Íme kendőzetlenül a "szíp nagy roma csáládok" titka. A Székely Hírmondó cikke.
Utcára kerül egy hányatott sorsú kézdivásárhelyi család három kiskorú gyerekkel, minekután az általuk jogtalanul birtokba vett épületből ma ki kell költözzenek. A kétségbeesett felnőttek lapunk közbenjárását kérték, hogy megoldódjanak lakásgondjaik.
 |
A 47 éves Butacu Mihai és élettársa, a 36 éves Kalányos Gyöngyvér zavaros, nehezen érthető és követhető történetének a lényege, hogy három gyerek – Valentina 6 éves, Mihály 10 éves, Jenő 14 éves – tengődik évek óta korántsem emberhez méltó körülmények között.
A pár egy darabig a Kanta utcában kapott helyet, a lány szüleinél, ám ott összetűzésbe keveredtek a rokonsággal, így menniük kellett. Ezt követően a Kanta utcai egykori vegyszerraktárban húzódtak meg, ám azt lebontották. Új menedékre a Fehérmartok utcában, az egykori szemétdomb környékén leltek, a valamikori lőtér egyik elhagyatott épületében.
– Teli volt ganéval, azt kitakarítottuk, s ott húzódtunk meg. Éjjel a bogarak hullottak a nyakunkba, de legalább tető volt a fejünk fölött – idézte fel Mihai. – A patakban mosakszunk, vizet a szemétdombnál levő őrtől kérünk, ennivalót pedig a magyarok adnak.
 |
A senki háza azóta gazdára lelt. Értesüléseink szerint egy kézdivásárhelyi vállalkozó vásárolta meg, aki lóistállót szeretne ott létesíteni. Ő szólította fel a családot, hogy legkésőbb csütörtökig költözzenek ki, hogy elkezdődhessenek a munkálatok.
A kétségbeesett szülők a helyi önkormányzathoz fordultak segítségért, hátha a hajléktalanszállóba meghúzódhatnának, de ott azt a választ kapták, nem tudnak segíteni rajtuk.
Mindezt Mátyus Kálmán, a kézdivásárhelyi polgármesteri hivatal szociális irodájának vezetője lapunknak is megerősítette. Mátyus kifejtette, hogy az egykori IFET-épületben kialakított hajléktalanszálló tele van, legfeljebb télire tudnak megoldást találni lakhatási gondjaikra.
– Igyekeztünk segíteni rajtuk, ingyenkonyhai ellátást biztosítottunk számukra, ugyanakkor lekértük Butacu Mihai keresztlevelének másolatát Onyestről, ugyanis odavalósi, hogy megkaphassa majd a szociális támogatást – mondta az irodavezető.
Butacu azzal magyarázta szerencsétlen sorsukat, hogy nem hívják napszámba, nincs pénzük lakást bérelni, és csak a gyermekpénzből (a segílyke – a szerk.) élnek. Mi lesz a gyerekekkel, ha utcára kerülnek? – tették fel a kérdést.
A gyámhatóság említésére valósággal kifakadt az asszony.
– Akárhogy is legyen, a gyermekeket nem vehetik el tőlünk. Nem azért neveltük őket – mondta szinte kiabálva – ami magyarázható az anyai szeretettel, ha nem tette volna hozzá a következőket: nélkülük éhen halnánk.
A látottak és hallottak kapcsán értesítettük a Kovászna Megyei Gyermekjogvédelmi Igazgatóságot, amelynek vezetője, Vass Mária elsősorban azt nehezményezte, hogy miért nem a helyi önkormányzat hívta fel erre a szociális gondra a figyelmét.
– Felvesszük a kapcsolatot a kézdivásárhelyi polgármesteri hivatallal, és kivizsgáljuk a család életkörülményeit – nyilatkozta az igazgatónő. – Nem az a célunk, hogy egyből az intézménybe helyezzük a gyerekeket, mert ha van olyan rokonság, aki megfelelő körülmények között gondjukat viselné, akkor rájuk bízzuk. Utolsó megoldásként marad az állami gondozás.
Nagy Sz. Attila
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
