Mit neveztek szerencsekocsinak, és kik vadásztak alkatrészekre a hatvanas években? Hogyan kezdődött a veterán autók divatja? Baróti Géza riportja az Ecseri úti autóbontó telepről a Magyar Nemzet 1966. augusztus 13-i számából.
2015. augusztus 25-ével új sorozatot indított az MNO. 1938-ban ezen a napon jelent meg a Magyar Nemzet első száma, s ebből az alkalomból múltidézésbe fogtunk. Keressék a 77, illetve 50 évvel ezelőtt megjelent cikkeket az MNO-n! Hetente többször is jelentkező válogatásunkban riportok, publicisztikák, interjúk, hírek sorakoznak majd az adott időszak számaiból, bepillantást engedve nemcsak a korba, de az azt bemutató Magyar Nemzet szellemiségébe is.
Kegyeletes látogatás az autótemetőben
A Chevrolet halála
A hatalmas, mustárszínű Chevrolet az Üllői úton haladt kifelé, s első pillantásra nem volt rajta semmi különös. Később, a torlódó járművek benzingőzének káprázatában feltűnt, hogy a hatalmas Chevrolet orra különös módon a magasba emelkedik, oly meredek szögben, mint egy sugárhajtású repülőgépé a fölszállás pillanatában. A Chevrolet azonban nem készült elhagyni a talajt, hogy a Földünket övező légtenger büszke magasságaiba szálljon, éppen ellenkezőleg. A Chevrolet azért utazott ilyen gőgösen feltartott orral, mert a vontatókocsi daruja magasba emelte az egykor csillogó hűtőt, amely most mélyen benyomult a motorházba, lehasadt sármentője bekandikált az utastérbe, ami egyáltalán nem volt nehéz, mivel a Chevroletről hiányzott a szélvédő üveg.
Minek izgassuk a kedélyeket? A Chevroletét az autótemetőbe szállították, amely hivatalosan az Autóker használt alkatrész és fődarab-bontó telepének címét viseli s az Ecseri úton terül el, kilométer hosszúságban, a Köztisztasági Hivatal garázstelepe, egy szálastakarmány raktár szénaillatú hodálya és a Hungarokamion közé beékelve.
Végtisztesség
A Chevrolet délelőtt tíz órakor érkezett a telepre, ahol nem keltett különösebb feltűnést. Régi tapasztalat, hogy a sírásók egykedvű emberek, közömbös arccal végzik munkájukat. A Chevrolet földi maradványainak eltakarításával megbízott olajos, kormos, rozsdafoltokkal ékes szerelők a cigaretta mellől megnézték a megboldogult járművet, amelyet egyetlen szempillantás alatt ért el a végzet s megkérdezték:
– Kiszállt ebből valaki?
– Mentőorvosi segédlettel!
Ennyi volt a búcsúbeszéd.
Azután jött egy kövér ember, kezében festékes ibrikkel és ecsettel, s három számjegyet mázolt a Chevrolet oldalára. Ez volt a sírfelirat.
A szerelők megmarkolták a hosszú nyelű csavarkulcsokat és tőlük szokatlan gyöngédséggel – a rang a halálon túl is kötelez – elkezdték bontani a Chevrolet porhüvelyét, amellyel egy külföldi turista csúnya karambolt okozott a magyar országúton. A még használható alkatrészeket gyöngéden kiszerelték, a többit egy elmés targonca az ócskavasak rozsdás halmára hajította. A Chevrolet pályafutása alig tíz óra alatt véget ért.
Szerencsekocsik
Ezen a napon két szerencsekocsit szállítottak az autótemetőbe. Az egyik Moszkvics volt, régifajta, becsülettel szolgált Moszkvics, amely még máig is szorgalmasan szolgálná gazdáit, ha egy esős napon, a csúszós úton nem jön szembe egy óriási teherautó. De az óriási teherautó szembe jött, a Moszkvics vezetője óvatosan lehúzódott az út szélére, a jobb kerekei lecsúsztak a fölázott padkára a sáros talajon megperdült a derék, fürge kis kocsi és derékkal nekivágódott az út szélén ácsorgó betonvillanyoszlopnak. A következő pillanat története leolvasható a kocsi roncsairól. A villanyoszlop derékban kapta el a kocsit, amely kifli módjára meggörbült, a háta felpúposodott, mint a szívlövéssel elejtett szarvasbika gerince, két kereke a tengellyel együtt kiszakadt. A bontóbrigád egykedvű vezetője itt is feltette a kérdést:
– Kiszállt ebből valaki?
– Négy utas, a saját lábán. Egyiknek az orra vérzett.
Szerencsekocsi.
A másik szerencsekocsi teherautó hátán érkezik. Szürke furgon, motor és ajtók nélkül, az igazi porhüvely, amelyben már semmi érték sincs. Az oldalán még eleven színekkel festett betűk hirdetik: ez a kocsi a Toto és a Lottó szolgálatában állott, évekig gyűjtögette a szelvényeket, míg elöregedett és aggkori végelgyengülésben elhunyt. Az utolsó útra elkísérte a vezetője is, aki egy kicsit megilletődött, amikor a pléhskatulyát az ócskavasak közé hajították. – Becsületes kis kocsi volt Legalább hét ötös találat szelvényét hoztuk fel vele Pestre.,.
A kiselejtezett kocsi hét ember milliós gazdagságában játszott szerepet, de egy sem akadt, aki hozott volna egy szál virágot a végtisztességére. De talán nem is tudták, hogy szerencséjük meseautója az ócskavas közé került.
Alkatrészvadászok
Az autótemetőt sűrűn látogatják alkatrész-vadászok, mert a gépkocsi a XX. század háziállata, a háziállatról pedig valamikor azt tanultuk, hogy életének befejezése után csontjával, húsával, bőrével és zsírjával szolgálja az egykori gazdáját.
A temetőbe küldött autókat szétszerelik, a használható alkatrészeket osztályozzák, megtisztítják és mérsékelt áron eladják azoknak a közületi és magánvevőknek, akik ilyesmit keresnek.
Az autótemetőnek ez az osztálya nagy forgalmat bonyolít le, mert vannak régebbi típusok, amelyekhez új alkatrész már nem nagyon kapható, de az autótemetőben még ki lehet böngészni egy ritka csapszeget, dugattyú-gyűrűt, csonktengelyt.
Az alkatrész-vadászok jellegzetes alakja a piros képű vidéki bácsi, aki rákveresre főtt a pesti forróságban, s az izgalomban, amíg megtalálta az autótemetőt Dugattyút keres a régi Tátrájához.
– Melyik évből való a kocsi?
– Pontosan nem tudom, kérem, de már akkor sem volt valami fiatal, amikor a front alatt, a visszavonuló németek elhagyták a kertek alatt. Mi ráhordtuk a szalmát, aztán így megmaradt…
A bácsika szomorúan távozik, mert a temetőben mostanában nem akadt olyanféle öreg Tátra, amilyet a szakértők a bácsi leírása alapján megállapítottak.
Egyre többen jönnek negyven-ötven éves autókhoz alkatrészeket keresni, mert nálunk is kezd lábra kapni a történelmi autók divatja. Akad olyan autós, aki ócskavas-telepen talált egy harmincöt éves Adler alvázat, s ahhoz szívós, évekig tartó munkával összegyűjtötte a motort, a kerekeket, a karosszériát saját kezűleg összekalapálta, azután abbahagyta a munkát, mert egyetlen fontos alkatrészt se égen, se földön nem sikerült felkutatni. Azóta is havonta beállít a temetőbe.
– Adler jött?…
– Nem jött…
– Akkor még várok…
A kapu előtt megáll a vontatókocsi s lassan bevonszol egy kimúlt teherautót A drótkerítés mellett sorban kiszerelt motorok guggolnak, mint a kísértetek egy Krúdy-novellában, a temető árkában.
Meleg szél támad
A halott motorok ventilátor lapátjai megmozdulnak és halkan kelepelve köszöntik az új halottat, aki bevégezve hosszú-hosszú pályafutását az országutak szürke szalagján, örök pihenőre tért
Béke rozsdás rugóira.
Baróti Géza (1966. augusztus 13., 5. oldal)
Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
