Máris azt olvasom itt-ott, hogy a Fidesz azért dobta be a sorkatonaság-visszaállításos marhaságot, hogy elterelje a figyelmet. Hogy miről, nem tudom, azazhogy különböznek egymástól az ezzel kapcsolatos variációk. Azt a szót ráadásul, hogy mutyi, egyszerűen nem vagyok hajlandó leírni.
Nos, sorkatonaságosdival ijesztgetni a békés magyar embereket – vele elterelni a figyelmet bármiről – legalább annyira épeszű ötlet, mint mondjuk netadóval előhozakodni és azt forszírozni balgán. Sőt annál is nagyszerűbb. Mert igaz ugyan, hogy az utóbbi idők harcos-háborús retorikája a világhelyzet sajnálatos fejleményeivel karöltve militáns hangulatba hozta az Orbán-kormány leghiénább híveit – ez látszott is a Kövér László-i kijelentések fogadtatásán bizonyos fórumokon –, ám ők a teljes Fidesz-tábornak is csak a töredékét képezik. Természetesen és hál’ istennek.
Ezt maga a házelnök is tudja. Nem véletlenül voltak mondandójának a leglátványosabban idézhető elemek – katasztrofális hiba volt eltörölni a sorkatonaságot! – mellett kevésbé látványosan idézhető kitételei is. Melyek szerint csakis akkor lehetne ismét egyenruhába öltöztetni a felcseperedő fiatalembereket, ha egész Európa így döntene. Ugyanis ha csupán mi döntenénk így, akkor ezek a felcseperedő fiatalemberek úgy elmenekülnének hazánkból – hagyva csapot-papot –, hogy puskavesszővel üthetnénk a nyomukat.
A kérdés tehát most nem az, hogy ideje jöttén be kell-e vonulniuk szegény tinédzsereknek megint. Meg nem is a terelés a lényeg. Három másik kérdés van ezek helyett.
Az egyik, hogy megéri-e a szintén fegyverkezni igyekvő Jobbik kezéből ekkora erővel csavarni ki a Kalasnyikovot. A másik, hogy tudatosan tesztel-e a Fidesz. Utóbbira látszott utalni, hogy nemcsak Kövér beszélt a dologról, Kósa Lajos frakcióvezetőnek és Simicskó István honvédelmi miniszternek is voltak ide vonatkozó észrevételei a napokban. Felmerült: nem a kommunista hagyományokhoz térnének vissza – két év szolgálat Lentiben és más legendás helyeken –, inkább egy hónapos képzéseket tartanának az ifjaknak. Önkéntes alapon azt is, és közben előkerült analógiának az amerikai nemzeti gárda. A terrorizmusos alkotmánymódosítás, igaz, további gellereket ad a történetnek, pláne, hogy Kósa azért mégiscsak elvi lehetőségnek vélte a sorkatonaság visszaállítását.
Innen már csak egy-két apró lépés kellett volna – harmadik kérdés –, hogy végül ez legyen az új netadós balhé. Egyszerűen nem hiszem, hogy bármi mással jobban rá lehet hozni a frászt az érzékeny magyar anyákra és ijedős fiacskáira. Ehhez képest az, hogy lányok, szüljetek nekünk unokákat – különben irgum-burgum! –, semmi, minthogy hiába vert fel nagy port a médiában, szűkebb réteget hozott ki a sodrából, mint tűnhetett. A nők nem kis része ugyanis szeretne anya lenni – Kövér László vágyaitól és némely szubkultúrák hőbörgésétől egyaránt függetlenül –, és a férfiak sem mind rettegnek az apaságtól. Az viszont holtbiztos, hogy bakancsot húzni, fegyvert fogni és éveket vagy akár hónapokat elpocsékolni az életükből sokkal-sokkal kevesebben szeretnének. Annál is kevesebben, mint ahányan netadót szerettek volna fizetni.
Ezért sem volt véletlen, hogy Orbán Viktor semennyit sem várt – 2014 novemberével ellentétben –, azonnal rávetődött a témára, és azt mondta vasárnap délelőtt: nem lesz kötelező sorkatonai szolgálat Magyarországon, és semmilyen módon nem kívánják ezt a kérdést megnyitni. Ésszerű. Lehet ugyanis bármilyen impresszív a Fidesz-retorika, jöhet-mehet Európában bármennyi migráns, attól messze vagyunk, hogy veszélyben a haza! alapon brutális növekedésbe kezdjen az uniformisba vágyódó legények száma. Úgyhogy okosabb erről a lehető leghamarabb elterelni a figyelmet.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
