Az uniós támogatások nyertese a 2007–2013-as pénzügyi ciklusban a legtehetősebb régió, a közép-magyarországi volt 2493 milliárd forinttal, az összes támogatás majdnem 32 százalékával. Az egyébként is lemaradó Észak-Magyarországnak ehhez képest „csak” 825 milliárd jutott. A gazdasági rangsorban a Budapest-központú térség Toscanával, a keleti országrész bolgár és román régiókkal van egy szinten.
az Európai Unió fő célja ellenére nem sikerült felzárkóztatni a legtehetősebb közép-magyarországi régióhoz (és vele az unió átlagához) a szegény dél- és kelet-magyarországi térségeket.
Sőt, az adatok alapján kísérlet sem történt az egyenlőtlenség csökkentésére, miközben a források javának ezt kellene szolgálnia. Meghökkentő adat, hogy – a kormány Jelentéskészítő és Lekérdező Keretrendszerének adatai szerint – az országnak juttatott 7849,2 milliárdból a közép-magyarországi térség 2493 milliárd forintot hozott el, míg az egy főre jutó nemzeti össztermék alapján leghátrányosabb helyzetű Észak-Magyarországnak 825 milliárd jutott.
A képet árnyalja, ha a lakosságszámot is figyelembe vesszük: a központi régióban mintegy hárommillióan, Észak-Magyarországon 1,2 millióan élnek. Ám az egy főre eső támogatás így is nagyobb a centrumban.
Két budapesti topberuházás, a Várkert Bazár…
Kurucz Árpád / Népszabadság/archív
Az alapvető EU-s célok szerint mindennek fordítva kellene lennie, elvégre csupán akkor csökkenthetők a különbségek a régiók között, ha az elmaradott területek több támogatást kapnak, mint a fejlettebbek. Csatlakozásunk után erre még idehaza is jobban figyeltek: 2004 és 2006 között Közép-Magyarország 154, Észak-Magyarország 107 milliárddal gazdagodott. Azaz az akkori másfélszeres fölény nőtt háromszorosra.
Hogy mekkora a különbség az országrészek között, arról sok adat árulkodik. A munkanélküliség, a működő vállalkozások száma és az egy főre jutó GDP alapján is jelentős a „végek” lemaradása.
A munkanélküliségi mutatók érzékeltetik a kelet–nyugat távolságot is: míg a Nyugat-Dunántúlon az emberek 4,6 százalékának nincs állása, addig az észak-alföldi térségben ez az adat 11,8 százalék.
Mindemellett olyan elsőre mellékesnek tűnő adatok is jelzik a távolodást, mint a kutató-fejlesztő helyek (vállalkozások, felsőoktatási intézmények stb.) száma. Ez ugyanis azt jelzi, milyen kilátásai vannak a térségnek, mennyiben gyorsítható fejlődése, mennyire tartható helyben a szürkeállomány, amelynek természetes útja a centrum felé vezet. A különbség e tekintetben égbekiáltó: a budapesti régióban 1204, Észak-Magyarországon 141, a Dél-Dunántúlon 206 kutatói, fejlesztői hely van.
…és a Budapest Szíve program
Kocsis Zoltán / Népszabadság/archív
A statisztikák között nem találni olyat, amely ne az ország teljes kettészakadását vetítené előre. Az Eurostat – az uniós régiókat gazdasági erejük szerint rangsoroló – listája szerint a közép-magyarországi régió kettővel a portugáliai Lisszabon után és kettővel az olaszországi Toscana előtt, a mezőny első harmadában helyezkedik el. Ha Budapest nem Pest megyével alkotna közös térséget, még előkelőbb helyezést tudhatna magáénak. Ezzel szemben a dél- és kelet-magyarországi területek az utolsók között vannak bolgár és román térségekkel együtt, vagyis a többi környékbeli ország régióitól is lemaradva.
Ezeknek a látványos különbségeknek a fényében még kevésbé érthető, miként tolódott el a támogatások nagy része a centrum felé.
A jelenségre Berkecz Balázs, az Együtt politikusa hívta fel a figyelmet, aki rámutatott arra is: az eredeti cél az volt, hogy Közép-Magyarországnak az összes forrás 8 százaléka jusson, a vidéknek 92 százalék. Mint a politikus a blogbejegyzésében írja, a Közép-Magyarországnak szánt rész végül megnégyszereződött (a támogatások 31,7 százaléka ide érkezett), míg a vidék értelemszerűen ennyit vesztett e hazai versenyben.
Területfejlesztési szakemberek, uniós szakértők szerint több oka lehet az eltolódásnak. Például az, hogy az eleve rosszabb helyzetben lévő régiókban tőkeszegényebbek a cégek, így nehezebben is fejlesztenek. Akadnak, akik nem merik vállalni azokat a feltételeket, amelyeket az unió a támogatásért cserébe elvár (például a munkaerő megtartását sok évig). Fontos szerepet játszik a lobbierő is: a kormánypártok erős emberei több projekthez képesek támogatást szerezni otthonuknak, és ők jellemzően nem a fejletlenebb régiókból származnak.
Andor László korábbi EU-biztos lapunknak azt mondta: Közép-Magyarország gyorsan fejlődik, így egyre kevesebb felzárkóztató forráshoz fér hozzá, azaz az illetékesek amolyan „utolsó lehetőségként” tekinthettek erre a ciklusra, ezért igyekeztek minden elérhető pénzt lehívni. Felhívja a figyelmet arra, hogy
az aránytalanság tudatos támogatási filozófián is nyugodhat:
az országos GDP-növekedést szolgálja, ha a jobban teljesítő régiókat segítik, mondván, a haszonból majd visszaosztanak a lemaradóknak. Ez persze a területi egyenlőtlenségek kezelhetetlenségének elismerését is jelenti. Nem tartja kizártnak azt sem, hogy az EU előbb-utóbb átveszi bizonyos támogatási alapok menedzselését, hogy közvetlenül juttasson támogatást a régióknak, kikerülve a fenti aránytalanságokhoz vezető szövevényes politikai manővereket és más anomáliákat.
Andor László szerint előfordulhat, hogy az EU előbb-utóbb átveszi bizonyos támogatási alapok menedzselését
Veres Viktor / Népszabadság
Egyébiránt Magyarország húzása a centrum felé nem egyedi probléma az EU-ban. Csehország, Lengyelország, Portugália, Románia és Szlovákia is csupán fővárosi régióját delegálja a közösségi átlag fölött teljesítő térségek sorába. Ám az uniós támogatásoknál aligha létezik jobb lehetőség a differenciák csökkentésére, hiszen ennyi fejlesztési pénzt erre a célra másként nem lehet előteremteni. Már ha ez cél egyáltalán. Hiszen a magyar kormány jelenleg például olimpiai pályázatot készít elő, amelynek sikere azt vetítené előre: a következő évtizedben az elkölthető pénz nagy részét megint csak Budapestre és agglomerációjára költenék.
++++++++++++++++++++Top 10
A legnagyobb támogatott projektek a 2007–2013-as EU-s pénzügyi ciklusban az Egységes Monitoring Információs Rendszer adatai alapján. A jelentésben azok a pályázatok szerepelnek, amelyeknél rögzítették a beruházás helyszínét.
1. Budapest, 4-es metró, 261 milliárd forint
2. Miskolc, kötött pályás közlekedés fejlesztése, 33,9 milliárd forint
3. Szeged, kötött pályás közlekedés fejlesztése, 25,6 milliárd forint
4. Debrecen, kötött pályás közlekedés fejlesztése, 22,2 milliárd forint
5. Békéscsaba, szennyvízelvezetés és -tisztítás, 15 milliárd forint
6. Nyíregyháza, szennyvízelvezetés és -tisztítás, 10,5 milliárd forint
7. Pécs, kulturális főváros projekt, 9,6 milliárd forint
8. Polgárdi, térségi hulladéklerakó rekultivációja, 7,7 milliárd forint
9. Győr, hulladéklerakó-projekt, 6,5 milliárd forint
10. Székesfehérvár, szennyvízelvezetés és -tisztítás, 6,4 milliárd forint
Forrás: Pető Péter , nol.hu
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Kategória:Aktuális, Gazdaság Tagged: Fidesz, korrupció, Magyarország
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
