Az azeri főváros mellett fekvő örmény lakosságot elüldözték az ott maradottakat lemészárolták.
Örmény áldozatok
3 napos, 1988 február végén kirobbantott, az 1915-ös török rémtetteket idéző provokáció amely Azerbajdzsán egyik ipari városában kezdődött. Az 1923-ban a szovjet-köztársasághoz csatolt „Hegyi-Karabah” (ősi örmény nevén Arcach) önállósodásának megelőzésére, elrettentésül hajtották végre Szumgájith örmény lakossága ellen. Lakásaikat előre megjelölték. A férfiakat külön ölték meg, azután a nőket és gyermekeket meztelenül az utcára űzték, homlokukon égő cigarettával kereszttel jelölték meg őket, majd bestiális módon leöldösték és megcsonkították őket. A rendőrség, a mentők, de a 2 nap múlva kirendelt katonák is tétlenül szemlélték a történteket. A halottak számáról nincs megbízható adat (100-as nagyságrendben lehetett, 53-at azonosítottak), őket különböző halottasházakba szállították. Több tízezren, a teljes életben maradt örménység elmenekült. Ezt hasonló események követték Kirovábádban (Gándzák) és Bakuban 1990-ben. Az Európa Parlament gyors elítélő nyilatkozata ellenére Azerbajdzsán részéről beismerés máig nem követte, 2008-as hírek szerint a felelősök az azeri parlamentben ültek, sőt napirenden vannak az örmények elleni háborús fenyegetéseik, mert önmagukat tüntetik fel áldozatoknak. Tény azonban a város örmény lakosságának teljes felszámolása.
Szumgájith
A súlyos harcok 30 000 halálos áldozatot követeltek, de az 1994-ben felszabadult Karabah önálló örmény köztársaság lett,ezt a keskeny lácsini folyosó köti össze Örményországgal. A tűzszünetet azeri oldalról máig gyakran megsértik átlőnek a határon az örmény házakba, a helyzet politikailag rendezetlen és néha fenyegető, de Karabahban sok keresztény templom (újjá)épült. 2006: referendumot tartottak e 147 000 lélekszámú „enklávé” alkotmánytervezetéről, amelyben 98,8 % többséggel a függetlenség mellett döntöttek. Törökország bosszúja, a gazdasági blokád súlyos gazdasági gondokat (energia-ellátás), munkanélküliséget váltott ki Örményországban (1 millió új kivándorló !), az egykori Szovjetunió „Kaliforniája” egyszerre iszonyatos szociális-gazdasági mélységbe hullott, amelyet talán mára sem tudott kiheverni.
Nahicsevánban (ez a másik örmény tartomány, amelyet Sztálin mint „enklávét” Azerbajdzsánnak ajándékozott) a Dzsulfai keresztesköveket, melyek a világörökség részét képezték, összezúzták és a közeli folyóba szórták.
Mindezekről a ma már a világ alig tud valamit, vagy elfelejtették.
Orientalista.hu – Kistarcsa (A Magyar Rádió Kisebbségi adásai alapján, MR4)
Forrás:orientalista.hu
Tovább a cikkre »
