Sokat agyaltam, mit lehetne írni október 23-ról. Mit nem írtak még meg ’56-ról? Hogyan lehet valahogyan az ünnep megszokott kliséi, a hatalom kihízott zakós kötelezőt felmondós ceremóniáján, a bárgyú balos köztársaságozáson és az ócska migrációs demagógia („akkor is meg kellett védeni a hazát” vs. „bezzeg a Nyugat befogadta a magyar menekülteket”) túl?
Aztán rájöttem, hogy nem kell. Mert 27 esztendővel ezelőtt, az éppen szétrothadó, de azért még létező kommunista diktatúra végnapjaiban Bereményi Géza zseniális filmjében, az Eldorádóban már elmondta. Másfél percben elhangzik minden, de tényleg minden, amit 1956 felemelő, ma is erőt adó csodájáról, az elbukás keserves dicsőségéről, a mindig „okosabb” és „bölcsebb” mértéktartó megalkuvókról, és a helyettük halálba menő hősökről tudni kell.
Bővebben!
Forrás:jobbegyenes.blog.hu
Tovább a cikkre »
