A szerencse kulcsszerepet játszott a magyar labdarúgó-válogatott Eb-szereplésében, a magyar foci valóságos színvonala ott van, ahol a magyar klubcsapatok a nemzetközi porondon szerepelnek – véli Urbán Flórián. A volt válogatott játékos ezért elzavarna minden vezetőt, aki az elmúlt nyolc évben bármilyen szinten tevékenykedett.
Nincs a magyar fociban rendes megmondóember, akinek ne szúrna szemet, hogy míg az Eb-n remekül helytálltak a magyar labdarúgók, négy, a nemzetközi kupákban „vitézkedő” klubcsapatunkból hármat – MTK, Fradi, Debrecen – úgy vágtak ki, mint a macskát…
A kemény stílusáról ismert korábbi újpesti ikon, Urbán Flórián sem rejti véka alá véleményét, messzebb menő következtetéseket is levont a helyzet kettősségéről az Újpest1885.hu oldalnak.
„A válogatott Eb-szereplése a világ nyolcadik csodája volt, mert a magyar labdarúgás semmivel nem lett jobb, mint az elmúlt tíz évben. Azok a játékosok, akik ott voltak a tornán, a tudásuk legjavát adták, ezer százalékkal fölötte teljesítettek. Mindehhez társult egy apró szerencse: ha visszaemlékezünk, Oslóban az első öt percben két ordító gólhelyzetük volt a norvégoknak, ha azok bemennek, másról beszélünk” – elmélkedett a korábbi védőjátékos. Urbán Bernd Storck szövetségi kapitány javára írja, hogy megtalálta azt a Kleinheisler Lászlót, akit korábban senki nem ismert, de eldöntötte az idegenbeli pótselejtezőt, a visszavágón pedig a szakvezető előhúzta Priskin Tamást.
A szerencse az Európa-bajnokságon megint mellénk állt Ausztria ellen, ahol az első pillanatokban kapufát úsztunk meg. Ugyanennek a számlájára írja Dzsudzsák Balázs két megpattant gólját Portugália ellen, összességében tehát nem látja Urbán, miért kellene az Eb-szereplést túldimenzionálni, különösen annak fényében, hogy Belgium, „egy komolyabb csapat vert nekünk egy négyest”.
A belgáknál letáborozva azt mondta, amit ők tizenkét év alatt megcsináltak utánpótlásképzés terén, azt átvenni nekünk ildomos lenne, hisz ma nem lehet mondani egyetlen olyan akadémiai nevelésű játékost, akinek meghatározó volna a játéka bárhol is. „Egyetlenegy gyereket nem nevelt ki a magyar labdarúgás az elmúlt tíz évben, miközben Belgium egy egész csapatot. Nem a sógoroknak, a komáknak vagy a haveroknak kell pozícióban lenni!”
A Belgiumban légósként is megfordult Urbán az alkalmazandók közt sorolja a régi, nagy Ajax ifiedzőjét és a szülők számára teljesen zárt edzőközpontokat. Utóbbinak az az értelme, hogy az iskolába sem engedik be a matekórára a szülőket, még meccsre is úgy mehetnek oda, ha aláírják, hogy szurkolóként viselkedve sehogyan sem zavarják a munkát.
Szerinte a magyar futball realitását valahol a klubcsapataink szereplésének szintjére kell belőnünk: amikor egy albán kapus panenkás tizenegyessel alázza a magyart.
Visszatérve Bernd Storckra, dicsérte, hogy megtalálta azokat az embereket, akik harcolnak. „Aki piperkőc, aki zselés fejű, az nem fog harcolni, nem fog megváltozni.”
Összegezve úgy látja, el kell gondolkodni azon, hogy akik a magyar labdarúgásban az elmúlt nyolc évben vezetőként tevékenykedtek, akadémiai helyeken is akár, azoknak azt kell most mondani, hogy „köszönöm szépen”. Szerinte lehetőséget kellene adni egy másik nemzedéknek négy vagy nyolc évre, hogy megnézzük, mit tud, mert akik eddig voltak, nem csináltak semmit; miközben közel 140 edző van, akinek megvan a prolicence, de lehet, hogy pék, vasutas vagy cukrász.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
