a hagyma adja. Szerződés szerint 110 vagon hagymát küldünk exportra.
– Hartán három téesz van. A többiek nem kaptak kedvét a hagymatermesztéshez?
– Dehogynem. Ebben az évben az Új Életben harminc holdon, a Béke Tsz-nél pedig hatvan holdon termeltek hagymát. Amint hallom, a termésátlag ott is jó és ezen felbuzdulva úgy tervezik, hogy jövőre száz-száz holdon ültetnek. A mi tervünk jövőre 150 hold. És el akarjuk érni holdanként a 140 mázsás átlagot.
5.
Az országgyűlés legutóbbi ülésszakán dr. Ajtai Miklós, az Országos Tervhivatal elnöke mondotta: „A harmadik ötéves tervről szóló előterjesztett törvényjavaslat azt tűzi ki célul, hogy a mezőgazdaság termelése 1966–70 átlagában, a megelőző öt év átlagához képest 13–15 százalékkal emelkedjék. Ez a feladat nagy követelményeket támaszt a mezőgazdasággal szemben, de rendelkezünk azokkal a feltételekkel, amelyek a sikeres megvalósításhoz szükségesek…”
Az országgyűlés a törvényjavaslatot elfogadta.
A hartai Lenin Tsz elnöke, ahol a hagymát termelik, országgyűlési képviselő.
H. Barta Lajos (1966. augusztus 16., 5. oldal)
Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
