Szinte keresni sem kell azokat az utazási irodákat, melyek jegyeket kínálnak a nyári labdarúgó Európa-bajnokságra, miközben ezt hivatalosan csak az UEFA teheti. Az érintettek komoly tapasztalattal rendelkeznek, sok világverseny idején pörgették feketén a belépőket. Felkerestük őket, segítőkészek voltak – csak a pénz legyen a zsebben. Lehetőleg jó sok.
Amikor a norvégok kapusa, Nyland kétségbeesett mozdulattal nyúlt a labdáért a mieink elleni pótselejtező visszavágóján, azon a csodálatos novemberi éjszakán, több ezer magyar drukker számára vált világossá, hol fog nyaralni idén.
A lefújáskor határtalan boldogság és eufória lett úrrá a stadionban és a televízió előtt szurkolókban, sokan rögvest elkezdték a franciaországi utat tervezni. December elején tartották a sorsolást, Portugália, Ausztria és Izland került velünk egy négyesbe, Marseille, Bordeaux és Lyon stadionjaiban fogunk összecsapni velük.
44 évet vártak a kijutásra a magyar szurkolók, így senki sem csodálkozott rajta, hogy hatalmas túljelentkezés volt az Eb-jegyekért. Végül azon szerencsések utazhatnak, akiket az UEFA rendszere kisorsolt. Ugyanakkor rengetegen maradtak hoppon, úgy a februári sorsoláson, mint az azt követő jegybörzén. De még számukra is van egy végső esély: az UEFA honlapján ma még lehet belépőhöz jutni, de ez most már tényleg az utolsó lehetőség. Legalábbis hivatalosan.
Mert milyen dolog lenne, ha meghazudtolnánk a magyar furfangot, pont egy ilyen fontos ügyben? Ez nem ránk vallana.
Pár agyafúrt üzletember is így gondolkodott, ők bárkinek megoldást kínálnak, aki jegyre áhítozik. Elég, ha a keresőbe bepötyögjük például az eb jegyek szóösszetételt, máris válogathatunk az ajánlatok közül.
Ne legyen kétségünk afelől, hogy lesz is igény a szolgálataikra: azok a szurkolók, akik számára az összes hivatalos jegyértékesítési szakasz csalódással zárult, biztosan megtalálják őket, ha eddig meg nem találták.
Mi is a nyomukba eredtünk, ugyanis fúrta az oldalunkat a kíváncsiság, hogy mégis miképp kínálhatnak jegyeket utazási irodák.
Mindig akadnak „felesleges” jegyek
Két hazai céget is megkeresünk, először hivatalos úton, e-mailben. Bemutatkozás, sajtóorgánum neve, néhány kérdés, a szokásos. Válasz egy hét elteltével sem érkezik, így telefont ragadunk. Többszöri próbálkozás után sem sikerül elérni őket, sebaj. A személyes találkozásnál nincs hatásosabb módszer. Elkeseredett, egy Eb-jegyért bármit megadó szurkolóként érkezünk, mindkét irodában rögtön szívélyesen állnak rendelkezésünkre.
A Broadway Holiday nevű cég egy Károly körúti udvarban található. A kicsi, de takaros helyiség ízlésesen berendezett, a falakon és a kirakatban csábítóbbnál csábítóbb üdülési ajánlatok lógnak. A referens kedvesen fogad, elpanaszoljuk neki bánatunkat: ők az utolsó reményünk, hogy kint szurkolhassunk a csapatnak. Látszik rajta, hogy megsajnál, de nem tud segíteni. Nem ő foglalkozik az Eb-túrákkal. Az az ügyvezető asztala, aki azonban nincs bent. Csalódottan távozom, de még ki sem érek az utcára, utánam szól a hölgy, telefonon beszélhetek az ügyvezető úrral.
A vonal túlsó végén magabiztos hang, érződik, gazdája megszokta ezt a stílust. Meggyőzően érvel. Biztosít afelől, hogy szereznek jegyet. Hitetlenkedünk, és rákérdezünk, honnan, milyen módon jutnak hozzá, hiszen az UEFA honlapján azt írja, utazási irodák nem árulhatnak hivatalos jegyeket. Nem fog gyanút, azt hiszi, valóban egy mindenre elszánt drukkerrel beszél.
Mint mondja, olyan magánszemélyektől szerzik be a jegyet, akik túl sokat vettek, vagy egyszerűen csak túl akarnak adni rajta. Hirdető oldalakat, Facebook-csoportokat vizsgálnak át. Mindig találni fölösleges tikettet – biztosít.
Persze felárat kérnek, hiszen az eladó is azzal együtt hirdeti. – Ez csak természetes, nem akadály – feleljük. Hálát, megkönnyebbülést vegyítünk a hangunkba, de jelezzük: van még egy bökkenő.
Az UEFA honlapján ugyanis az áll, a jegyigénylőnek személyesen jelen kell lennie a belépésnél, másképp senkit nem engednek be a stadionba. Az ügyvezető lesöpri a problémát. Elismeri ugyan, hogy hivatalosan valóban a jegyre írt név alapján megy a beléptetés, viszont ők úgy tudják, ilyesmiről szó sem lesz. Szinte kacsint a vonal másik végén. Nem tudja száz százalékosan garantálni, de biztat, hiszen sokan utaznak olyanok, akik hasonló helyzetben vannak. Megígérjük, hogy még jelentkezünk, és bősz hálálkodás mellett bontjuk a vonalat.
Ugyanaz pepitában
Második felvonás: a Lehel tértől kétpercnyi sétára, a Victor Hugo utcában bújik meg egy másik cég irodája. Szándékos a szóhasználat, ha valaki csak úgy elsétál az épület előtt, esélye sincs megtalálni, még egy vacak cégtábla sem árulkodik az ottlétéről. A portán is percekig tart, míg kinyomozzuk, melyik emelet, melyik folyosó, melyik ajtaján kell kopogni. A negyediken szállunk ki, a bejáraton csupán cégnév áll, csengő sehol. Zárva az ajtó, kopogunk, de nincs válasz. Szerencsére a telefonszámot kiírták az ajtó mellé, így máris tárcázzuk az ügyvezetőt. A szerepjáték szinte már rutinszerű, a másik fél válaszai pedig úgyszintén. Különböző partnerek segítségével jutnak jegyhez, névkontroll az eddigi nagy tornákon is csak hivatalosan létezett, a valóságban egyáltalán nem kell ettől tartani, de teljes garanciát ők sem tudnak vállalni.
Minden világos. Fű alatt, nem hivatalos forrásból simán beszerezhetjük a jegyünket az Eb-re, persze jókora felárral, miközben alaposan megtapossuk az UEFA szabályait. De megnyugtatjuk magunkat, miképp az ügyvezetők is tették: ez minden világverseny idején így megy. A feketepiac pörög, a hozzájuk hasonló eldugott irodák nagy gyakorlattal teszik a dolgukat, miközben köpnek a szabályokra. A mellékelt ábra szerint eszünkben sincs lebukástól tartani, ez win-win szituáció. Leszámítva persze azokat a drukkereket, akik eredeti áron is megvehették volna ezeket a belépőket, ha valakik nem azzal akarnának pénzt szerezni, hogy többszörös haszonnal adjanak túl rajtuk.
Ugyanakkor kérdések is megfogalmazódnak bennünk a fentiek kapcsán. Mit csinál majd az a szurkoló, aki igénybe veszi egy ilyen iroda szolgáltatásait, de a stadionnál szembesül azzal, hogy a szervezők mégsem siklanak át az UEFA-szabályok felett? Mit mondanak majd ezeknek az embereknek az utazási irodák magabiztos ügyvezetői? Egyáltalán felveszik-e a telefont? Erre inkább nem érdemes alapozni.
Ja, és még egy kérdés: ha mégis igaza van az irodák vezetőinek, és tényleg nem lesz névkontroll, mi akadályoz meg egy terroristát abban, hogy egy túlárazott belépővel a kezében besétáljon majd valamelyik stadionba?
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
