Az erőszakszervezetek befolyásának erősödését hozták a regionális vezetői posztokon a napokban zajlott változások Oroszországban. Vlagyimir Putyin a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) embereit és saját szárnysegédeit nevezte ki a régiók élére, jelezve ezzel is, hogy – kiterjesztve kompetenciájukat – valójában a „szilovikokban” bízik.
Több kormányzót is menesztett a napokban Putyin. Elfogyott a levegő a Kirovi terület liberális vezetője, a korrupciós ügybe keveredő Nyikita Belih körül, belebukott az „orosz tavasz” ikonikus alakjával, Alekszej Csalijjal folytatott harcába a szevasztopoli kormányzó Szergej Menyjalo, s távozott a Jaroszlavli és a Kalinyingrádi terület első embere, Szergej Jasztrebov és Nyikolaj Cukanov is. Előbbit a poszton a belügyminiszter helyettese, az elnöki biztonsági szolgálat volt munkatársa, Dmitrij Mironov, míg utóbbit a biztonsági szolgálat regionális vezetője, Putyin korábbi szárnysegédje, Jevgenyij Zinyicsev követi.
Közben a Krím és Szevasztopol a hatékonyabb kormányzás jegyében beolvadt a déli regionális körzetbe. Ha ehhez hozzávesszük, hogy februárban a tulai régió élére szintén Putyin testőrségének volt felelős beosztottja, Alekszej Gyjumin került, majd áprilisban a szibériai körzet elnöki megbízottja a belügyi erők parancsnoka, Nyikolaj Rogozskin lett, a nemzeti gárdát pedig az elnöki biztonsági szolgálatot sokáig vezető Viktor Zolotov irányítja, egyértelműen kirajzolódik a belső erőegyensúlyok átrendezését, a „szilovikok” csoportjának erősödését jelző trend.
Ezek a kinevezések egyrészt a generációváltást jelzik, másrészt egyértelműsítik az elnök körüli csapat befolyásának erősödését. Putyin a gazdasági válság mélyülésével nehezített helyzetben lecseréli a gyengének bizonyult helyi vezetőket, utat nyit az új generációnak, ezen belül viszont egyértelműen a kipróbált saját környezetére tesz. Ez nem meglepő, hiszen jól illeszkedik eddigi vezetői stílusába, amelyben az állandóság mellett a megbízhatóság kulcsszerepet játszik. Emellett jellemző módon folyamatosan figyel az erőegyensúlyra, aminek jegyében például a hadsereg növekvő befolyásának ellensúlyozására megalakította a nemzeti gárdát, amelynek azért a várakozásokkal ellentétben sem adott titkosszolgálati jogokat.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 08. 04.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
