A címben lévő mondatot Dr. Léhmann György írta! Folytatása a levelében található.
LÉHMANN GYÖRGY (8600 Siófok Szűcs u. l. – tel. 84/313-176 és 06-20/49-39-85l) ügyvéd irata e-mail: [email protected] =================================================
További kifosztásra képtelen állapot a bankoknál
Érdekes döntést hozott a Kúria a
http://www.lb.hu/hu/sajto/tajekoztato-pfvi211562015-szamu-ugyben-deviza-alapu-kolcsontartozasra-indulo-kozvetlen
cím alatt látható döntésével azokkal a devizában nyilvántartott forintkölcsön szerződésekkel kapcsolatosan, ahol a bankok ráveszik a közjegyzőket arra, hogy valamiféle ténytanúsítványnak nevezett okirat alapján a bírósági út megkerülésével „közvetlen” végrehajtást rendeljenek el közjegyzői végrehajtási záradékkal:
“A felperes és a perben nem álló adóstársa közjegyzői okiratba foglaltan „devizában nyilvántartott, jelzálogjog-típusú hitel kölcsönszerződést” kötöttek a perben nem álló bankkal (az alperes jogelődjével), amelyben a kölcsön összegét forintban határozták meg azzal a kikötéssel, hogy a bank a tartozást devizában „tarja nyilván”. A kölcsönszerződésnek megfelelően a bank az egyes törlesztőrészletek összegét havonta, az esedékesség napját megelőző napon érvényes, általa alkalmazott deviza eladási árfolyam alapján számítja forintra.
A felülvizsgálati eljárásban a Kúria rámutatott: deviza alapú kölcsön esetén a szerződő felek devizában határozzák meg a tartozás összegét, a kölcsönadott összeg deviza, a folyósított összeg forint. A perbeli esetben azonban mindez nem valósult meg, mert a szerződő felek nem devizában határozták meg a kölcsön tárgyát képező összeget és a szerződés alapján a kölcsön devizában meghatározott összegét nem is lehetett kiszámítani. Ebből adódott az is, hogy a kölcsönszerződés a törlesztőrészletek összegét sem tartalmazta és azok a szerződésből nem is voltak kiszámíthatóak.
Mindezek miatt indokolt volt a deviza alapú kölcsöntartozásra indult végrehajtás megszüntetése volt indokolt, hiszen a kölcsönszerződés a végrehajtási záradéktól eltérően nem devizában meghatározott kölcsönösszeget tartalmazott.”
Álláspontom szerint ennek a Kúriai döntésnek lényege, hogy törvényesen nem létezik az, hogy a bankok elrohannak a közjegyzőkhöz valamiféle adósi tartozást megállapító, de adós által soha nem látott, általuk szerkesztett iratukkal, majd a közjegyzők ebben a banki iratban szereplő számadatok valódiságának ellenőrzése nélkül közjegyzői iratba foglalnak a közjegyzőkre vonatkozó törvényben említett „ténytanúsítványt” azzal, hogy egy másik közjegyző pedig ezt az ismeretlen banki adatok szerinti „ténytanúsítványt” a Pp. 195. § 1. bek-e szerinti bizonyító erővel rendelkezőnek elfogadva „közjegyzői záradék”-nak nevezett újabb közokirattal lehetővé tegye a bankok számára azt, hogy az adósok védekezésre képtelen helyzetét kihasználva bírói út kihagyásával a végreható foglaljon az adós minden vagyontárgyára.
Illetve Dr. Parti Tamás Budapesti Közjegyzői Kamara Elnökének bölcs tanácsát követve amennyiben nem tetszik mindez a végrehajtó által mindenét lefoglalt adósnak, akkor indítson végrehajtás megszüntetése iránti rendkívüli peres eljárást felperesként a bank által megjelölt, és közjegyző által nem vizsgált végrehajtandó összeg 6 %-a illetékének lerovása mellett.
A Kúria tehát szerintem pontot tett a fenti december 2-i határozatával ennek minősíthetetlenül erkölcstelen és tisztességtelen állapotnak a végére azzal, hogy ilyen esetben a végrehajtási eljárást meg kell szüntetni .
Ettől persze még megoldásra vár az a feladat, hogy mi lesz azokkal a károsultakkal, akiket a most ismertetett törvénytelen módszerrel kergettek ki évek óta lakásukból, vagy kergettek a halálba. Több magyar embert kergettek a halálba, mint amennyi az 56-os forradalom idején összesen meghalt. Valamint az is kérdés, hogy ki lesz az az ember, aki megkéri a közjegyzőket arra, hogy talán lennének szívesek abbahagyni a fentiekben ismertetett törvénytelen eljárásukat.
Egyenlőre senkinek, egyetlen országgyűlési képviselőnek sem jutott még ez eszébe. Ahogy Weöres Sándor írta: „Nem látnak. Fejük a vályúban.”
Meg egyébként is mindent pótol a migráns gumicsont.
—————————
Az Európai Bíróság főtanácsnoka pedig már korábban – 2015. június 25-én – kifejtette álláspontját a C-32/14 számú ítélet meghozatala előtt a végrehajtási záradékkal kapcsolatosan követendő magyar közjegyzői magatartásról:
V – Végkövetkeztetések 92. A fenti megfontolások összességére figyelemmel, azt javaslom, hogy a Bíróság a Fővárosi Törvényszék által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő értelemben válaszoljon:
„A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. és 7. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal főszabály szerint nem ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely egy eladó vagy szolgáltató és egy fogyasztó között létrejött szerződésre vonatkozó okiratot az alakszerűségi követelmények tiszteletben tartása mellett elkészítő közjegyző számára lehetővé teszi, hogy a kötelezettségeit elmulasztó fogyasztóval szemben úgy indítsa meg a végrehajtási eljárást e szerződés tekintetében, hogy az említett okiratot végrehajtási záradékkal látja el, illetve úgy, hogy megtagadja a végrehajtási záradék törlését, anélkül hogy e két szakasz valamelyikében sor került volna a szerződés kikötései tisztességtelen jellegének vizsgálatára.
Mindazonáltal a közjegyző feladata, hogy az ilyen okirat elkészítésekor felhívja a fogyasztó figyelmét az általa észlelt esetlegesen tisztességtelen szerződéses kikötésekre, valamint a törvény által ráruházott azon hatáskörére, hogy egy puszta alakszerűségi vizsgálat alapján megindíthatja a végrehajtást a szerződés tekintetében, és dönthet az ebből eredő, elsősorban eljárási szintű következményekről.
Ezzel szemben ugyanezen irányelvvel ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely a nemzeti bíróságot, függetlenül azon eljárás jellegétől, amelynek keretében hozzá fordultak, megakadályozza abban, hogy a kontradiktórius eljárás elvének tiszteletben tartása mellett hivatalból vizsgálja meg a szerződés kikötéseinek tisztességtelen jellegét, amennyiben rendelkezésére állnak az e tekintetben szükséges jogi és ténybeli elemek, illetve abban, hogy meghatározza ennek következményeit.”
Ugyanezt pepitában az Európai Bíróság 2015. október 1-i C- 32/14. számu ítéletében a következők szerint állapította meg:
“A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely egy eladó vagy szolgáltató és egy fogyasztó között létrejött szerződésre vonatkozó közokiratot az alakszerűségi követelmények tiszteletben tartása mellett elkészítő közjegyző számára lehetővé teszi, hogy az említett közokiratot végrehajtási záradékkal lássa el, illetve hogy megtagadja e végrehajtási záradék törlését, miközben egyik szakaszban sem került sor az említett szerződés kikötései tisztességtelen jellegének vizsgálatára.
Világos. A 93/13. EGK Irányelv rendelkezéseit betartva minden magyar közjegyző minden végrehajtási záradék készítése előtt köteles átvizsgálni a banki kimutatáshoz mellékelt kölcsönszerződés szerződési feltételeit és köteles az okirat elkészítésekor felhívni az adós figyelmét a közjegyző által észlelt tisztességtelen szerződéses kikötésekre.
Mindezek alapján megállapítható az, hogy a csatlakozási okmány aláírását követően Magyarországon is betartandó Uniós jogszabályoknak – 93/13 EGK Irányelv – megfelelően nem megy az, hogy a bankok és közjegyzők sunyi, alattomos és tisztességtelen módon úgy eresztik a magyar adósokra a végrehajtókat foglalni, hogy a végrehajtó megjelenéséig az adósnak fogalma sincs arról, hogy miféle közjegyzők miféle közokiratokat készítettek az ő hátrányára.
Ez csak Európa Únió egyetlen országában lehetséges hazánk szégyenére – nálunk. Ami pedig a magyar országgyűlési képviselőket illeti,
egyenlőre senkinek, egyetlen országgyűlési képviselőnek sem jutott még ez eszébe. Ahogy Weöres Sándor írta: „Nem látnak. Fejük a vályúban.”
Meg egyébként is mindent pótol a migráns gumicsont.
Még mindig az adósok végrehajtása előtti banki ténykedéseit vizsgálva, a Fővárosi Ítélőtábla 2015. november 26-i, 5.Pf. 20.823/2015/6/II. számu jogerős ítélet egyik peremben többek között megállapította rendelkező részben azt, hogy
„a felperesek és az alperes által 2008. május 7. napján megkötött devizában nyilvántartott jelzálog típusú kölcsönszerződés alperes általi 2011. december 15-i keltű azonnali hatályú felmondása jogellenes.”
majd az ítélet indokolásában ide vonatkozóan a következőket rögzítette:
„Az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy amennyiben a felperesek törlesztési kötelezettségüknek részben nem tettek eleget, úgy az alperes felmondása mindenképpen jogszerű. A felmondás csak akkor tekinthető jogszerűnek, ha a jogosult a szerződés alapján fennálló követelhető tartozások összegét a felszólító levelekben és a felmondásban helyesen tünteti fel. Az alperes a felmondást olyan hátralékos összegre állapította, amely nyilvánvalóan téves, hiszen az az egyoldalú szerződésmódosításból és az árfolyamrésből eredő különbözetet is tartalmazta. Ilyen körülmények között a felperesek a felmondást nem tudták volna elhárítani a tényleges tartozás összegének megfizetésével, mert – túl azon, hogy a valós tartozásának mértékét nem is ismerhették – azokat csak a teljes, a II. rendű alperesi értesítőkben és felszólításokban szereplő összeg teljesítése mellett kerülhették volna el.
Nem jogszerű az a felmondás, amely valótlan, a hitelezőt meg nem illető kintlévőségi adatokat tartalmazó felszólításon alapul. A Ptk.321. § 1 bekezdése értelmében a jogszerű felmondásnak a perbeli esetben a szerződésen kellett volna alapulnia. Ha a szerződés III.2. pontja szerinti havi fizetési értesítőben a törlesztő részlet összege tévesen van meghatározva, úgy az alperes elmulasztotta azt a nyilatkozatot, ami szükséges lett volna ahhoz, hogy a felperesek teljesíteni tudjanak, amelyből következően az alperes a Ptk. 302. b. pontja szerinti késedelembe esett, ami a 303. § 3. bekezdése értelmében a kötelezett egyidejű késedelmét, ekként a felmondás jogszerűségét kizárja.”
Ebből következően mível minden banki „rendkívüli” felmondás a banki nyilvántartások adatai alapján és nem a felek között létrejött szerződésbe foglalt adatokon alapulnak, a bankok által eddig közölt egyetlen felmondás sem jogszerű, valamennyi felmondás jogellenes a Ptk. 303. § 2. bek-e alapján.
És akkor jogellenes banki felmondások után miként is jutottunk el a az adósok háta mögött, sunyi módon készült közjegyzői végrehajtási záradékokig és az adósok vagyontárgyainak foglalásáig?
Szerintem nagy szerencséjük a közreműködőknek az, hogy a Legfőbb Ügyészt Dr. Polt Péternek hívják.
===================
Fentiekben felsorolt tények, bírósági és egyéb megállapítások, valamint több ezer folyamatban lévő peremben szerzett tapasztalatok alapján arra a meggyőződésre jutottam, hogy az adósok kifosztására törekvőknek 2014. július 4-én kezdődő magyar adósok elleni villámháborúja elakadt.
Hozhattak bármilyen elszámolási és forintosítási törvényt, minden adósnak tudni kell azt, hogy ezek a nemzeti törvények csak annyiban tartandók be, amennyiben nem ellentétesek EU-hoz csatlakozásunkat követen az EU-s jogszabályokkal Európai Bíróság ítéleteivel.
Márpedig ellentétesek azokkal, és szerintem az általam kérelmezett Európai Bizottságnál egy évvel ezelőtt kezdődött panaszeljárás folyamatban van…
Tekintettel arra, hogy a forintosítási cirkusz után szerintem ennek az évnek végén következik be a Matolcsy féle banknak jegybanki alapkamat emelése, valamint a tőketörlesztés miatt jelentős adósi tehernövekedése miatt a törlesztő részleteknek akár kétszeresére emelése is lehetséges, álláspontom szerint nincs értelme a nemzetrontó nemzeti jogszabályoknak megfelelő adósi magatartásnak.
Azt látom helyes megoldásnak, hogy hivatkozva az Európai Unió jogszabályaira, valamint az Alkotmánybíróság által alkotmányosnak ítélt 2/2014. számú Kúriai Jogegységi Határozat 1. pontjában írtakra megtagadni a forintositási banki közlések betartását.
Azt javaslom a szerződések fenntartása esetén – hiszen elállásra is sor kerülhet részünkről – hogy az árfolyamváltozásnak bankok általi viselésére hivatkozással közölje minden adós azt, hogy mekkora összegű törlesztő részletet tart a bankoktól függetlenül törvényesnek. És csak annyit fizessen, amennyit törvényesnek tart ilyen körülmények között.
És ha nem tetszik ez a bankoknak, akkor tegyenek róla. Mondjuk úgy, hogy felmondják a szerződést, de ez esetben egyetlen forintot is fölösleges felmondás után az adósnak fizetni azért, mert banki szándék szerint a szerződés megszűnt.
Illetve alig várom adósként azt, hogy végre a bank jogtalan követelése érdekében forduljon már bírósághoz. Mondjuk három fokú eljárásban úgy 5-6 évig tartóan. A bíróságon pedig mindent feltárok, amit csak ezzel az üggyel kapcsolatosan elmondani tudok. Kártérítési igényét pedig beszámítási kifogással az adós érvényesíti.
Mondják meg nekem azt, hogy a forintosítási cirkusz után nagyobb baja az adósnak ilyen magatartás esetén miként lehet?
Más kérdés az, hogy a jelenleg nem létező törvényességben, erkölcsünkben bízva ilyen határozott szembefordulás nélkül a bankok az általuk eltervezett kifosztását az adósoknak nem kétségesen befejezik.
Ezért kérem az adósokat, hogy azok, akik félnek a bankoktól, rettegnek a telefonjaiktól, a jogkör nélküli behajtó cégeiktől, vagy bármitől, azok hozzám a jövőben még véletlenül se forduljanak. Nekem az ügyeikben társakra van szükségem és nem félelemtől reszkető alakokra.
—————————
Ügyfeleim nagy részétől tudom azt, hogy a bankok az utóbbi időben azokkal az adósokkal, akik rossz fizetőknek számítanak náluk, igyekeznek egyezséget kötni.
Ezt onnan tudom, hogy egyre több ügyfelem kéri azt az utóbbi időben, hogy álljak el a keresettől azért, mert a bankkal megegyeztek. Természetesen fogalmam sincs arról, hogy miként egyeznek meg, hiszen feltehetően a banknak egyik feltétele az, hogy az egyezségről nem tudhatok.
De az biztos, hogy ügyfeleim elégedettek a banki egyezségkötés után, és így célom megvalósult ezekben az esetekben. És ez a fontos.
Feltehetőleg a banki jogászoknak több eszük van, mint valamennyi magyar országgyűlési képviselőnek és más hatalmon lévőnek együttvéve.
Ők már tudják azt, hogy az adósokkal szemben tervezett teljes kifosztást még Matolcsy úr segítségével sem tudják megvalósítani…
Siófokon 2016. január 17. napján.
Kategória:Beszámoló, Helyzetelemzés, Olvasói levél Tagged: bankok, Deviza Hitelesek
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
