Miután az ajtó bal felső sarkába ütött résen bepillantott, Cartert teljesen megigézte az elé táruló látvány. Az állatszobrok sziluettjei furcsán rajzolódtak ki a félhomályban, amelyet lassan elnyomott az aranybevonatú tárgyakról visszaverődő gyertyafény csillogása. Az ajtó mögött egy 3000 éve eltemetett világ nagyszerű részletei kezdtek kirajzolódni. 1922. november 22-én Carter heroikus küzdelme véget ért, és a felfedezés a „napok napjaként” vonult be a régész életébe.
Carter művészcsaládba született az angliai Kensingtonban. Festő apjához hasonlóan remek rajzkészséggel rendelkezett. Az archeológia tudományát nem az egyetemen, hanem a terepen dolgozva sajátította el.
Régészeti karrierje 17 éves korában kezdődött el Egyiptomban, ahol a Beni Hasszán környéki ásatások során, a Középbirodalom korából származó festett sírképeket kellett lemásolnia, majd később az Ehnaton fáraó által alapított ókori város, Ahet-Aton (El-Amarna) feltárásánál dolgozott.
Élete legnagyobb kalandjába 1915-ben kezdett bele, amikor fejébe vette, hogy megtalálja a XVIII. dinasztia fiatalon elhunyt uralkodójának, Tutanhamonnak (Kr. e. 1342 körül – Kr. e. 1324) a sírját a Királyok Völgyében.
A „vadászat” hosszú évekig tartott, míg 1922. november 4-én Carter egyik asszisztense egy lépcsősort fedezett fel, amely VI. Ramszesz sírja közelében egy bevakolt bejárathoz vezetett.
Miután teljesen megtisztították a lépcsőket Carter egy lepecsételt bejárat előtt találta magát. Tudta, hogy valami nagy felfedezés előtt áll, úgyhogy rögvest telegrammot küldött munkaadójának, az ásatásokat finanszírozó Lord Carnarvonnak.
A felfedezés a 24. órában érkezett, a lord ugyanis már azt fontolgatta, hogy befagyasztja az ásatásokra szánt pénz folyósítását. Hat sikertelen év után Carnarvon egy ultimátumot küldött Carternek: ha az 1922-es év is eredmények nélkül zárul, akkor megszünteti az ásatások finanszírozását.
Carter végül Lord Carnarvon társaságában kibonthatta a Tutanhamon pecsétjével lezárt bejáratot, ami mögött egy szinte érintetlen királyi sír feküdt. A szenzációs felfedezés tömérdek információval látta el a régészeket és a történészeket az egyiptomi temetkezési szokásokat és Tutanhamon uralkodásának éveit illetően.
A fáraó sírja egyben egy grandiózus tudományos kihívást is jelentett Carter számára, akinek több mint 5000 műtárgyat kellett katalogizálnia és gondoskodnia kellett ezek biztonságos elszállításáról és állagmegóvásáról is. A gigantikus projekt 10 évig tartott és 1932-ben zárult le.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
