Alsónadrág, lapát és fenyegető tekintet. Mondhatnánk, hogy a kép önmagáért beszél, de sokkal több van mögötte: állatvédők, hagyományok, misztikus ínyencek és persze kicsit a politika is ott húzódik a háttérben.
Mém lett abból a fényképből, amelyet az AFP hírügynökség munkatársa Gaizka Iroz készített a minap. A fotós a délnyugat-franciaországi Audonban készítette azt a képsorozatát, amelynek egyik darabja már önmagával felveszi a versenyt abszurditásban Falus Ferenc jeges-vödrös videójával. Franciaországban már gatyagate-ként emlegetik az esetet.
Magánlaksértés és erőszak
Persze senki sem tervezte, hogy egy ismeretlen francia paraszt alsónadrágjával fogják felrobbantani az internetet, az akciót a madarak miatt hívták életre az énekesmadarakat védő aktivisták. Azért csődítették a napraforgók közé a sajtót, hogy bemutassák, miként szabadítják ki a csapdába csalt madarakat. Mindez persze felbőszítette a helyieket, akik azonnal elkergették az újságírókat és az Allain Bougrain-Dubourg vezette Madárvédő Liga aktivistáit is a dokumentált módon. Az esetnek nem csak a fotók, hanem összetört kamerák és könnyebb sérülések lettek az eredményei. Meg persze feljelentések: a paraszt magánlaksértés miatt fordult a hatóságokhoz, az aktivisták a fizikai erőszak alkalmazása miatt.
A támadás egy másik szögből Fotó: AFP
Az indulatokból és a profin szervezett sajtóeseményből sejthető, hogy hosszú történet ez már. A tengelic 1976 óta védett madárnak számít, de a kukorica- és napraforgó-termesztő parasztok azért teszik ki a csapdákat, hogy a madarak ne dézsmálják meg a terményeiket. Bougrain-Dubourg közölte is, hogy nincs itt semmi nevetnivaló, hiszen évente közel 900 ezer tengelicet pusztítanak el, és szerinte a francia kormány szemet huny efölött.
Mitterand rituáléja
Ami elsőre szokatlannak tűnik, az a csapdák típusa. A francia parasztok ugyanis nem közönséges madárijesztőt használnak a szárnyasok távoltartására, hanem földre helyezett ketreceket, amelyekben a pinty, tengelic, sármány életben marad. Ez pedig kulcsfontosságú. Ennek megértéséhez a francia konyhában kell szétnéznünk, és minden világos lesz, ha megtaláljuk az alábbi receptet.
A kistestű, Afrikába tartó vándormadarakat ugyanis azért kapták el élve a gall ínyencek, hogy még tömjék egy kicsit őket. A római császárok állítólag ki is szúratták ezeknek az éjszakai madaraknak a szemét, így a szárnyasok azt hitték, hogy éjszaka van. Ennek eredményeként folyamatosan ettek, és hamar duplájára növelték a súlyukat. Ha a kellő tömeget elérték, különlegesen finom Armagnac brandybe fojtották őket, így mindjárt a pácolást is megoldották.
Evés közben vannak, akik egy nagy szalvétát tesznek a fejükre, egyrészt hogy az asztaltársaság ne lássa, amint kiköpködik a csontokat, másrészt, hogy Isten ne vegye észre, hogy valaki énekesmadarakat eszik. A korábbi szocialista kormányfő, Francois Mitterand nagy rajongója volt a fogásnak, utolsó vacsoráján is ezt ette, természetesen a fehér lepellel a fején. 1999-ben ezt a fogyasztási módot betiltották, de tavaly már Alain Ducasse sztárséf kezdeményezte, hogy egy hétvége vagy akár csak egy nap legyen, amikor konyakba fojtott énekesmadarakat szervírozhatnak vendégeiknek.
Allain Bougrain-Dubourg (j) és társa elpusztult madarakkal Fotó: AFP Húsz madár
Franciaország éveken át semmibe vette a vonatkozó uniós szabályokat, mivel természetesen Brüsszelben nincs olyan paragrafus, ami mindezt engedélyezné, még a zéró toleranciát is emlegették az énekesmadarak brutális elkészítése ügyében. A kemény fellépésről csak annyit, hogy Henri Emmanuelli, a szóban forgó, délnyugat-franciaországi terület szocialista képviselője úgy nyilatkozott, hogy ez az egész igazából nem is vadászati kérdés, hanem hagyomány. Úgy fest, régiós hagyomány immár az állatvédők akciózása is: évekkel ezelőtt ugyanis egy német aktivistacsoportra panaszkodtak a helyiek, mondván: a madárvédők túl provokatívan léptek fel velük szemben.
A mostani, gatyagate-akció során egyébként összesen húsz madarat engedtek szabadon.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
