Titok – léalmával sikálva: Kiss Ernő és a Detonátor-dosszié
Magyarország cionista gyarmat: 2 zsidó osztja a sorsunkat! A Helytartó jobbra, és a “magyar” nemzeti erőforrások minisztere Balogh, “református lelkész”.
Amikor harcolunk a globalizáció ellen, és annak vadhajtásait próbáljuk valamilyen úton-módon nyesegetni, akkor jó részt teljesen eredménytelen küzdelmet folytatunk, mert az igazi ellenfél tulajdonképpen nem ismert.
Magyarországon az utóbbi időkben különböző iparágakban rá kellett jönni, hogy nincs ránk szükség. Hiába volt világhírű a magyar húsipar, konzervipar, cukoripar és sorolhatnám, egyszerűen feleslegessé vált nemcsak az unión belül, hanem mindenütt. Mégis, hogy egyáltalán tisztában legyünk, mi és ki ellen harcolunk, egy olyan példával szemléltetek, amely az elkövetkezendő 50-100 évben bizonyosan a teremtett környezet tönkretételével fejeződik be. Az igazán nagy cégek, például a Conagra a világ szárnyasállat termelésének hatalmas részét ellenőrzi. Ugyanúgy, mint a tőzsdén is a világ legerősebb gabona-fölvásárló- és értékesítő cége a Cargill. Hogy milyen következményekkel jár egy-egy ilyen óriásnak a tevékenysége, azt majd az utódjaink is tapasztalni fogják. A Conagra ugyanis az egész tevékenységét, miután döntő többsége környezetszennyező, áthelyezte a dél-amerikai kontinensre. Nagyon kevesen tudják, de a világon a legritkábban lakott terület, egyelőre Dél-Amerika. A művelt területek nagyságának aránya egyszerűen páratlan.
Csicsókaföld, vagy topinambur a szegényember pityókája (krumplija). Biomassza hektárhozama óriási: 80-90 tonna biomassza alapanyag állítható elő évente. (= ez a háromszor levágott szár és a betakarított gumómennyiségből ered, amely 36.000 köbméter biogázt eredményez). Érdemes még gyilkolni a kőolajjal rendelkező népeket?
De miért is telepítette át az összes csirke, pulyka tenyésztését Argentínába, Brazíliába? Mert olcsó ott a munkaerő és nagyon jó az éghajlat. Akkor lehet tovább folytatni az elmélkedést. Miután az éghajlat jó és hatalmas, kiaknázatlan földterület van, amelynek jó részét egyébként most irtják, az amazóniai esőerdőkben, most ott minden olcsó. Ma már ott termelik a szója döntő többségét, amely, mint fehérje, az állattenyésztés legfontosabb alapanyaga a kukoricával együtt, azt lehet mondani, hogy olyan extra-profittal dolgoznak, amilyet soha, semmilyen körülmények között Európában és Amerikában nem lehet elérni. Az Amerikai Egyesült Államokban az úgynevezett húsgyárak, mármint szarvasmarha zárt-rendszerű tartása a génkezelt gabonatermékek hatására is iszonyatosan környezetkárosító. A bűzről nem beszélve, ami több ezer négyzetkilométeren egyszerűen elviselhetetlen. Ugyanis Amerikában van olyan húsgyár, ahol 100 ezer szarvasmarhát hízlalnak és annak az ürüléke, bármilyen zárt rendszerű, oxigén dúsított keverőüzemben tüntetendő el, szinte elviselhetetlen körülményeket teremt. Ugyanis a trágyát, amelyet utána folyékony formában viszik ki a legelőre, amíg föl nem dolgozódik, úgy lehet tekinteni, mint egy szennyező, írd és mondd, egészség- és környezetszennyező valami. Az csak hazugság, hogy ezek a hatalmas keverőüzemek, amelyeket a földbe telepítenek le és a szennyvizet tisztítják, végén ivóvíz tisztaságú vizet adnak újrahasznosításra.
Eddig a hazugság, majd utána jön a haszon.
Úgy döntöttek a nagy cégek, hogy Dél-Amerika az tulajdonképpen még szabad préda az élelmiszer előállításánál. Ráadásul ez a génkezelt kukorica és szója képes a meleg éghajtalon akár kétszer is teremni. Ha most megnézzük, hogy Európában évente több mint 40 milliárd euróval támogatják a paraszti gazdaságot azért, hogy egyáltalán állítson elő még valaki élelmiszert az öreg kontinensen, akkor azt lehet mondani, hogy Európa is sziszifuszi küzdelmet folytat, amely eleve vereségre van ítélve. Hogy később majd valakik az élelmiszerből még mit fognak csinálni, azt nyilvánvaló valami vegyiüzemben hamarabb fogják tudni, mint bármelyik parlamentben. De az tény, hogy a keltetett csirkék döntő többsége, amelyet hoznak át Európába milliós számra, már jó részt hajón kel ki és saját ürülékét eszi, ami miatt a vágás után, amely még szintén a hajón történik, a legfontosabb dolog, hogy szagtalanítsák a húst, nehogy véletlenül valakik fogyasztásra alkalmatlannak minősítsék. És ebben a nagy játékban bizony benne van az is, hogy ott és akkor keletkeztetnek ál-járványokat, szivacsos agykéreg-gyulladást vagy éppenséggel madárinfluenzát, ahogy az érdekeik kívánják. Mert ezek a járványok kizárólag a nagy cégek érdekei szerint robbannak ki, amely úgymond a gazdasági háborúban ma már megengedett eljárás.
A magyarok nem véletlenül nem vihetnek már szárnyast Keletre, mert ide is beküldték a madárinfluenzát és bizony ezek a termékek, amelyek egyébként magyar termékek egy részük az európai piacon, már átcsomagolásuk után már Made-in China, vagy éppen valamelyik dél-amerikai ország termékeiként jelennek meg. De tudomásul kell venni, hogy Európa ma már nemcsak az ipari termelésben nyújt elenyésző teljesítményt, hanem a mezőgazdaság termékeiben is és annak földolgozásában is.
Természetesen mindent titokban lehet tartani egy ideig, de ha valakik ismerik az újkori emberi történelmet, azok tudják, hogy milyenné is fog válni Dél-Amerika, amikor kiirtják az amazóniai erdőket és a hegyoldalakon a fákat. Nézzék meg, pár százezer görög milyen pusztítást végzett a mai Görögországban. Mindenütt csak a fehér sziklák, és ha egy kicsit perzsel a nap, már éget is föl mindent. Sajnálatos módon, a modern ember először mindig a környezetet teszi tönkre, csak ma ez már százszoros lakosság-állomány mellett nyilvánvaló, egészen más eredményt fog hozni. Nem egy kis Görögország lesz letarolva, hanem egész kontinensek. Az erdő-irtás után ugyanis néhány évig jó a termés, mert a pihent talajban van még fölhalmozott energia, de utána következik a műtrágyázás, amely miatt a termésátlagok majd növekedni fognak, de a világ legnagyobb vízbázisa tönkre fog menni egész Amazóniában. Ez természetesen a Conagrát meg a Cargillt, meg ezeket a globalizációs világcégeket egyáltalán nem érdekli, mert egy év alatt nagyobb hasznot hajtanak meg a maguk kasszájába, mint az Európai Unió összes országának állami cégei.
Akkor valószínű, hogy ezek a mamutok nemcsak a szó képletes értelmében csinálnak azt, amit akarnak, mert ráadásul ezek a cégek ezer szállal kötődnek személyileg is az úgynevezett nagy olajcégekhez, meg a bankokhoz. Csak ez egyelőre úgynevezett üzleti titok, amelyet senki hitelt érdemlően nem szabad, hogy bizonyítson. Az élelmiszer előállítása az valóban sorskérdése az emberiségnek, de ha ezt kizárólag a teremtett környezet lerombolásával tudják elérni, akkor ott alapvető probléma van. A minden titokról pedig azt lehet mondani, hogy amit két ember tud, az előbb-utóbb kiszivárog.
Az megint más kérdés, hogy én igazából örülök minden napnak, amelyet sikerül megélnem, hisz annyi titok birtokában vagyok, amely miatt bármelyik pillanatban történhet valami katasztrófa a környékemen.
Például ismerem az úgynevezett Detonátor dossziét és azt is tudom, hogy mi a tartalma, sőt még le is mentettem. A Detonátor egyébként az olajbűnözés és privatizációs bűnözéssel kapcsolatos olyan dosszié, amelyet egyébként a Kiss Ernőék a Nemzeti Nyomozó Iroda akkori főnöke állított össze jobb időkre. Hogy rajtam kívül ki látta ezeket a dossziékat, azt nem tudom, de tudom, hogy egy részeges tábornok sokfelé vitte és mutogatta. Nála volt az aktatáskájában. Volt az többször az ÁPV Rt. épületében és nemcsak a Gyuricza Béla olvasta el, hanem rajta kívül néhányan a nemzetbiztonság ott lévő állományából. Az ÁPV Rt. épületét ugyanis az Orbán-kormány idején közel egy emeletnyi nagyságban a nemzetbiztonsági szakszolgálat használta. Tehát a Detonátor dosszié tulajdonképpen a magyar és a kapcsolódó politikusok, és az alvilág tételes felsorolását tartalmazta.
Hogy ki mennyi pénzt kapott érte az információért, annak különösebb jelentősége nincs, csak azt tudom, hogy Magyarországon a titkok tudói valahogy nagyon gyorsan minden nyom nélkül meghalnak. Közös bennük, hogy rák a kiváltó ok és akármilyen idősek, rendkívül agresszív a lefolyásuk.
A rendszerváltás titokőrzői közül nagy csöndben elhunyt Horváth József, azóta merik szidni az úgynevezett politikai rendőrséget a volt parlamenti képviselők. De a III/III utolsó főnöke Pallagi Ferenc is, az altábornagy úr pillanatok alatt rákbetegségben halt meg és olyan csöndben temették el, hogy egyetlen egy újságcikk sem jelent meg ezzel kapcsolatban. De a Nemzetbiztonsági Hivatal első, MDF által kijelölt vezérigazgatója, Nagy Lajos is oly gyorsan távozott az élők sorából, hogy az szinte megmagyarázhatatlan.
Most, ha felsorolnám azokat a politikusokhoz is csatlakozó, úgynevezett üzletembereket, akiket szintén valamilyen rendkívül agresszív betegség támadott meg minden előzmény nélkül, akkor azt mondom, csak köszönhetek a Teremtőnek, minden napért. Ha most azt hiszik, hogy ez csak Magyarországon van ez így, akkor rendkívüli módon tévednek. Az úgynevezett politikai gyilkosságok, amelyeket Nyugaton és Keleten nagy titokban szoktak tartani, azok szinte mindenütt hasonló módon fejeződnek be. Példának okáért az oroszok a plutónium1 gyorsító vegyületét használják, amelyik akár egy hét alatt olyan rákos, áttételes betegséget okoz, hogy még idő sincs a nyomozás megindítására, már rég eltemették a szerencsétlent.
De a következtetés, amely ebből levonható, az nagyon elgondolkodtató. Ugyanis nézzék meg, milyen gyorsan rák vitte el Kádár Jánost, vagy néhány volt szocialista vezetőt, beleértve Grósz Károlyt. Ő Gödöllőn ideadta nekem az ő iratait, de azzal, hogy a barátja, akit szintén rák vitt el az elmúlt időben ezt nem láthatta. Mégpedig azért, nehogy véletlenül ő is a titkok tudója legyen.
Jona Metzger izraeli főrabbit Orbántól Rogánon keresztül a kormány hivatal kiskutyájáig mindenki farkcsóválva fogadta. Azóta Metzger rabbi Izraelben börtönben ül sokmillió eurónak megfelelő összeg sikkasztásáért. A “magyar” kormány 60%-a zsidó származású, Persze, hogy kijár neki a hajbókolás, körbelihegés Judapesten!
De nagyon érdekes, hogy azok a cionista vezetők, akik tulajdonképpen a magyarság tönkretételében alapvető feladatot láttak el, azok mind ágyban, párnák közt haltak meg. Vajon Marosán György, Péter Gábor, a gyilkos öreg Apró Antal, vagy sorolhatnám az összes hazaárulót, miért nem kapott legalább egy vizsgálatot azzal kapcsolatban, hogy mit tett a hazájával szemben? Nyilvánvaló azért nem, mert az Aprók, az Aczél Györgyök szervezték a rendszerváltást és nevezték ki az úgynevezett ellenzéki kerekasztal gazembereit azért, hogy legyenek, akik a magyar nemzettel szemben politikusként föllépnek.
A nemzet vagyonát azért kellett eltüntetni, hogy ismételten olyan helyzetbe kerüljünk, amikor senkinek nem jut eszébe fellázadni, hanem pusztán személyes életfeltételének biztosításáért küzdjön. Tulajdonképpen még az is baj ebben az átmenetben, hogy még mindig 10 milliónyian vagyunk magyarok, annak ellenére, hogy a ’80-as évek demográfiai tanulmányai erre az időpontra már kb. 9 millió magyar belső-magyarországi létszámát tartotta fontosnak. Mert nem megjósolták, hanem kb. úgy vannak ezek a tanulmányok, hogy ha tetszik, ha nem, ennyi lesz.
Tehát a titkok tudóit elteszik láb alól, akik pedig valóban keverték a kártyákat a nemzet rovására, azok a szó szoros értelmében, nagy megbecsülésben haltak meg.
A víz “igazságos” elosztása Izraeliek és palesztinok között
És vajon miért nem szólalnak meg azok a vezető politikusok, akik kizárólag saját szerepüket óhajtják kiemelni, hogy mi is történt az elmúlt években? Én itt vezető politikusként nem a Csurkára meg a Für Lajosra gondolok, hanem az ő gazdáikra. Könnyű ma már szidni a szabadkőműves Antall Józsefet. Csak épp nem tudni, miért. Azt hazudni, hogy ők harcoltak az Antallal. Az ismételt történelemhamisítás pontosan azért, nehogy véletlenül valami ki is derüljön ebből a szörnyű előre kitervelt hazaárulásból.
És sajnos, amit el kell mondani, az még ennél is súlyosabb. Bár szemléletében a tanácsköztársaságot szoktuk a mai rendszerhez legközelebbinek mondani, de az bizony csak néhány hónapig volt uralmon. Ezek a hazaárulók, a szocialistának, meg nem tudom minek nevezett politikusok viszont már több évtizede itt garázdálkodnak és a hatását ma már szinte senki nem ismeri. A politikusok azért nem ismerik, mert azt sem tudják, miről döntenek a parlamentben. Nem szabad ma arról beszélni, hogy évenként Magyarországról kb. 1200 milliárd forintot lopnak el, a kereskedelmi bankokon keresztül, a Nemzeti Bank segítségével a bankvilág urai.
Rendkívül egyszerű, látszólag törvényes keretek között teszik ezt, holott olyan ország, mint a miénk, amely nemhogy pozitív kamatot adna a pénzre, hanem kezelési költséggel csökkenti az elhelyezett pénzt, sehol a világon nem található. A magyar parlamenti képviselők döntő többsége azt sem tudja, hogy az úgynevezett Pénzintézeti Törvény, amelyet az MDF-kormány idején hoztak meg, az nem kétharmados. Ezt a törvényt egyébként erőszakoltan Botos Katalin tárca nélküli miniszter és Szabó Iván, a Gazdasági Bizottság akkori elnöke, későbbi ipari miniszter, majd pénzügyminiszter erőltette át, még 1991-ben. Fogalmunk sem volt, hogy milyen hatást fog ez később kiváltani, de azt senki nem tételezte fel, hogy Magyarországon egy banki átutalás ma akár százszor annyiba kerül, mint Amerikában, vagy Franciaországban.
De arról sincs a magyar parlamenti képviselőknek halvány fogalmuk sem, hogy a saját, évenként megszavazott költségvetésük egyáltalán mit tartalmaz. Jó, hogy az első sorban mindjárt azt rögzítik, hogy a kamatokra 1100 milliárd forintot ki kell fizetni. Ez mellesleg több mint az uniós támogatás évenként. A hármas paragrafus az meg azt tartalmazza, most már évtizedek óta a költségvetésben, hogy a költségvetés hiányát a pénzügyminiszter finanszírozza, illetve ő a felelős a hiány finanszírozásáért. Ez annyit jelent, hogy egyedül ő mondja meg, mennyi kötvényt bocsátunk ki, illetve ennek megfelelően mennyi hitelt veszünk fel a nemzetközi pénzpiacokon.
Általában a magyar költségvetés bevételi oldala az utóbbi oldala 1000 milliárd forinttal kevesebb, mint a kiadásé. Csakhogy a magyar költségvetés az mindig túl van finanszírozva a hiányoldalról, hogy maradjon a pénzügyi elitnek spekulációra pénze, akár több százmilliárd összegben is. Ugyanis a pénzügyminiszter a kötvénykibocsátást pontosan a banki igények szerint szabályozza meg és egyáltalán nem a szükséglet szerint. Ezáltal a maradék, mondjuk 4-5 milliárd forint hitelt beteszik a Nemzeti Bankba.
Aztán a világon még nincs olyan Nemzeti Bank, mint a magyar, amelynek szintén a költségvetési törvény szerint az esetleges veszteségeit, vagy veszteségét a magyar költségvetés pótolja. A Nemzeti Bankot veszteségessé kihozni, az több mint hazaárulás, ugyanis a pénzt, aki kézben tartja és ennek ellenére veszteséges, az vagy nem ért hozzá, vagy pedig a legaljasabb tolvaj csapat, amit valaha megismerhettünk. Ugyanis a Nemzeti Banknak kellene megfékezni, vagy javaslata szerint megregulázni a kereskedelmi bankokat.
Miért van az, hogy nálunk naponta változnak százalékpontokkal az értékek? Azért, mert a túlfinanszírozott hitelfelvételt spekulációra használja a magyar politikusi és gazdasági tolvajok gyülekezete.
Ami ebben a megdöbbentő, az az, hogy egyik oldalon sem ismerik ám ezeket a tényeket a parlamenti képviselők, ugyanis nem olvassák el még az alapvető költségvetési törvény rendelkezéseit sem. Aztán ahogy a Conagra kiirtja az esőerdőt, úgy Magyarországon a pénzügyi rendszer kiirtja a gazdaság alapjait, oly módon, hogy az egyszerűen helyreállíthatatlan. Nem a mezőgazdasági termelés helyreállíthatatlan, hanem a gazdasági alapokat teszi tönkre a drágán fölvett hitel, valamint az ok nélkül a magyar gazdaságból kiszipolyozott több ezermilliárd forint évenként, de olyan hatással, hogy az évtizedekig bizonyosan nem rendezhető. Ha ugyanis egy országnak nincs adópolitikája, pénzügypolitikája, gazdaságpolitikája, energiapolitikája, kultúrpolitikáról és honvédelmi politikáról már nem is beszélve, akkor csak egy kérdés vetődik fel: miért van parlamentje, miért van kormánya?
Az alapvető nemzeti érdekeket ugyanis, ha már parlamentáris demokráciának nevezünk valamit, nem árva lányokra kell bízni, hanem felelős politikusokra. Azok pedig Magyarországon, egyik oldalon sem teremtek meg, legföljebb azt hazudják, hogy ők tennének valamit a hazáért, ha ők lennének kormányon. Közben pedig a folyamatok egyértelműen azt mutatják, hogy azok a gyarmatosított országok, mint például Magyarország, ma már valóban térkép szerint szerepelnek csak a pénzügyi befektetők asztalain.
Nálunk mindenből minden van, csak épp egyetlen egy nem terem az utóbbi évtizedekben: hazáját szerető, felelős politikus, akit semmilyen titkosszolgálat nem használ, erkölcsileg, anyagilag nem zsarolható és nem kizárólag saját haszna szerint cselekszik. Ha viszont a tatárjárást említjük, akkor ott legalább volt egy Árpád-házi király, aki felelősséggel érzett a nemzete sorsa iránt és megvédte a magyar érdekeket. Most pedig a vezető politikusok azon törik a fejüket, hogy mennyi pénzt kapnak azért, hogy több millió kínait telepítsenek be ide, amelynek kezdete az, hogy jövő márciustól, sajnos Magyarországra vízummentesen jöhetnek a Távol-Keletről. Egész Nyugat-Európa legnagyobb problémája az, hogy a betelepült afrikaiak és ázsiaiak más kultúrát képviselnek, és nem tudnak együtt élni az őslakosokkal. Ez Magyarországon számarányaiban pár évtizeden belül lényegesen súlyosabb probléma lesz, mert bizonyosan, ha a folyamatokon nem sikerül változtatni, az elkövetkezendő húsz év alatt a magyarság kisebbségbe kerül Belső-Magyarországon.
Tulajdonképpen csak fokozza a bajt, hogy a tulajdonjogban az alapvető értékek birtoklásában már jelenleg is törpeminoritásban vagyunk az úgynevezett befektetőkkel szemben. És ezek a befektetők bizony nálunk is itt vannak, a nagy olajcégek, a bankok, a Conagra, a Cargill vagy éppenséggel a génkezelt gabonák rendszergazdája, a Pioneer. Bizony ők mondják már meg, hogy Magyarországon mi teremjen, milyen mennyiségben és minőségben és mennyiért keljen el. És úgy bolondítják a magyarokat, ahogy akarják.
A léalma problémája az bizony azé az Agranáé, aki a magyar cukor-iparba betört másfél évtizeddel ezelőtt. Ma már ugyanő vásárolja fel a lengyel almát, ugyanúgy, mint a magyart. És amikor évekkel ezelőtt ezt jeleztük, akkor minden politikus azt mondta, hogy ez nem igaz. Lehet háborúzni, lokálisan is, de a politikusok az okai annak, hogy ez a helyzet előállt.
A magyar parlamentnek minden adatot, még országgyűlési képviselőként a rendelkezésre bocsátottam, személyesen, de úgy látszik, hogy sem akkor, sem most, ugyanúgy nem érdekelte őket a tény, mint az olajbűnözés 1990-91-ben, amelynek motorja a magyar állam, jelesül a Mol elődje, a magyar tartalékgazdálkodás, valamint a magyar honvédségi kerozin-készletek voltak.
Ez már akkor is titok volt, mert bármit vetettünk fel, vagy éppen személyesen bármilyen előterjesztést tettem a parlamentben, soha senki nem reagált rá.
A következmény ma ismert, egy kifosztott és tudatában is letompult ország! Mi magyarok hajlandóak voltunk elhinni, hogy elegendő négyévenként választani, a politikusok pedig tudják a dolgukat.
Mint a gyakorlatból tudjuk, ez egyáltalán nem így van. A „magyar” politikusok szolgának születtek, s azok is maradnak. Idegen érdekek szolgálói.
Kőrösi Imre: Magyar Világ, 2008.09.06.
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Kategória:Gazdasági elemzés Tagged: agrárpolitika, genetikailag módosított növények, globalizáció, magyar ellenállás, zöldkonszernek
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
