Nem sokan fogadtak volna arra néhány évvel ezelőtt, hogy a brit politikai kampány egyik helyszíne lesz a Londonban csak poros perifériának tartott Kelet-Közép-Európa, s ezen belül Budapest. David Cameron politikai karrierje szempontjából döntő jelentőségűnek ígérkezik az idei év, az uniós tagságról szóló népszavazás megnyeréséhez a miniszterelnöknek minden létező taktikai érzékét be kell dobnia. Olyan kijelentéseket hallunk az utóbbi időben Camerontól, amelyek az őt jól ismerő elemzők szerint távol állnak valós nézeteitől, paradox módon az Európai Uniót ostorozza éppen a sokat szidott intézményhez való tartozás megmentése érdekében. London persze mindig kifelé kacsintott az unióból, szigetként gőgös felsőbbrendűséggel figyelte az öreg kontinens integrációs próbálkozásait. Ami viszont most történik, az vegytiszta brit belpolitikai játék, amelynek részei az egyre hangosabb unióellenes ellenzéki UKIP leegyszerűsített jelszavai és a brüsszeli válságkezelés bénultsága miatt is euroszkeptikussá vált csoport a kormányzó konzervatívok köreiben. Akik csak akkor hajlandók egyben tartani a pártot, ha Cameron az ő kritikáikat is képviseli. A miniszterelnök így olyan meggyőzően igyekszik követelni az uniót érintő reformcsomagnak nevezett markáns változtatások tervét, mintha az EU ellehetetlenítését kívánná. Pedig nincs másról szó, mint egy klasszikus zsarolásról: ha engedtek követeléseimnek, cserébe marad a brit tagság, azaz nem indul el az unió szétesése, s korántsem mellékesen én maradok a kormányfő.
Cameron tavaly két sima győzelmet aratott. A skótok elhitték neki, anyagilag előnyösebb az Egyesült Királyságban maradni, a brit választók pedig az előbb említett sikere miatt is alkalmasabbnak és hitelesebbnek tartották a konzervatív kormányfőt a többi aspiránsnál a parlamenti megméretésen. Most Cameron azt üzeni, hogy kész egész Európát, még annak „vidékies” keleti részét is reformterve mellé állítani. És itt a részsiker is eredmény.
Óriási szépséghibája az egyébként több pontjában szimpatikus, decentralizációs reformterveknek, hogy a brit szavazókat leginkább a főgonosznak kikiáltott, munkahelyeiket ellopó, de főleg a szociális rendszerük lecsapolását célul tűző „migránsok”, azaz a Kelet-Európából – elsősorban Lengyelországból, Magyarországról, Romániából – érkező vendégmunkások kérdése zavarja, őnekik tennének valahogy keresztbe. Ügyesen becsomagolva, de tulajdonképpen ezt akarja elérni David Cameron. Ehhez keres támogatókat éppen a tervezett jogfosztás elszenvedőinél. Akiket egyébként a befolyásosnak számító brit bulvársajtó és a politikusok tekintélyes hányada is olyan gátlástalan hazugságokkal gyaláz naponta, hogy szinte csoda a régiónkból érkezők elleni atrocitások elmaradása.
A tegnapi csúcstalálkozón nem születtek döntések, de a tárgyalást követő sajtótájékoztatón elhangzottak azt sejtetik, minden kérdésben lesz valamilyen megegyezés, még a vendégmunkások juttatásait illetően is. Úgy tűnik, hogy a migrációs ügyben mutatott egységes visegrádi fellépés nem csak szalmaláng volt. Közös egyeztetés után egységes térségbeli álláspont várható a brit reformjavaslatokról is. Bízzunk benne, hogy odakint dolgozó honfitársaink nem fognak csalódni a végső formulában. Ha a magyar kabinet akarata kevés lenne az érdekérvényesítéshez, a több mint nyolcszázezer angliai vendégmunkást „exportáló” Lengyelország új kormánya a visegrádiak zászlóvivőjeként egészen biztos elutasítja majd a közép- és kelet-európaiaknak szánt másodrangú uniós állampolgárságot.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 01. 08.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
