Mondják, hogy kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba, mert mindig más helyzetben vagyunk, mint korábban. Úgy látszik azonban, hogy az Orbán-kormányra nem érvényes az efféle ókori bölcsesség: az egyszer már csúfosan leszerepelt vasárnapi boltzár témájának minapi felmelegítése és kaotikus kommunikációja kapcsán bámulatos makacssággal követi el összes korábbi hibáját. A mostani ötletelést – ahogy az eredetit – sem előzte meg az érintett szakmai szervezetekkel folytatott konzultáció, majd a témában összevissza nyilatkozgattak a különböző rendű és rangú fideszes politikusok, végül sietve cáfolták a sajtóban lábra kapott legvadabb híreszteléseket. Az istenadta nép pedig – egyelőre – fellélegezhet. Most éppen úgy fest, hogy annak a sajtóértesülésnek, miszerint korlátozzák a 400 négyzetméter alapterületnél nagyobb üzletek vasárnapi nyitva tartását azzal, hogy különadót vetnének ki a délutáni forgalomra, még sincs alapja. Vagy legalábbis érkeztek cáfolatok.
Tagadhatatlan azonban, hogy a kormány nem akarja elismerni vereségét. Kósa Lajos, a Fidesz frakcióvezetője azt vetette fel, hogy az üzletek évente csak hat vasárnapra hívhassanak be dolgozókat, és az erre következő szombatot ki kelljen adniuk szabadnapnak. A vasárnapi zárva tartás élharcosának számító KDNP frakcióvezetője, Harrach Péter pedig arról beszélt, hogy ne egy, hanem két szabad vasárnapja legyen a dolgozóknak, valamint szabályoznák azt is, hogy a hét utolsó napján nyolc óránál tovább ne lehessen benn tartani az alkalmazottakat. Érdekes módon azt viszont nem tartotta fontosnak, hogy emeljék vissza 100 százalékra a vasárnapi boltzár áprilisi eltörlése után 50 százalékra visszaállt bérpótlékot (ezt az MSZP kezdeményezi majd törvényjavaslatában). Holott a kereszténydemokraták kommunikációjának lényege, hogy szívügyüknek tartják a kereskedelmi dolgozók érdekeit.
Egyébként épp ez a legérthetetlenebb: miért pont a kiskereskedelmi szektor sorsa foglalkoztatja ennyire a kormánypolitikusokat? Éppúgy a hétvégén is dolgozniuk kell az orvosoknak, az ápolóknak, a pincéreknek, a tűzoltóknak, a rendőröknek, a mentőknek, a vasutasoknak, a villamos- vagy a buszsofőröknek, és még sorolhatnánk a hasonló foglalkozásokat. Mégsem akar a kormány beavatkozni e szakmák meglévő viszonyaiba azzal az felkiáltással, hogy az anyáknak jogukban áll a családjukkal elkölteni a vasárnapi ebédet.
Persze a Fidesz végső érvként mindig a hazai kis boltok támogatásának szándékával takarózik. Ezzel egyet is lehetne érteni: hiába lett például a kormány stratégiai partnere a brit Tesco, attól még Svájcban adózik inkább, és becslések szerint ezzel a húzásával tavaly hárommilliárd forint bevételtől fosztotta meg a magyar költségvetést. A multinacionális láncok átlátszóan diszkriminatív büntetésénél azonban – amit Brüsszel jó eséllyel elmeszelne – vannak jobb módszerek is a magyar vállalkozások támogatására. A szakma szerint külföldön például kedvezményes hitelekkel, közös beszerzési bázisok, logisztikai központok kiépítésével segítik a hazai kis boltokat. Az ágazatnak amúgy is most a munkaerőhiány a legégetőbb problémája, ezen pedig nem segítenek a kormány képtelen ötletei.
Hacsak nem az a valódi cél, hogy ezzel a hadművelettel tereljék el a figyelmet a Fidesz körüli sorozatos korrupciógyanús botrányokról. Így a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető – egyben „feltaláló” – Rogán Antal vagy a fideszes Mengyi Roland ügyeiről, netán Mészáros Lőrinc felcsúti milliárdos és köre szédületes gyarapodásáról.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 08. 17.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
