Karaffa Attila írása a korkep.sk-ról:
„Kinek van szüksége a keresztényekre Európában?
Manapság, amikor az újkori bevándorlás és az iszlám térhódítása egyértelmű, a keresztény európai ember lassan úgy érezheti, hogy kisebbségbe kerül hazájában, de még az öreg kontinensen is. Az egyértelműhöz még csak annyit, hogy ami az egyszerű embernek az, nem biztos, hogy az uniós vezetőknek is egyértelmű. Ennek példáit nap mint nap láthatjuk és olvashatjuk a sajtóban.
A józan ész, a vallás, a társadalmi normák védelme több országban is veszélybe került az utóbbi években. Hol templomot alakítanak át mecsetté, vagy rombolnak le, hol pedig annyira toleráns akar lenni a befogadó ország a más vallásúakkal, hogy saját közösségének parancsol megálljt.
A helyzet komolyságát felismerő és az oly sokszor csak az alábbi jelzővel emlegető „Európa védőbástyája”, azaz Magyarország és annak vezetője Orbán Viktor időben átlátta a menekültáradat komolyságát és annak a magába rejlő nemzetbiztonsági kockázatát is. Emlékezzünk vissza egy évvel ezelőtt kapott is érte hideget és meleget, a nagy európai vezetőktől. Mint tudjuk előtte is szerették brüsszeli pellengérre állítani a magyar kormányfőt, hiszen Magyarország ellen számos uniós eljárást kezdeményeztek.
De mi is történik az elmúlt hónapokban?
A bevándorlás megállíthatatlan, hiszen Törökország zsarolja Európát, Líbia már nem tudja megállítani az afrikai migránsokat, így szabadon özönlenek az újkori hódítók. Közben európai tisztségviselők buktak vagy hamarosan kénytelenek lesznek beismerni elhibázott politikájukat. Nem is kell messzire mennünk, hiszen az osztrák kancellár Werner Faymann nemrégiben mondott le.
Korábban hevesen bírálta Orbán Viktor menekültügyi politikáját, majd egyszer csak a „sógorok” is elkezdtek kerítést építeni. Igaz ők nem is kerítésnek nevezték, hanem szárnyas kapunak. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke és Werner Faymann osztrák kancellár az elmúlt év szeptemberében még egyetértett abban, hogy „kerítéseknek nincsen helyük Európában”. Azóta a kerítéseknek is helyük akadt az osztrák részen is.
De lassacskán Németország is bevezette a határellenőrzést, a bevándorlók szeretett „Mutti-ja” pedig alapos népszerűség csökkenésnek örvendhet. Arra talán az örökkévalóságig fog kelleni várni, hogy beismerje a német kancellár tévedését, de a folyamatos elégedetlenség könnyen véget vethet uralmának.
Keresztények vagyunk?
Sok liberális újságíró, politikus teszi fel a kérdést, miért nem fogadják be a keresztények a menekülteket? Sőt, maga Ferenc pápa is erre buzdítja az európai kereszténységet. A helyzet összetettsége megköveteli, hogy ne azonnal igennel vagy nemmel válaszoljuk ezt meg.
Igen, keresztények vagyunk. A háborús övezetből érkező üldözött menekülteket mindenki sajnálja, és lehetőségei szerint segíti is őket. Ez történhet úgy is, hogy különböző szeretetszolgálatokon keresztül tartós élelmiszert vagy pénzt juttatunk el a segélyszervezethez.
De mind az kiderült a menekültek nagyobb hányada gazdasági bevándorló. Ők másfajta igényt fogalmaznak meg. És ha nem teljesül, bizony zúgolódnak és semmibe veszik a befogadó ország törvényeit, társadalmi normáit, az őket segítőket. Céljuk a létbiztonság, amivel nem is lenne gond. De ezt sokszor követeléseikkel és az őket, mint menekülteket megillető jogokkal szeretnék elérni.
Jócselekedet nem válhat egy vallás kárára
Míg nálunk kétkezi munkájából megélni alig-alig tudó egyszerű ember mindennapi gondokkal küzd, addig Brüsszel a migránsoknak ad lehetőséget. Jól van ez így? Még egy keresztény ember számára sincs rendjén ez az állapot. Az üldözöttekért mondott ima és jócselekedet nem válhat egy közösség, egy vallás kárára.
Salzburg katolikus püspöke, Andreas Laun például felszólította híveit, hogy a keresztények imádkozzanak a kényszer betelepítést ellenző FPÖ győzelméért, imádkozzanak a szabadságpárti elnökjelölt, Norbert Hofer győzelméért (aki alig néhány tized százalékkal végül alulmaradt). Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök korábban azt mondta, sokan nem menekültek, ez egy invázió. És bizony a katolikus vezető jól látta a helyzetet.
Orbán Viktor nézete nyert teret, amely félti a keresztény Európát a beáramló muszlimoktól. Kiss-Rigó szerint a helyzet az, hogy Európát elárasztották a magukat menekültnek beállító emberek, de valójában komoly veszélyt jelentenek a kontinens egyetemes keresztény értékeire. Ezen értékek elvesztése után bizony veszélybe kerülünk mindannyian Európában.
Kinek van szüksége a keresztényekre Európában?
vetődik fel a kérdés. Elsősorban azoknak a józanul gondolkodó állami vezetőknek és döntéshozó politikusoknak, akik értékelik Európa keresztény mivoltját. Akik nem szeretnék kivágni az öreg kontinens fájának gyökerét, hanem gazdagítani szeretnék és felvirágoztatni lombkoronáját. A keresztényi értékek megóvásával lehet bebiztosítani Európa jövőjét. Amennyiben nem úgy lesz, akkor azoknak a politikusoknak lesz szükségük a keresztényekre, akik jobban megbecsülik más kontinensek tagjait és az európai keresztény ember csak munkára lesz elég, hiszen dolgoznia kell majd valakinek rájuk.
A megoldás csakis egy közös fellépés lehet, amelyet a józan politikai vezetők tehetnek meg, de a választásokkor mi is beleszólhatunk abba. Mert az még sincs rendjén, ahogy most történik a világ alakulása. Míg keleti és afrikai országokban keresztényüldözés zajlik, addig néhányan Európában önként szeretnék feladni azokat az értékeket, amelyek több ezer éven át összetartották az öreg kontinenst és gyarapították gazdasági és szellemi téren egyaránt.”
Karaffa Attila
Forrás:badog.blogstar.hu
Tovább a cikkre »
