A magyar kilóg az összes többi közül. A honfoglalás kori magyarság Európa egyik jelentős népévé nőtte ki magát az Árpád-házi királyok alatt, és vesztére, a belső viszálykodások mellett a török-oszmán birodalommal került szembe. Nagy volt a túlerő, csak saját testének feláldozása árán tudta megvédeni Európát, a kereszténységet, és felszabadulása egyben saját sírjának megásása is lett. Annyira meggyengült, hogy képtelen volt talpra állni, a betelepítések nem segítettek, inkább ártottak az országnak, mert az egységes magyarság etnikailag megbomlott.
A függetlenségi háborúk, Rákóczi, negyvennyolc, ötvenhat csak gyengítették létszámban. Közben a trianoni katasztrófa pedig, amelyben a világháború győztes hatalmai halálos ítéletet hoztak, végleg eltemették a magyar álmokat. Egy maroknyi anyaországot hagytak meg, amely körös-körül a semmiből teremtődött országok harapófogójába került, megfosztva az önálló lét minden lényeges elemétől. A fizikai megsemmisítés mellett még a tudati megsemmisítést is rámérték: vedd tudomásul, egyedül vagy, senki sem a barátod, de mindenki az ellenséged.
A kommunista uralom újabb csapást jelentett: már az egyének szintjén kezdte ki a magyarságot. Ha magyar vagy, akkor bűnös vagy, mert bűnös nép a magyar! Évszázadokon át nagyravágyó voltál, a németekkel kétszer is lepaktáltál, a nyilas bérenceiddel a zsidókat üldözted a halálba, most aztán örülj, hogy élsz, majd a kommunizmus kohójában az internacionalizmus eszméje megszabadít bűneidtől. Végső kétségbeesésében a magyar a fenevadra támadt, de eleve eldöntetett a sorsa. Aztán így érte a rendszerváltás, a kapitalista rendszer restaurációja. Felkészületlenül, fegyvertelenül. Semmi és senki nem volt segítségére, a maradék vagyonából kiforgatták, az úri nyugat a többi szerencsétlennel együtt rabszolgává tette. Talán 15 millióan vagyunk a világon, szétszórva, az anyaországban egyre fogyó népesség mellett már a tíz milliót sem éri el a létszámunk. A környező ellenséges országokban embertelen sorsban tengődnek a magyarok, hiszen csak másodosztályú polgárai az adott országnak. Rúgni, ütni, vágni kell, ami, és aki magyar! A forma kedvéért bevették az EU-ba hazánkat, de álladó büntetésnek, vegzálásnak vagyunk kitéve. A nyilvánvalóan magyarellenes zsidó vezetés a “menekült válság” égisze alatt is csak azt nézi, hol lehet a magyaroknak ártani, a népeket ellene hangolni. A józan magyar lépéseket bírálják, Európát egyedül a magyar lépések próbálják megvédeni. A kereszténységet maga a katolikus pápa dobja oda a megsemmisülés pokoli áradatába azzal, hogy védelmet ígér valamennyi mindenre elszánt idegennek, köztük a terrorista elemeknek. A vak is látja, mire megy ki a játék: a neoliberális – kommunistoid eszmék a nemzetek ellen, valami egyesült államokat akar vizionálni, a zsidó nagytőke a rabszolgatartó német elit uralma mellett. A német győzedelmes náció a zsidó nagytőkével osztozik a hatalom felett, az összes többi népet az uralma alá vonva. Egyszer s mindenkorra véget vetnek a nemzeti létnek, az emberek hatalmas tömegét, mint valami termelő masszát, a profit szolgálatába állítja. Ez a német hatalmi gépezet végső célja, és a legcsekélyebb ellenállást is az EU eszközeivel eltiporni, megsemmisíteni fogja. A francia, angol ellenállást – már most látszik,- hogy erőből le tudja győzni. A kisebb népeket pedig ilyen vagy olyan módszerekkel a cél érdekébe fogja állítani. A “kisebb népek” fogalmába erőszakkal beletuszkolt magyarság külön kérdés. Immár nyolc országban van jelen, de ebből hét ellenség, még ha időnként “baráti” ország is lesz belőle. Hogyan lehet barát, az, az ország, amelyik területet rabolt el, még ha mások, a nagyhatalmak döntése áll is a rablás mögött. A legnagyobb rabló Románia, az oláhok országa, amelyik a világtörténelemben páratlan emberi tulajdonságokkal ruházható fel.
Hazudozó, kétszínű, becstelen, megbízhatatlan, áruló, tolvajnépség. Ezekkel hogyan tud szót érteni a magyarság? Pedig szót kell érteni, mert az egyszerű román ember nem tehet arról, hogy politikusai ilyen irányba vitték el a román nép megítélését. Mint ahogy szót kell érteni a tótokkal is, meg a délszláv népekkel, népcsoportocskákkal, ha a magyar nép meglévő maradékának szebb jövőt akarunk. Egy országban egyesíteni az összes magyart, és ennek reális alternatívájaként jelentkezett az EU, de mielőtt létrejött, a zsidó ármány kezébe került, és a magyarság szép reményei füstbe mentek. Mára csak nyögés és kín – keserves erőlködés, a határok nélküli Európa reménye köddé vált, mielőtt megszületett volna. A zsidóság itt is bebizonyította, hogy nem érdeke a népek szabad és békés egymás mellett élése. A civakodás, a zűrzavar az érdeke, hogy tudjon a zavarosban halászni!
Ha magánemberként is zsidóval találkozik az ember, soha nem a szelíd, békés, empatikus ember van a képben, hanem az, aki kever-kavar, csak a saját érdekét nézi, mindenkin átgázolva törtet a célja felé, nem ismerve sem Istent, sem embert. Azzal, hogy átengedték a zsidóknak az EU vezetését az európai népek azt is igazolták: soha, egy percig nem gondolták komolyan az egységes Európát, hanem valami ködös álom manifesztálódását vélték benne.
A gyakorlat igazolni látszik ezt: semmi komoly dolog nem történik, hacsak a magyarok bántásának egy újabb fórumát nem tekintjük annak.
Erdélyi János
/folyt.köv./
Kapcsolódó: “IV. Birodalom” über alles: Deutschland (1. rész)
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Kategória:Hírek, Publicisztika, Tanulmány
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
