Lapunk birtokába került az 1/2016-os főpolgármesteri utasítás, amelyben Tarlós István – a bizonytalanságok kiküszöbölése és a hivatali munkarend megszilárdítása érdekében – részletesen kifejti, hogy fővárosi képviselő (legyen az listán bejutott vagy kerületi polgármester) utasítást semmilyen formában nem adhat a Főpolgármesteri Hivatal dolgozóinak vagy a főváros alá tartozó egységek munkatársainak.
Nem kell ahhoz logikai zseninek lenni, hogy levonjuk a következtetést: az idei első főpolgármesteri utasítás azért született meg, mert a képviselők nemcsak a közgyűlésen szóltak bele (közvetve) a főváros munkájába, hanem Tarlós megkerülésével utasítgatták a hivatal dogozóit és a főváros alá tartozó egységek vezetőit különféle – minden bizonnyal politikai – feladatok végrehajtására. A Nol.hu híre szerint Tarlós tegnap azt mondta nekik, a Mahir hirdetőoszlopainak bontására sem ő adott utasítást – de azt nem árulta el, hogy akkor ki adta ki a parancsot. Ezek után nem túlzás feltenni a kérdést: ki vezeti Magyarország majd kétmilliós fővárosát?
Az is elgondolkodtató, hogy míg korábban Tarlós nyíltan beszélt a ciklus végén való visszavonulásáról, az utódkeresésről, tegnap váratlanul bejelentette: gondolkodik azon, hogy 2019-ben újra induljon a főpolgármesteri tisztségért. Talán nem véletlen, azt elfelejtette megmondani, a következő ciklusban függetlenként vagy újra a Fidesz színeiben képzeli el Budapest vezetését? A hirtelen gesztust én úgy értelmezem (gondolva a fővárosi közösségi közlekedés finanszírozása kapcsán kialakult adok-kapokra is), hogy Tarlósnak elege lett a kormány részéről érkező szívatásból, s meglebegtette, őt még nem lehet leírni. A főváros kontra kormány szkandermérkőzés már-már az első Orbán-kormány idején történteket idézi, amikor a Fidesz a Demszky Gábor vezette fővárost próbálta büntetni, és részben emiatt is veszítette el a következő választásokat. Tarlós karakán politikus, aki nehezen viseli, ha szórakoznak vele, és a nyíltan politikai jellegű utasításokra is képes nemet mondani, ha azok ellenkeznek a józan ész diktálta lépésekkel.
Közben a budapesti utcákon zajlik az oszlopháború, és egy jogállamban nehezen elképzelhető, ami a Mahir Cityposter plakátjaival történik – ez még akkor is így van, ha e kérdésben a Magyar Nemzet elfogult, mert a cégnek ugyanaz a tulajdonosa, mint lapunknak. (Egyébként hétfőn kezdődik az a per a Mahir és a fővárosi önkormányzat között, amelyben arról dönt a bíróság, hogy jogszerűen mondta-e fel az önkormányzat októberben a magáncéggel 25 évre kötött szerződését. A főváros valamiért nem várta meg a jogerős döntést, elkezdte leszedni az oszlopokat.) A harc odáig durvult, hogy otthonról, családi vacsora mellől viszik kihallgatásra a hirdetőoszlopot védő biztonsági őröket. Legalább két ember immár a XXI. században is hitelesen mesélhet arról, milyen érzés, amikor „érted jön a nagy fekete autó”, akárcsak Pelikán Józsefért A tanú című filmben. A rendőrség buzgalma nem véletlen, miután Bakondi György miniszterelnöki szaktanácsadó karhatalmi segítséget ígért e „belbiztonsági kérdésben”.
Magánügy, de karácsonykor múlt egy éve, hogy jelentős mennyiségű készpénzt loptak el tőlem a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren dolgozó rakodómunkások. Mivel pontosan dokumentálják, hogy egy járat csomagteréhez kik férnek hozzá, nem tűnt bonyolultnak a tettes megtalálása – ráadásul meg tudtam mondani a bankjegyek sorszámát is. A reptéri rendőrség a panaszomat felvette, de azóta néma csend.
Egyszerű állampolgárként örülnék, ha rám is jutna annyi figyelem, mint egy hirdetőoszlopra.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 01. 09.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
