Hiába szigorodtak a termékbemutatók rendezésének feltételei, ezrek és ezrek vásárolnak kacatokat méregdrágán, így taszítván magukat élethosszig tartó adósságba.
Az újpesti, valaha jobb napokat látott étterem bejárata előtt sorakoznak a túlnyomórészt 65–90 év közötti emberek. Egyesek kezében műanyagból font szatyor, tulajdonosaik valószínűleg arra gondoltak, hogy elférnek majd benne az ajándékok, és a termékbemutatót követően – ha a kopasztás után marad még pénzük – vesznek csirke far-hátat, libanyakat, fehér zsírszalonnát is a közeli hentesnél. Esik a hó, a várakozók dideregnek.
Keményen megtornáztatják az öregeket
Fél kilenc előtt egy testes hölgy nyit ajtót belülről, és beengedés előtt a névre szóló meghívók vonalkódját olvassa le okostelefonja segítségével. Hasonlóan szigorú az ellenőrzés, mint egy repülőtéren. A „boarding pass”, azaz a bemenetelre jogosító prospektus tartalmazza egy rántott szelet fényképét, amelyhez hasonlót a termékbemutató végigülését követően mindenki megehet, valamint egy képkeret és egy kézitáskává átalakítható kerekes bevásárlótáska illusztrációját, amelyet a hölgyek kapnak majd. Az uraknak kerámiaréteges, „szénacél felépítményű” sütőtepsi és mágneszáras, díszdobozos, rózsaszín prémium késkészlet jár.
Addig azonban, ahogy mondani szokás, sok víz lefolyik még a Dunán.
Minden kedves vendég a közeli lakótelepen lakik. Fakult kabátok kerülnek a fogasokra, az egyik hölgy táskájának cipzárfelhúzóját gemkapoccsal pótolták. Láthatóan egész életükben dolgozó, manapság szerény nyugdíjból tengődő emberek foglalnak bent helyet.
Fotó: Magyar Nemzet
– Arról szól az előadásom, hogyan tudjuk öregkorunkban is megtartani a fiatalos erőnlétet. Aki erre kíváncsi, nyújtsa fel a kezét! – lendíti mozgásba a vendégeket az ötvenöt-hatvan év körüli előadónő.
Keményen megtornáztatja az öregeket.
A másfél órára nyúló, oxigénhiányról szóló előadás alatt azoknak is jelentkezniük kell, akik elmúltak „kétszer huszonöt” évesek, majd azoknak, akik nyugdíjasok. Aztán azok kerülnek sorra, akiknek zsibbad a kezük, nem is szólva azokról, akiknek hideg a kezük-lábuk, vagy szapora a szívverésük. Azok keze is magasba emelkedik, akiknek éjszaka lábgörcsük, alvászavaruk, székrekedésük is volt már. A fejfájást, fülzúgást átéltek jelentkezésére is számítanak.
Senki nincs a teremben, aki ne lenne érintett. Sőt, jelentkezniük kell a személyautó-tulajdonosoknak éppúgy, ahogy azoknak is, akik cseréltek már akkumulátort. Ez ugyanis jó példa arra, hogy az előadónő elmondhassa: az idős ember nem tudja kicserélni belső szerveit, tehát fokozottan ügyelnie kell az egészségére. Most még semmi sem derült ki abból, mit is szeretnének eladni az egybegyűlteknek.
Időközben két, az itteni átlagos életkornál fiatalabb, feltehetőleg nemkívánatos személy érkezik: a fővárosi kormányhivatal fogyasztóvédelmi szakemberei helyet is foglalnak a vendégek között. A személyzet egyik tagja ezt látva SMS-t ír, majd néhány telefon erejéig kivonul az előtérbe, az előadó pedig szemrebbenés nélkül folytatja.
Fotó: Varga Attila
– Nyugdíjas emberek! Nem elmúlt az élet, hanem most kezdődik! Mindenki annyi éves, amennyinek érzi magát. Fontos lenne tudni, milyen a szervezetük oxigéntelítettsége! Mert az oxigén a legfontosabb táplálékunk. Időskorban az oxigén-anyagcsere lassul, ezért oxigénterápiával kell magunkon segítenünk. Illusztrációként mondok önöknek egy példát. Tavaly október közepe táján az M1-es autópálya folytatásában, Ausztriában hetvenegy ember meghalt egy hűtőkamionban. Miért haltak meg ezek az emberek? Mert nem kaptak oxigént! Levegőt kaptak, mert fújták rájuk, frissítették őket, de oxigén hiányában megfulladtak.
Az a fránya oxigénhiány
Mindenki bólogat, igen, ez hatásos beszámoló volt. Újabb kérdések zuhognak.
– Ki volt már fáradt? Miután kétszáz mázsa fát behordott, az érthető. De volt, hogy fáradtan is ébredt? Ki volt már feledékeny? A papának tetszik rakni föl a kezét! – emel ki egy bácsit a sorból az előadó. Bemegy a sorok közé, és megveregeti a vállát.
Igazi show zajlik. Az előadóból ömlik a szó. Időnként keresztnevet kér, megkérdi, hol születtek, mivel foglalkoztak az itt ülők. Beszél a gyermekkori disznóvágási emlékeiről, a Nyíregyháza környékén élő, gazdálkodó nagyapjáról, akinek nagy gombos, lapos elemes rádiója volt, s azon hallgatta a Szabó családot. Elmondja, hogyan horkol, sőt időnként horkant is, ami szintén az oxigénhiánynak tulajdonítható. És beszél, beszél a nyíregyházi temetőről, amely tele van márványsírokkal, gránitkriptákkal. Mert miközben egyesek odafigyelhettek volna az egészségükre, nem magukra költötték a pénzt, hanem a temetésükre spóroltak oly sokat.
Újabb és újabb frázisok következnek. Jó néhány megállapításnak kétségkívül van valós alapja. Szinte alig van már itt olyan résztvevő, akit még győzködni kellene, valóban tehetne már valamit az egészségéért.
– Ha oxigénhiányos a szervezet, feledékenynek tetszik lenni. Feledékenységgel kezdődik, és elbutulás, demencia a vége. Intézménybe kerülnek, mert nem tudják magukat ellátni. Higgyék el, be kell juttatni az oxigént a szervezetükbe, még lebutulás előtt. A patikákban árusított citromfű- vagy macskagyökér-tabletta nem megoldás, energiát még nem állítottak elő papírzacskós kiszerelésben.
Ezen aztán mindenki elgondolkodik. Később elhangzik: lábgörccsel kezdődik, de jöhet a szívgörcs is.
Bársonyos tapintású, drága kacatok, kamu szakvélemények
Rövid szünetet követően a második előadást egy huszonöt-harminc év körüli, százhúsz kilós hölgy tartja, aki az egészségvédelem fontosságát hangoztatva elmondja, hogy idei évét is léböjtkúrával kezdte. Senki sem kételkedik a szavaiban. A kardiomozgás jelentőségét ecsetelve megállapítja, hogy a korlátozott mozgásúaknak más megoldást kell találniuk, de mit tehetnének ezen a lakótelepen, amelynek rettenetesen kipufogógázos a levegője. Ügyes csavarintással elektroszmogosnak nevezi az alacsony oxigéntartalmú városi levegőt.
Az öngyógyítás folyamataként és a sugárvédelem jegyében sugárvédő hálós derékaljat, hasonló tulajdonságú párnát, takarót ajánl, amely természetesen nem gagyi termék, hiszen ÁNTSZ-szakvéleménnyel rendelkezik. Be is mutatja a terméket, amelynek a széléről zsinór vezet vakdugóval, amelyet alvás idejére a konnektorra kell tapasztani, így a levegő sugárzását csökkenti, és regenerálja a szervezetet.
Ekkor az első előadó is a pódiumra lép.
– Ezek a bársonyos tapintású dolgok pénzbe kerülnek, én magam nagyon szeretem azokat az embereket, akik költenek magukra. Az említett alvásrendszer ára… Hát kérem, az egészségvédelem nem olcsó. Elektroszmog-védelem nélkül élni kockázatos. Tessék a biztonsági öveket becsatolni, le ne essenek a székről, de hát felénk azt mondják, ami jó, annak ára van. A derékalj 480 ezer forint, a takaró 470 ezer, a párna pedig 94 ezer. Az egész alvásrendszer egyben viszont már 950 ezer forintért megvásárolható mosonmagyaróvári szakboltunkban. Spóroljanak, és költsenek magukra! Akinek régi a párnája, akinek régi a takarója, vegyen most ilyet!
Jó is, hogy bejelentik, megint szünetet tartanak. Az asztalon az Oxigénterápia című könyv, amelyből az előadó többször is idézett, valamint meggyőző erőként Szent-Györgyi Albert öt könyve sorakozik, legfelül az Egy biológus gondolatai. A falra egy gondosan bekeretezett, tavaly ősszel kiadott szakvéleményt raktak ki, amelyet egy Szlovákiában bejegyzett cég kérésére az Országos Közegészségügyi Központ sugárbiológiai és sugáregészségügyi kutatóigazgatósága állított ki, amely szerint a Celliant védőhálós derékalj az 50 hertzes elektromos teret csökkenteni képes.
A tanúsítvány alsó részén két figyelemre méltó megállapítás. Az egyik szerint „a szakvélemény csak a vizsgált anyag fizikai tulajdonságaira vonatkozik, ezért abból semmilyen következtetés nem vonható le a termék egészségvédő hatásával kapcsolatban” – azaz például nem lehetne termékbemutatón áradozni róla.
Az utolsó mondat szerint „jelen szakvélemény a termék hatékonyabb eladhatósága érdekében reklámtevékenységként nem jeleníthető meg”.
Színre lépnek a fogyasztóvédők
Nos, ezt a tiltást itt jócskán semmibe vették.
Látszólag nagy zavart kelt, hogy – a fogyasztóvédelmi felügyelők megjelenése miatt – a termékbemutató harmadik részét nem tartják meg. Egy órára kérték az ebédet, és most még tizenegy óra sincs! Mivel a huszonnyolc karaj lassan sül, a nyugdíjasokat leültetik az étterem csupasz asztalaihoz. Többen előveszik otthoni szendvicsüket, flakonos vizüket. Egy férfi hiába érdeklődik az ajándékba ígért rózsaszín késkészlet felől, hogy esetleg kaphatná-e kék színben, az előadók mogorván elhajtják. Nem érnek rá! Személyi igazolványukat elkérték, az itt történt szabálysértésekről jegyzőkönyv készül.
A fogyasztóvédelmi felügyelőktől megtudom, hogy a végső felvonás általában arról szól a termékbemutatókon, hogy az előadók a boldogságtól repdesve bejelentik, hogy telefont kaptak cégük vezetésétől, így a termékeket „óriási engedménnyel” a helyszínen is meg lehet venni, sőt az „azonnali banki hitelre vásárlás” lehetősége is adott. Lám, még a szükséges nyomtatványok is rendelkezésre állnak. Ezt követően még sorsolás is lehet, s az igazán szerencsések szinte ingyen hozzájuthatnak a cég egyéb termékeihez.
Kiderül az is, hogy ősrégi, többször átalakult, többször büntetett társaság áll a mostani bemutató szervezése mögött is. A fogyasztóvédőkhöz évek óta érkező panaszokból egyértelműen leszűrhető az a következtetés, hogy a termékbemutatós vásárlók zöme nem kap kellő tájékoztatást sem a cégről, sem a termékekről. A bemutatók előadói gyakran megtévesztő és agresszív kereskedelmi gyakorlatot folytatnak, a tájékoztatások pedig alkalmasak lehetnek a fogyasztói döntéshozatal tisztességtelen befolyásolására. Előfordult olyan is, hogy tűzveszélyes hajszárítót kaptak az érdeklődők a termékbemutatón való részvételért. Manapság divat egészségmegőrző előadásokkal megtéveszteni a meghívottakat, amelyeken nem létező betegségekkel riogatják a pácienseket, és méregdrága készülékeikkel gyógyulást ígérnek.
A fogyasztók védelme érdekében tavaly december 12-től szigorítások léptek életbe. Ma már tilos az árubemutatóval egybekötött termékértékesítéshez kapcsolódóan az ajándékjuttatás, az árengedmény, a kedvezmény, a vagyoni előny és az ajándéksorsolás reklámja. Esetünkben – a meghívón ajándékokat ígérve – már ezt a szabályt is megsértették a szervezők. A most életbe léptetett szabályok szerint a termékbemutatókat előre be kell jelenteni az önkormányzatoknál, és a szervezők kötelesek személyes, valamint írásban, telefonon és elektronikus úton történő ügyintézési lehetőséget biztosítani vásárlóiknak.
Az Újpesten tartott termékbemutatón szóba elegyedtem néhány ebédre váró idős házaspárral. Boldogok voltak, hogy órákig beszéltek hozzájuk, a keresztnevükön szólították őket, hogylétük felől érdeklődtek, mert efféle figyelmességben kevésszer van részük. Több, a termékbemutatókra örömmel járó emberrel találkoztam. Volt, aki korábban „kisorsolt vendégként” félmillió forint helyett száznyolcvanezer forintért megvehetett egy porszívót, s a mai napig hiszi, hogy kivételes szerencséje volt.
A termékbemutató katalógusát már ki sem osztották. Én még át tudtam lapozni. Volt benne légtisztító 250 ezerért, energiatakarékos sütőedény 110 ezerért, párásítóberendezés 73 ezer forintért. A „sugárbiztos, exkluzív fadobozka” 89 ezer forintba, míg a „párizsi dizájnos francia parfüm” 25 ezer forintba került. Állítólag mint egyik legolcsóbb terméket ezt a kölnivizet szokták megvenni a figyelmet élvező, ingyenebédért és ajándékokért magukat lekötelezettnek érző kisnyugdíjasok.
Láttam már ilyen illatos vizet kínai piacon ötszáz forintért.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 01. 30.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
