Magunk kreáljuk a nyugdíjválságot azzal, hogy az időseket a kelleténél sokkal hamarabb nyugdíjazzuk – állítja Rudi Westendorp holland gerontológus, az Öregség öregedés nélkül című kötet írója. Szerinte az öregkorral kapcsolatban sok olyan hiedelem, előítélet él, amely teljességgel megalapozatlan.
– Ötvenhét éves. Öregnek érzi magát?
– Egyáltalán nem. Nem dohányzom, és nem vagyok túlsúlyos, így minden esélyem megvan arra, hogy kilencven vagy akár még több évig éljek. Két nagyszülőm is majdnem elérte a százéves életkort, szóval a génjeim is rendben vannak. A könyv írása idején még csak 54 éves voltam; elhatároztam, hogy külföldre, Hollandiából Koppenhágába költözöm, és egy második karriert kezdek.
Rudi Westendorp szerint a munkáltatóknak előnyben kellene részesíteniük az idősebbeket Fotó: Facebook
– Mit jelent önnek az öregedés? Gondolkodásbeli vagy inkább élettani változást?
– Úgy érzem, hogy mostanra végre felnőttem. Eddig olyan voltam, mint egy üveg túl fiatal bor, amelynek érésre van szüksége. Egyelőre csak az előnyeit látom a múló éveknek. Persze mondhatja, hogy csak azért beszélek így, mert még egészséges vagyok, de azt gondolom, ha megbetegednék, az sem változtatna sokat a helyzeten. Harmincöt évig voltam praktizáló orvos, és nem találkoztam olyannal, akinek a személyisége kárt szenvedett volna a betegségtől. Épp ellenkezőleg, a páciensek jobb emberek lettek a kórból kigyógyulva.
– Az általános életminőségünk sem romlik az öregedéssel?
– Nem, sőt az életminőség javul, még a betegségek dacára is. Nincs sok adatunk erről, de semmi sem bizonyítja, hogy a múltbéli betegségek és az életminőség között összefüggés lenne. Az egyik hallgatómat ráállítottam erre a témára. Eredményei szerint kétségtelenül nagy különbségek vannak az emberek saját maguk által érzékelt életminőségében Európa-szerte, ez nem függ össze azzal, hogy mennyit betegeskednek. Az életminőség szubjektív érzet, leginkább „fejben dől el”. Tudunk olyan fiatalokról, akik balesetben megbénultak, és kerekesszékbe kényszerültek. Megküzdöttek a kétségtelenül hatalmas problémákkal, és ma jobbnak ítélik az életminőségüket, mint ép társaik. De mondok egy másik példát. Az előadásaimon mutatok egy fotót a 69 éves David Bowie-ról. Tavaly decemberben készült egy New York-i fellépésén. Varázslatosan nézett ki, szinte sugárzott. Teli volt élettel, tettvággyal. Ha akkor megkérdezték volna tőle, hogy érzi magát, azt mondta volna: csodálatosan. Pedig biztos tudta, hogy hamarosan meg fog halni.
– Az örök élet forrása mindig is érdekelte az emberiséget, de ön szerint nem tudománytalan ezt hajszolni a XXI. században?
– Az öregedés elkerüléséért az elhasználódott szerveket, szöveteket lecserélhetjük, ami után a szervezet egy korábbi, fiatalabb állapotba kerül. Szemlencsét, sok szervet, hajhagymát lehet beültetni, és akkor bizonyos értelemben fiatalabbá válhatunk. Szervezetünk az autóhoz hasonlítható: a gyártók nyolc-tíz évre szánják a kocsikat, de ha karbantartjuk őket, akár harminc, negyven évig is „életben tarthatók”.
Nyolcvanéves férfi edz Kijevben. Nézőpont kérdése Fotó: Filip Singer / MTI / EPA
– Sok idős embernek lelki megterhelést okoz, hogy nem tud mit kezdeni magával, feleslegesnek, sőt terhesnek érzi saját létét. Mihez kezdjenek ők?
– Egyszer volt egy japán miniszter, aki nyíltan megkérdőjelezte, hogy jó-e az, hogy ilyen sokáig élnek az emberek. Szerinte ugyanis nem hagynak teret a fiataloknak. Ez a gondolkodás annyira elterjedt, hogy vannak idősek, akik ugyanígy vélekednek. Szerintem viszont mindenkinek hasznos az élete: meg kell próbálni kihozni belőle a legtöbbet. Soha sem szabad elfelejtenünk, hogy a korábban élt emberek még csak álmodni sem mertek olyan lehetőségekről, amelyek számunkra adottak.
– A közgondolkodás mintha másképp állna a kérdéshez.
– Ez csupán idősellenesség. Ugyanolyan diszkrimináció, mintha a bőrszín miatt különböztetnénk meg az embereket. Az idősek ezért érzik úgy, hogy már senkinek sem kellenek. De ez nem az ő hibájuk, a probléma oka a társadalom és azok a fiatalabbak, akik alakítják a társadalom viselkedését.
– Könyvét olvasva úgy éreztem, hogy az csakis a nyugat-európai, biztos egzisztenciával rendelkező, jómódú idősekről és az ő valóban remek életükről szól. Holott Kelet-Európában az öregség gyakran egyet jelent a szegénységgel, a fájdalommal, a kiszolgáltatottsággal.
– Van ebben igazság, számos országot látunk, ahol az öregség és a szegénység kéz a kézben jár. Pedig az öregségben semmi sincs, ami szükségszerűen szegénnyé tenné az embert. A társadalom szegényíti el az öregeket. Azzal, hogy nyugdíjba kényszerítik az időseket 55-60 évesen, elveszik tőlük a lehetőséget, hogy pénzt keressenek. Az embereket félrevezetik, hogy a biztosnak tűnő nyugdíjat válasszák, csakhogy éppen azért válik a nyugdíjuk bizonytalanná, mert sokan túl hamar mennek nyugdíjba. A munkáltatóknak inkább az idősebbeket kellene választaniuk. Tapasztaltabbak, jobban dolgoznak, megbízhatóbbak. Bizonyítottan kevesebb időt töltenek betegállományban, mint a fiatalok.
– Erre azt szokták kérdezni, hogy hol szerezzen a fiatal tapasztalatot, ha sehol sem alkalmazzák tapasztalat nélkül.
– Ez teljesen helytelen gondolkodás, nem szabad szembeállítanunk a különböző társadalmi csoportok érdekeit. Elfogadom, hogy Magyarországról nézve talán jobbnak tetszik a holland vagy a dán nyugdíjasok helyzete, de a túlságosan kényelmes és nagyvonalú nyugdíjrendszer szerintem hosszú távon nagy kárt okoz. Rengeteg értékes időst von ki a munkaerőpiacról. Ellátásuk pedig a tapasztalatlan, tehát rosszabb hatékonysággal termelő fiatalokra hárul.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 07. 09.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
