Vida Gábor írt már ilyenekről, most azt tartja különösnek, hogy vele történt meg.
Március 22-én medve támadt a Nyárádmagyarós és Torboszló határában egy elhagyott gyümölcsösnél túrázó Vida Gábor íróra, aki gyógyulása közben az Indexnek tartott tárgyilagosnak tűnő, részletgazdag beszámolót a rettenetes esetről, amely alkartöréssel és mentőhelikopteres szállítással ért véget.
https://www.google.com/maps/embed?pb=!1m14!1m12!1m3!1d8097.174596344583!2d24.889491295724504!3d46.556406858843744!2m3!1f0!2f0!3f0!3m2!1i1024!2i768!4f13.1!5e1!3m2!1shu!2shu!4v1775804520926!5m2!1shu!2shu
Említése szerint az volt a legszörnyűbb, hogy ő ordított, de bozótból rárontó fiatal, fejlett medve nem.
„Szép, fényes, fekete bundája volt, meg sárga fogai, nem egy tavaszi, kiéhezett állat” – áll a beszámolóban. „Rácsapott a combomra, megkarmolt, elestem, és amire felálltam, már csak a hátát láttam, elfutott. Nem jelzett a támadás előtt.”
Olyan gyorsan történt az egész, hogy az írónak megijedni sem volt ideje.
„Talán oldalra fordultam, ezért a combomat érte az ütés, nem a hasamat. Ha lett volna fegyverem, akkor sem tudtam volna használni.”
Egyedül volt, hívta a 112-t, közben lehaladt 300 métert az útra, hogy gyorsabban segítséget kapjon, közben távcsöve szíjjával kötötte be vérző karját, nyílt törése volt. A fényképezőgépét is hátrahagyta.
Vida Gábor sérülésének gyógyulási ideje 6 hét.
Dicsérte a romániai sürgősségi ellátást.
Írt már ilyenekről, most azt tartja különösnek, hogy vele történt meg.
Erdélyben szerinte bárhol lehet medvével találkozni. Úgy véli, ilyen még az Árpád-korban sem volt, nem tűrték meg a medvét a falvak és a városok közelében, mezőgazdasági területeken.
A medvevita egyébként szerinte süketek párbeszéde. Úgy látja, nem a medvét, a hiúzt, a farkast vagy a kerti zsezsét kell védeni, hanem az egész erdőt.
Mivel az itteni vadonban az ember már évszázadok óta jelen van, adott esetben az egyensúlyt neki kell fenntartani.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
