Igen, itt van szegény hülye Németh Robika. A hőskorban együtt toltuk a szekeret a Fidesz központban, aztán ő a zenének adta magát, mára pedig meghülyült. Visszavonhatatlanul, végérvényesen. Most a pc bullshitet tolja kérlelhetetlenül. S amikor a szerkesztőség szomszéd szobájában Tóta W. leírja ezt a mondatot: „Tehát semmi sem indokolja, hogy néhány nevetséges maskarába öltözött, mikulásbottal integető kókadt fasz előírja nekik, hogy akkor is szülniük kell, ha belehalnak vagy belenyomorodnak” – s ez alatt Tóta W. a papságot érti, úgy, ahogy van, nos, ebben a pillanatban szegény hülye Németh Robika beleélvez a gatyójába, annyira tetszik neki a szólásnak e magasztos szabadsága. Ám ha netán én nevezem nyamvadt, tyúkmellű fasznak Tóta W.-t, abból az okból, hogy amúgy Tóta W. egy nyamvadt, tyúkmellű fasz, aki ráadásul becstelen is, meg geci is, nos, olyankor Németh Robika természetesen nagyon kiakad a csúnya beszédtől, és selypegősen, szipogva megveregeti Tóta W. kígyóvállát, és biztosítja őt, hogy nem is.
Pedig de…
Ti, Robika, en bloc nyamvadt, tyúkmellű faszok vagytok. És ezen már nem fog segíteni semmi sem. Így fogtok elmenni az örök vadászmezőkre, ahonnét majd mikulásbottal integető kókadt faszok fognak kibaszni benneteket a picsába, elöl megy majd a Tóta W., hüppög, hogy „ártatlan vagyok, hát nem tudtam”, és még azt is hozzáteszi, hogy „tessék engemet szeretni”, de akkor már késő lesz gyerekek. Az lesz az igazság pillanata.
De ez is mindegy. A lényeg, Robika, hogy a ti világotok a végét járja. Nagy szerencse ez minden normális, épelméjű embernek. Persze, ti még itt vagytok, még legóztok kicsit a szavakkal, még színezitek szarrá vált eszméitek kifestőkönyveit, de mindig kimentek a vonalból, pacáztok, piszkoltok, ráfolyik a taknyotok a papírra, az meg kilyukad, elfolyik az egész, már nem lehet belőle felismerni semmit sem, csak a koszt, a mocskot, a hiábavalóságot. Azonosultak végre: Az Eszme és az Eszme hordozói…
Utóvédharc ez, Robika.
Hiábavaló és felesleges.
Mint az életetek.
És akkor lássuk, mit is vetett taknyos papírra a Robi:
„Ákos dalban üzent az újságíróknak, Jeszenszky Zsolt kommentben. De még milyenben!
Egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk egy bizonyos szint alá, mondja Esterházy Péter, úgyhogy csak mellékesen jegyezzük meg, hogy egyre erősödik az intellektuális küzdelem a NER megmondó emberei között, úgy a szellemi mélység, mint a keménység és a szellemesség tekintetében.
Végett.
Bayer Zsolt választékosságát, széles érzelmi, értelmi, és tematikai eszköztárát minden bizonnyal már nem kell bemutatnunk – akit mégis érdekel az életmű legszemélyesebb gyűjteménye, annak ajánljuk a művész egészen fantasztikus blogját, a Bádogot.
Szorosan felzárkózva követi őt Ákos, akiről az Index legutóbbi helyreigazítása óta tudjuk, hogy nem a Fidesz kedvenc udvari kobzosa, s aki tegnap jelentette meg újabb korszakalkotó és iránymutató dalát, a Helyreigazítást, amely mind színvonalát, mind a mondanivaló veretességét tekintve vetekszik az életmű legfontosabb hasonló darabjaival, például a Bosszú népével. A dalban Ákos űzött vadként menekül a szinte kizárólag ellenséges taposóaknákkal megszórt hazai médiapiacon. Értik, a művészt gyilkos indaként fojtogató, szinte kizárólag ellenséges sajtótermékekkel teli hazai print-, televíziós, rádiós, és online-térképen.
A legfrissebb kontender az úgynevezett polgári oldal egyik legsokoldalúbb, legizgalmasabb figurája, a DJ Szövetségtől a hazai popkultúra körüli ügyekig, sőt mostanában a napi hazai és nemzetközi politikai megmondásokig ívelő Jeszenszky Zsolt, a haveroknak Jeszy, aki ma egy Guns N’ Roses-inspirálta nyilvános Facebook-posztban verselte el a gonosz, kötekedő, nemzetáruló újságírókkal szemben érzett indulatát. Szövegét, melyet alább teljes egészében közlünk, egy a megszólított újságírók édesanyjaira vonatkozó, kifejezetten explicit, a legütősebb amerikai gengszter-rap tartalmakkal vetekedő orális szex-vízióval zárja.
Természetesen és főleg a nemzeti-polgári-keresztény értékrend nagyobb dicsőségére.”
Értjük, Robi, és tényleg köszönjük. Ahogy Jeszenszky Zsolt is megköszönte neked:
„Robi, nélküled nem sikerülhetett volna!
A ballib újságírás módszerei Magyarországon: képmutatás, kettős mérce, hazugságok, vélemények hírként való eladása (ahogy Ákos is megénekli), csúsztatás. Ezúton is köszönöm a Guns N’ Roses-nak, hogy segítettek ezt leleplezni, de kiváltképp Németh Róbertnek, amiért tökéletesen illusztrálja mindazt, amiről és akikről kis „gúnyversem” szólt.
Valószínűleg jóval kevesebben ismerik a „Get In The Ring” című Guns N’ Roses-számot, mint mondjuk a „November Rain”-t vagy a „Paradise City”-t. A banda sohasem játszotta élőben (a lemezen hallható közönségzaj utólag lett rákeverve), nem volt klipje, nem lett sláger. Kifejezetten azoknak szánták, akik rágalmakat, valótlan dolgokat írtak vagy a zenekarról, vagy Axl Rose-ról, és az énekes igencsak keresetlen szavak gyűrűjében („motherfucker”, „suck my fucking dick”, stb.) név szerint is megemlíti ezeket az újságírókat. (Andy Secher – Hit Parader, Mick Wall – Kerrang, Bob Guccione Jr. – Spin)
A napokban jelent meg Ákos legújabb dala, a „Helyreigazítás”, amelyben a tőle megszokott stílusban, helyenként áttételes, metaforikus fogalmazásokban énekel arról, hogy a média hogyan hazudik, majd amikor nagy ritkán helyreigazításra kötelezik, hogyan bagatellizál, sunnyog, stb. Meg még biztos másról is énekel a dalban, de a metaforák néha nekem is túl soknak bizonyulnak…
Stumpf András a Facebook-on arról posztolt, hogy az ilyen intellektuális-elmélkedő riposztoknál mennyivel tökösebb, amit anno a Guns csinált: piff-dirr-bumm, név szerint megmondták, hogy kinek a k**va anyját. Mire én bekommenteltem, hogy magyarul is lehetne írni egy ilyen versikét, szintén nevekkel együtt… és csípőből meg is írtam. De még rá sem nyomtam a küldés gombra, felötlött bennem, hogy na, ezt valamelyik idióta tuti ki fogja halászni és megtalál vele – a kérdés csak az volt, ki lesz az az idióta.
A Heaven Street Seven zenekart mindig kedveltem. Nem tartoztak a legnagyobb kedvenceim közé, kicsit modorosnak találtam, de értékelhető és élvezhető produkciónak tartottam mindig. Rádió- és TV-műsorban is voltak nálam. Kicsit sajnáltam is, amikor feloszlottak. Pláne rossz lehetett ez a basszusgitárosnak, akinek ezzel megszűnt megélhetési forrása, és művészileg (is) frusztráltan kell újabbakat keresnie. Hogy ebben a keresésben milyen mélyre bír valaki menni, az még szomorúbbá tesz emberi sorsokat.
Németh Róbert, a Heaven Street Seven egykori basszusgitárosa, jelenleg a hvg.hu nevű, szebb napokat megélt, színvonalát, objektivitását, szakmaiságát nyilvánvaló politikai orientációja ellenére sokáig őrizni képes, ma viszont egyre radikálisabb, gyakorlatilag balliberális ellenzéki gyűlöletportálként funkcionáló „híroldal” megélhetési „újságírója” bárhol képes kotorászni a témáért.
Valakinek a Facebook-oldalán, a kommentek erdejében is. Mivel zenekari próbára mostanság nem kell menni, belefér az idejébe, és lám, talál is egy kommentet; amely komment teljesen egyértelműen vicc, fiktív példa, egy Guns N’ Roses-dal adaptálása hazai környezetbe. Amikor valaki ebből próbál sajtóhírt csinálni, ott nagy baj lehet. És van is. Mert ez nem személyes eset, nem Németh Róbert frusztrációjáról, és még csak nem is egykori, laza barátságunk semmibevételéről szól. Csöppet sem haragszom, sőt, kifejezetten örülök, hogy szegény Robi „kiásta” a kommentemet; titkon még bíztam is benne, hogy valaki rátalál, és eljut a „címzettekhez”. Azóta már a Blikk is átvette a hvg-től az írást, így vélhetően nem csak a címzettek találkoznak vele, hanem kiválóan sikerül vele demonstrálni a hazai ballib sajtó működését is.
Egy az egyben közölték a „versikét”, természetesen a kontextus teljes kihagyásával, valamint a megjegyzésből áradó irónia mellőzésével. „Elfelejtve” megemlíteni, hogy ez egy „mesterséges” vers, amely a Guns N’ Roses egykori, nagyjából pontosan ugyanezeket a szavakat használó száma alapján, példaként született. A megnevezett – és még nem nevezett – címzettek ezek szerint bekapták a horgot. Olyan körről beszélünk, amely önmagát a tudás, az igazság és az erkölcs egyedüli birtokosának képzeli, másokról kizárólag lekezelően, alázóan tud beszélni, legyen az Donald Trump, Kósa Lajos, Paksi Endre, Chad Kroeger… De ha vele szemben alkalmazzák ugyanazokat a szavakat, ha szembesítik saját magával és módszereivel, akkor hirtelen hiperérzékeny lesz és fantasztikus erkölcsi magaslatokba emeli saját magát, (színlelten) felháborodva az ellenfél hangvételén. És persze csöppet sem értve a viccet.
Kicsit mint azok a migránssimogatók, akik világ életükben gúnyolták a kereszténységet, de most arról papolnak a keresztényeknek, hogy kövessék Jézus vagy a pápa példáját az „elesettek megsegítésében”. Képmutatás, kettős mérce, hazugságok, vélemények hírként való eladása (ahogy Ákos is megénekli), csúsztatás, félretájékoztatás, kontextusból kiragadott mondatok… a balliberális sajtó eszköztárának mindennapos elemei Magyarországon, 2016-ban.
Ezúton is köszönöm Németh Róbertnek, hogy tökéletesen illusztrálja mindazt, amiről és akikről kis „gúnyversem” szólt.
Robi, nélküled nem sikerülhetett volna!”
És persze lássuk a verset is, mert az úgy jó, ahogy van!
„Ti önhitt, nyikhaj pöcsfejek,
kik folyton azt hiszitek,
mindenki a fényes seggetekből bújt elő.
Mindenkit lehúztok, mindenkit lenéztek
mindenkit oltotok, mindenkit ekéztek,
mindenki hülye, de ti mindent tudtok,
mindent csak fikáztok, de létre soha semmit sem hoztok.
Sajó és Klág Dávidok a zindexnél,
SzabóZ és Földes András ugyanott,
Para Kovács Imre és Bede Márton most épp ki a fasz tudja hol, de ki a faszt is
érdekel…
Szili László 444, Unger András nyugat.hu,
Dankó Gábor Lángoló gitárok
A tényeknek sosem néztek utána, hát most nézzétek: anyátok a faszom előtt
térdepel…”
Ez bizony úgy tökéletes, ahogy van. Puszi gyerekek! Fel, újabb kudarcokra!
Forrás:badog.blogstar.hu
Tovább a cikkre »
