Ha a földkéreg tektonikai lemezei egymásnak feszülnek, az pusztító földrengések, vulkánkitörések és szökőárak kialakulásához vezethet.
A világhatalmi „lemezrétegek” tektonikai mozgása hasonlóan pusztító következményekkel járhat, mint ahogy azt az eddig már több mint kétezer halálos áldozattal járó ukrán konfliktus is mutatja.
Érdemes tehát az ügyön egy kicsit ebből a szempontból is eltöprengeni.
A nyugati modernitás a primitív értelemben felfogott, és fizikai élvezetek közvetlen kielégítésére alkalmas „anyag” bűvöletében éli életét már évszázadok óta. Pedig a népmesék szintén évszázadok óta formálódó szellemi tanításainak egyik döntő intelme éppen az, hogy ne ragaszkodjunk görcsösen azokhoz az anyagi javakhoz, amelyek valójában csak egy kirakatvilág felvillanó káprázatai. Értékük kizárólag akkor, attól, azért és addig van, amíg szellemileg nemes célok hordozói, segítő eszközei. Egyébként tévutakra vivő kacatok, amelyek jólét helyett a teljes pusztulásba vihetik a mesék öntelt gazdag emberét. Globális szép új világunk mégis cinikus perverzitással megy szembe ezekkel az ősi tudásokkal és intelmekkel.
Aligha lehet kétséges, hogy „anyagból” egy Oroszország nevű komplexumban van a legtöbb, hisz területe messze felülmúlja valamennyi más országét. Fel is kelti – folyamatosan, évszázadok óta – azoknak az „anyagelvű” hatalmi centrumoknak a figyelmét, amelyek persze kényesen ügyelnek arra, nehogy kiderüljön, egyszerűen szeretnék kirabolni a gazdag orosz földet. Napóleon, Hitler és aztán a „hidegháború” Amerikája is ezért eszkábált össze valamilyen fedőtörténetet arra, hogy miért is áll szemben Oroszországgal. A hamis magyarázat lényege mindig az volt, hogy a „szabadságot” kívánják elvinni az elnyomott orosz népnek.
Az Ukrajna körül kibontakozó apokalipszis egyetlen pozitív következménye, hogy kiderült, valóban a szó szoros értelmében apokalipszisről van szó, mert ez az ősi görög szóösszetétel azt jelenti, hogy „lehull a lepel”, és most bizony lehullott a lepel. Oroszország ugyanis már két évtizede nyugatias állam, és társadalmi-gazdasági mechanizmusai nem igazán térnek el a világ legtöbb országáétól. Ez azt jelenti, hogy formálisan jelen vannak Oroszországban a nyugatias demokrácia és piacgazdaság szervezeti-intézményi elemei, technikái, ám tartalmilag folyamatosan előtörnek az ettől néha nagyon is eltérő mintázatok. Hangsúlyozom, mindenütt erről a zavaros elegyről van szó, a „legdemokratikusabb” és kényes ízlésű nyugati országokban is. Ha igaza lenne a hódítóknak, akkor tehát Oroszországot már nem kellene stratégiai ellenségnek tekinteni, de mint most kiderülni látszik, mégis annak tekintik. És ez a tény látványosan leplezi le azokat a magyarázó ideológiákat, amelyek szerint csak az a baj Oroszországgal, hogy ott a nép „rabságban” sínylődik. Ha csak ez volna a baj, akkor ezen az alapon Amerika beavatkozhatna a világ legtöbb országának életébe, bár leginkább a saját portáján kellene előbb söprögetnie. (Mint Fergusonban legutóbb.)
Szóval lehullani látszik a lepel, az Egyesült Államok mint globális birodalom ugyanolyan szimpla rablóháborút folytat Oroszország ellen, mint Napóleon vagy Hitler annak idején. Ukrajna csupán jelentéktelen eszköz ebben a kibontakozni látszó világháborúban, ami mindig is kizárólag a globális dominanciáról, az erőforrások feletti uralomról szólt. Az amerikai impérium számára létfontosságú annak megakadályozása, hogy kialakuljon az a globális nagykoalíció, amelyet eurázsiai földhídként szoktak emlegetni. Ez az utóbbi két évtized során valóban kibontakozni látszó együttműködési rendszer szimbolikusan a Párizs–Berlin–Moszkva–Peking-tengellyel írható le. Az impérium számára a megmaradás döntő feltétele az, hogy ezzel a planetáris szövetséggel szemben minél határozottabban kényszerítse ki a Washington–London–Párizs–Berlin- tengely megerősítését Oroszországgal, Kínával és az iszlám világgal szemben.
Ennek elérésére először polgárháborút provokált Ukrajnában, kettős céllal. Egyrészt permanens konfliktust Ukrajna és Oroszország között, s Ukrajna végleges elszakítását. Másrészt Oroszország és az Európai Unió közötti stratégiai együttműködés teljes lerombolásával Európa meggyengítését, Amerikától való függésének megerősítését. Ennek fontos eleme, hogy Európa egyetlen évtizeden belül az amerikai palagáz importjára építse energetikai rendszerét, ami, lévén sokkal drágább, mint az orosz földgáz, az új függés mellett jelentősen rontaná Európa és főként Németország versenyképességét. Ráadásul a tartós ellenségeskedés végre megnyitna egy hatalmas, új piacot is a történelmének legmélyebb válságát élő amerikai hadiipari komplexum számára. Végül mindezt megkoronázza majd az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti szabad kereskedelmi egyezmény. Hogy minden akadály nélkül áraszthassa el a génmanipulált kukorica az Európai Uniót és persze a „szabad” Ukrajnát is, akadálytalanul onthassa kultúrszennyét Hollywood a már eddig is éppen eléggé szétvert lelkű Közép- és Kelet-Európára. A birodalmi konstruktőrök, mint mindig, most is profi munkát végeztek, hisz mindez ráadásul az orosz „agressziót” megfékező, a „szabad népeket” megvédő akciósorozatként adható el. Feltéve, hogy a világ valóban beveszi a birodalom legújabb tragikomikus hazugságait.
Bogár László – magyarhirlap.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
