A küszöbre ülést talán már nem kell tiltani, de felfelé ível a vallásturizmus – derült ki a Sapientia-napon november 7-én. A 2026/27-es tanév őszi félévének Sapientia-napja a vallásturizmus témáját járta körül: szerte az országból érkeztek a téma szakértő előadói és az érdeklődők, akik megtöltötték a szerzetesi főiskola nagyelőadóját.
A hagyományosan konferencia formát öltő Sapientia-nap ez év őszi témája a főiskola ötlete volt, amelynek megvalósításához szakértőként Domjánné Nyizsalovszki Ritát, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem (EKKE) Turizmus tanszékének vezetőjét kérte fel Bagyinszki Ágoston OFM rektor.
A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola rektora már a rendezvényt megnyitó szavaiba belecsempészett egy aznap azután sokat hallott szakterminust: desztinációként hivatkozott a közeli Ferenciek terén álló templomra, ahol korábban templomigazgatóként szolgált. A kórus alatt látható Mária-kápolnára hívta fel a figyelmet, amelynek oltárképén ez a felirat szerepel: Sapientia Patris; majd arra mutatott rá, hogy a helyeket éltető emberi tapasztalat megértésére is szükség van.
A rektor ezután külön köszöntötte Domjánné Nyizsalovszki Ritát, a konferencia szakmai szervezőjét, aki át is vette a szót. Az EKKE Turizmus Tanszékének vezetője többek között arról beszélt, hogy a zarándoklat az egyik legrégebbi, vallással kapcsolatos mobilitási forma. Szakrális helyszínekre irányul, és mindig fel is merül a kérdés: hogyan tudjuk összeegyeztetni a szentet és a profánt? Emellett számos fontos kérdést vet fel a téma, például azt, hogyan lehet a vidékfejlesztés eszköze a vallásturizmus.
Szontágh Szabolcs a Nemzeti Vallásturizmus Tanács főtitkára stratégiákról, motivációkról
Az első előadást Szontágh Szabolcs, a Nemzeti Vallásturizmus Tanács főtitkára, református lelkész tartotta, aki – kapcsolódva Bagyinszki Ágoston szavaihoz – egy másik desztináció irányába mutatott: a Szilágyi Dezső téri templom felé, ahol sokáig szolgált, majd bemutatta jelenlegi szolgálati helyét: egy Kisgyőr nevű települést a Bükk lábánál.
Ezután azt a keretrendszert ismertette, amelynek segítségével láthatóvá szeretnék tenni mindazt az értékkincset, amely mára már elérhetővé vált.
A hallgatóságnak bemutatta egyben katolikus jobbkezét, a szintén jelen lévő Liszka Leventét is. Hangsúlyozta, az egyházak nélkül nem érdemes a vallásturizmus témáról beszélni, illetve hogy számukra a fontossági sorrendben legfelül a misszió helyezkedik el; nemcsak a kövek fontosak, hanem a lélek is. Különlegességet jelent, hogy
Figyelmeztetett rá, hogy noha egyházaink azt feltételezik, hogy „alacsony küszöbűek”, vagyis könnyen betalálnak az emberek, ez valójában nem így van.
Érintette a turizmussal kapcsolatot stratégiákat (NTS 2030 – Turizmus 2.0), kiemelve, hogy nem mindegy, hova akarjuk beilleszteni a vallásturizmust, hiszen olyan ez, mint egy puzzle: ha nem ott lenne a helye, az diszkomfortot okoz. A stratégia kialakításánál 12 intézkedést határoztak meg, köztük a népszerűsítést, mert sok esetben a saját, országon belüli kincseinket sem ismerjük.
Hangsúlyozta a vallásturizmus egyik fontos jellemzőjét: nem évszakhoz kötött, nem szezonális; az egyházi ünnepeknek jelentős szerepük van benne. Értékkincseink egyik végletét azok a pontok jelentik, ahol egy elmosódott telefonszám van az ajtón, másik véglet pedig a Pannonhalmi Főapátság vagy a Dohány utcai zsinagóga szintű professzionális hozzáállás.
A látogatók motivációi egyaránt lehetnek vallásiak vagy világiak; de a desztinációs értékajánlat fejlettsége mindenkit érint: hogy van-e mosdó, tudunk-e kávét inni, esetleg ebédelni, van-e szálláslehetőség a közelben.
Rátz Tamara, a Kodolányi János Egyetem Turizmus Tanszékének vezetője az innovációról
A következő előadást Rátz Tamara, a Kodolányi János Egyetem Turizmus Tanszékének vezetője tartotta tradíció és innováció szerepéről. Utazás és zarándoklat között a különbség nem feltétlenül az úti célban, hanem a megélésben rejlik – mutatott rá. Turista és zarándok átjárható szerepek lehetnek.
A vallási turizmus motivációi között az előadó megemlítette a vallásgyakorlást, az identitáskeresést, a kulturális örökség megismerését, a természetvágyat, az elvonulásra való igényt. A nemzetközi kutatás vizsgálja a vallási tapasztalat, a motivációk, az identitás, az örökségvédelem mellett a helyi közösségek kérdését, a látogatói élményt, a vallásturizmus hosszú távú hatásait is. Újabb kutatási terület a spirituális élmény transzformatív hatása, a klímaváltozás, a vallásturizmus karbonlábnyoma, a motivációk változása az életút során.
Az új technológiák szerepet játszanak a terület változásában, megjelentek az online zarándoklatok is, először a covid idején. A digitális innováció számtalan applikációt foglal magában, virtuális hozzáférést, a tartalomszolgáltatás újabb és újabb módjait.
A turistának feladata, hogy pénzt költsön – hangzott el –, de nem mindegy, hogy mire: fontos szempont lenne, hogy a helyi közösségek segítésére is jusson.
Rátz Tamara kiemelte azt az igényt, hogy
Az előadó bemutatta egy ábrán a jóllét PERMA-modelljét: mire van szükségünk ahhoz, hogy jó életünk legyen; ezek az alapelvek jól rávetíthetőek a vallásturizmusra – mutatott rá. Ezen a területen a legtöbb kutatás a Caminót vizsgálja, a transzformatív turizmust.
Nacsinák Gergely András ortodox pap, író, vallástörténész az Athosz-hegyi zarándoklat sajátosságairól
Ezt követően Nacsinák Gergely András ortodox pap, író, vallástörténész beszélt az Athosz-hegyi zarándoklat/turizmus sajátosságairól. Először is egy gyorstalpaló keretében összefoglalta a hely sajátosságait, például a „nem túl barátságos” geográfiai adottságokat – nincs vízszintes felület jóformán az egész félszigeten. Ez viszont éppen alkalmassá tette remeték és szerzetesek letelepedésére, már a középkortól kezdve.
a faodúban vagy sziklaüregben lakó remetétől a száz fős monostorokig.
A sok korlátozás ellenére is folyamatosan nő a látogatók száma, keleti és nyugati zarándokok egyaránt érkeznek. A nyugati zarándok számára általában hangsúlyos az út szerepe, a fizikai kihívás – aminek önmagában is lehet transzformatív ereje. Ezzel szemben
Itt Nacsinák Gergely elemezte a hallgatóság számára a görög zarándoklat szó etimológiáját, amelyben a kutya szó is szerepet játszik: mintegy „odakutyálkodunk”, odakuporodunk a gazda lábához. A nyugatiak Athoszon is rögtön gyalogolni akarnak, bakancsban indulnának neki a hegynek, amiről igyekeznek lebeszélni őket, főleg, hogy gyakran eltévednek.
Gyakran előfordul, hogy aki turistaként megy oda, zarándokként hagyja el Athoszt pár nap múlva. A szerzetesek ott élnek, „munkaköri leírásukban” szerepel a vendégfogadás, ezért hagyják, hogy a látogatók részt vegyenek a életükben. Az engedélyezett három nap első hallásra kevésnek tűnik, azonban pont elég, ha az ember a szerzetesekhez hasonlóan csak kétszer kap enni, és keveset alszik, mert neki is fel kell kelnie a hajnali liturgiákra.
Domjánné Nyizsalovszki Rita a 20. századi szentekhez kapcsolódó turizmus fejlesztésének lehetőségeiről a Kárpát-medencében
Domjánné Nyizsalovszki Rita előadása már a délutáni szekció témáihoz közelített; az EKKE tanszékvezetője elmondta, a vallásturizmus flow-ban van, nő a piac, tágulnak a célcsoportok. Szakrális és világi motivációk is megjelennek, nő az aktív élmény szerepe, amit jól példáz az El Camino népszerűsége. Amiről beszélünk, több mint turisztikai termék; a Világörökségi Lista 20 százaléka a vallási örökséghez kapcsolódik.
Nyizsalovszki Rita ezután rátért előadása központi témájára: a 20. századi szentekhez és boldogokhoz kapcsolódó turizmus fejlesztésének lehetőségeire a sokszínű Kárpát-medencében, ahol élő búcsú- és zarándokhagyomány van napjainkig. Megosztotta személyes élményét is, amely ehhez a kutatási témához elvezette: egy szervezett látogatást a Conti utcai börtönben, ahol Mindszenty József raboskodott.
A már boldoggá avatottak mellett számos kanonizációs eljárás zajlik; többségükben olyan személyeké, akiknek élete és halála a kommunizmus éveihez köthető, és akiknek megítélése sok esetben vitatott az utódállamokban. A vallásturizmus erősebb azokon a pontokon, ahol már boldoggá lett avatva a helyhez köthető személy, így új vonzerőt ad a helynek. Fontos kérdés, hogyan szólíthatók meg a fiatalok: az előadó kiemelte az egy-két napos, belépő élmények szerepét;
Kiemelte: a helyi közösség magáénak kell hogy érezze a kezdeményezést, őket ne díszletként kezeljük.
Bódis Gábor: A zarándoklat mint az újturizmus jövőmodellje
A délelőtti szekciót Bódis Gábor zárta, a Hungary NEXT műhely és a Zarándok Akadémia egyik alapítója, aki már előadása címében is felvetette, hogy a zarándoklat lehet az újturizmus jövőmodellje. A jövő turizmusa tanulhat a zarándoklattól; vissza kell adni a desztinációk, a helyek lelkét. A zarándoklat lassú, személyes, közösségi, helyekben él. Az otthonunk a megszokott, a desztináció jelenti az újat – az újturizmus viszont azt képviseli, hogy a kettőt ötvözni kell, hiszen
Ha ez így van, mit változtasson a turisztikai szektor? – tette fel a kérdést Bódis Gábor. A válasz: szemléletváltás, korszakváltás, léptékváltás. Az együttműködés, egymás szolgálata mellett fontos segíteni a desztinációkat, növelni a közösségek kohéziós erejét. A látogató általában a kontrasztot, a meglepetést keresi, ehhez szükség van választékra, fel kell kelteni az érdeklődését – hangsúlyozta az előadó.
Bódis Gábor előadása végén levetítette a Zarándok Akadémia társalapítója, Molnár András beköszönő videóját: a Sapientia hallgatója éppen Erasmussal tartózkodik külföldön, onnan üzent a Sapientia-nap résztvevőinek. Egy személyes élményét osztotta meg: korábbi útja alkalmával a zarándoklatát félbeszakította egy betegség, így végül lelkigyakorlattá vált az út.
Dejcsics Konrád OSB: Turistából zarándokká kell-e konvertálni a látogatókat?
Az ebédszünet utáni szekció Dejcsics Konrád OSB pannonhalmi kulturális igazgató előadásával kezdődött. A címben szereplő „látogatói út” kifejezés kétféle jelentéséről szólt, amely egyfelől a konkrét út, amihez például kiadványokat készítenek, információkat nyújtanak; másfelől egy átvitt értelmű, személyes út. Kérdés, hogy turistából zarándokká kell-e konvertálni a látogatókat – megosztotta, hogy egyre inkább problematikusnak érzi ezt a hozzáállást, mert leereszkedő, „majd mi megmondjuk” hangvételű, jóllehet a turista motivációi is tiszteletet érdemelnek. Amellett pedig a zarándok is elfárad, éhes, és még fényképeket is csinál – nevettette meg a közönséget.
Kérdés, hogyan őrzi meg egy szent hely az integritását.
A hely szentsége az imádkozó közösségből fakad.
A konstruktív pedagógia módszerére alapozva úgy lehet megfogalmazni a hozzáállásukat: a ránk bízottak tudáskonstruálását segítjük, azáltal, hogy mi magunk profik vagyunk a saját területünkön.
Változó megközelítésüket tükrözi, hogy külön csendes teret alakítottak ki a templomban; hogy inkább kérdéseket tesznek fel, lemondva arról, hogy mindent megmondjanak a hozzájuk érkezőknek.
Kialakították például a hallgatás ösvényét, amely egyfajta alacsony belépési küszöb a csendbe. Pre-evangelizációt jelent a személyes kapcsolat és a párbeszéd: bizalmi teret hoz létre, amelyben meg tudják szólítani az érkezőket – akik mintegy az ott élő közösségbe érkeznek meg.
Pintér-Gyetvai Márta a mátraverebély-szentkúti kegyhelyről
A mátraverebély-szentkúti kegyhely vezetője, Pintér-Gyetvai Márta elmondta: Szentkúton mindenkit zarándokként fogadnak. A 21. században eddig két hullámban zajlottak a fejlesztések, melyek révén komplex turisztikai szolgáltatásokat alakítottak ki. A 2020-tól 2024-ig zajló fejlesztések célja többek között a szezonalitás megszüntetése, alternatív célcsoportok megtalálása volt. Ennek érdekében lett padlófűtés a templomban, kempinghelyek, családbarát szolgáltatások, büféskocsik; a Szentkút brand felépítése szintén céljaik között szerepelt.
Háromféle szálláslehetőséget nyújtanak jelenleg: 1-2 fős szobák, nagyobb csoportoknak alkalmas zarándokszállás, családoknak megfelelő apartmanok is rendelkezésre állnak már; egyre több a visszatérő vendégük. Be tudnak fogadni szervezett lelkigyakorlatokat, családos táborokat, és akár családi nyaralásoknak is helyet tudnak adni. Jövőképükben az új célcsoportok felkutatása, a vendégéjszakák számának növelése mellett a fenntarthatóság is szerepel.
Loószné Dömötör Enikő a Veszprémi Főegyházmegye fejlesztéseiről
A Veszprémi Főegyházmegyét Loószné Dömötör Enikő, az Érseki Iroda irodavezetője képviselte. „Ne üljetek a küszöbre” – hangzik magyarul a latin nyelvű intés, amely a Szent György-kápolna középkori küszöbkövén maradt fent, és amelyre a zarándokok nagy száma miatt volt szükség. Ez volt talán az „első turisztikai pillanat Veszprémben”. Az érsekség már a középkorban népszerű búcsújáróhely volt, ezeréves a veszprémi vallásturizmus.
Beszélt a friss kutatásokról, amelyek bebizonyíthatják, hogy Szent Imre a Szent György-kápolnában tett tisztasági fogadalmat; majd a Várdomb 2021 óta zajló monumentális felújításairól, amely 250 év óta az első a maga nemében, és amelynek során 22 műemléki épület újult meg. A 2025-ös év történelmi jelentőségű az egyházmegye életében, elsősorban Bódi Mária Magdolna boldoggá avatása, illetve a főszékesegyház újraszentelése okán.
Végül a közelmúlt és a jelen tematikus sétáit és kiállításait mutatta be; melyek közül a Bogáncs és liliom tavaly Év kiállítása díjban részesült; majd megtudhatta a hallgatóság, miért szerepel egy különös nevű barátfüle az étlapon: amikor elhurcolták Mindszenty Józsefet és a kispapjait, vitték magukkal a vacsorájukat, és a börtönben ették meg a barátfüle maradékát – erről azután minden évben megemlékeztek.
Katona Ilona a Tiszántúli Református Egyházkerületben zajló turisztikai tevékenységről
A konferencián Katona Ilona turisztikai vezető ismertette a Tiszántúli Református Egyházkerületben zajló turisztikai tevékenységet, melynek elsődleges célja a misszió, és amelyben a tudatos turizmusfejlesztésnek kívánnak terepet adni. Az egyházi örökséget a vallásturizmuson keresztül lehet megőrizni és megismertetni. Céljuk, hogy az elszigetelt kínálati elemekből összehangolt rendszert hozzanak létre.
A tematikus utak közül kiemelten mutatta be a Középkori Templomok Útját a Felső-Tisza-vidéken, ahol sűrűn helyezkednek el a középkori templomok, és ahol a templomfelújítások mellett számos látogatóbarát fejlesztésre volt szükség, egyebek mellett változatos szálláshelyekre. Ekkor született meg Csarodán a látogatóközpont a régi iskolaépületből. Kerékpáros és más aktív túrákra is felkészültek, útvonalak hálózata és kerékpáros géppark várja a látogatókat. Részt vesznek a Nyitott Porta Napokon; Debrecenben három új templomhelyszín van, városfelfedezőjáték, Bocskai-örökségtúrák gazdagítják a képet.
Csorba Gábor a nagyváradi püspökség vallásturisztikai tevékenységéről
Nagyváradról érkezett Csorba Sándor levéltáros, aki aktív részese a püspökség a Tiszántúli Református Egyházkerületben zajló turisztikai tevékenységettevékenységének. Mint már az elején elmondta: ők pasztorálni szeretnének elsősorban, nem a vallásturizmus a cél. Bemutatván a térséget, a földrajzi és demográfiai környeztet, elmondta: kettős kisebbségben élnek magyarként és katolikusként. Bihar megyében 61 plébánia van, összesen 46 660 hívővel; Nagyváradon 11 plébánia.
Szót ejtett a Szent Lászlóhoz, Istvánhoz és Imréhez köthető nevezetességekről, amelyek a turizmusban is jelentős szerepet játszanak. Erős a vendégforgalom, több mint 200 ezer fő évente; a katolikus, a református és a zsidó örökség is sokakat vonz; számos helyi együttműködés segíti a munkájukat.
Idővonal segítségével ismerhették meg a jelenlévők a váradi fejlesztéseket az egyházművészeti gyűjtemény 1992-es megnyitásától kezdve. A szakrális jelleg megőrzése mellett fenntartható üzleti modellre van szükség, ennek kapcsán hozták létre a Patachich Egyesületet, illetve nemrég jött létre a Centrum Patachich, amely egységes látogatói kínálattá fogja szervezni a tevékenységüket. Magát a Püspöki palotát évi 15 ezer látogató keresi fel.
Kerekasztal-beszélgetés
A Sapientia-napot Domjánné Nyizsalovszki Rita moderálásával kerekasztal-beszélgetés zárta, melyen Treer Éva (Esztergom-Budapesti Főegyházmegye), Katona Ilona, Róna Iván turisztikai igazgató (Mazsihisz) és Bódis Gábor vett részt.
A beszélgetésben számos érdekes téma merült fel, köztük a turisztikai szakemberek felelőssége, amelynek különösen súlya van napjainkban, amikor látható, érzékelhető, hogy a turizmus jelene nem fenntartható. Elhangzott az is, hogy egyszerre kell tudni adni a zarándoknak és a turistának, méltón, élményszerűen. Róna Ivántól megtudta a közönség, hogy a Dohány utcai zsinagóga évi mintegy 350 ezer látogatójából az erősen vallásos zsidó vendégek minden háttér információval rendelkeznek, de sokan mások igénylik a tudásátadást, ezért ők nagy hangsúlyt fektetnek az élő vezetésre, külön kidolgozzák a gyakran kérdezett témákat. Treer Éva elmondta, jól tudnak kapcsolódni a látogatóik az Imagine céggel közösen megvalósított tematikus sétákhoz, és külön hálás Erdő Péter bíborosnak, hogy bejuthatnak a Prímási palota 19. századi, máig működőképes konyhájába is a gasztrotörténeti túra során.
A szakrális terek és a helyi közösség védelme néha „vékony jégen” mozog, érzékeny téma lehet. Az egyik, a Menti.com-on érkező kérdést Dejcsics Konrádnak címezte a kérdező: Melyek a jelei annak, hogy túl sok a látogató, és ez a szent hely rovására megy? A válaszból kiderült, hogy
Évente kétszer „nagyon beengedik” a látogatókat: a húsvéti szent három nap, illetve az Arcus Temporum alatt – ennyit bír el a közösség.
Bódis Gábor felvetett egy gondolatébresztő szempontot: szerinte a turizmus nem feltétlen gazdasági, inkább társadalmi tevékenység, amely kitörési pontot jelent a helyi közösségeknek, életképessé tud tenni mikroközösségeket.
Végül Bagyinszki Ágoston rektor optimista hangú zárszavával ért véget az esemény, amelyről hamarosan videókat is közre tud adni a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola.
Forrás: Sapientia Szerzetesi és Hittudományi Főiskola
Szöveg: Verestói Nárcisz
Fotó: Kormány Gábor
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
