Az egyik vasárnap délutáni nagy szovjetellenes tüntetés idején hozták a hírt, hogy ma délelőtt a Szabadság-szobron egy ideig a magyar és amerikai zászló lengett. Azért volt meglepetés, mert még soha semmiféle zászló se lengett a szobor hatalmas fáklyáján. Aztán megjelentek a cselekmény elkövetői is és megtudtuk, mire készítettek fiatal leányaink titokban hatalmas, magyar címeres piros–fehér–zöld lobogót.
Az egyik vasárnap délutáni nagy szovjetellenes tüntetés idején hozták a hírt, hogy ma délelőtt a Szabadság-szobron egy ideig a magyar és amerikai zászló lengett. Azért volt meglepetés, mert még soha semmiféle zászló se lengett a szobor hatalmas fáklyáján. Aztán megjelentek a cselekmény elkövetői is és megtudtuk, mire készítettek fiatal leányaink titokban hatalmas, magyar címeres piros–fehér–zöld lobogót.
Azok csinálták, akik már korábban is szerepeltek zászlóüggyel kapcsolatban. Mártonfy István fiatal mérnök több társával korábban a Rockefeller Center előtt lévő zászlóerdőben lehúzta a sarló-kalapácsos, kommunista jelzésű zászlót, és helyébe felhúzta a régi, címeres magyar lobogót. Cédulát akasztottak rá a fiatalok: „Ez az igazi magyar zászló.” Mivel ezzel felhívták rá a figyelmet, nem sokáig lehetett ott. Megint csak felhúzták hivatalosan a kommunisták zászlaját, s jól őriztették, nehogy megint eltávolíthassák. A kommunista jelvényt a zsákmányolt zászlóból az ENSZ palotája előtt vágták ki a fiatalok. Mindkét eseményre meghívták a kitűnő fotóriportert, Reviczky Kálmánt, s így a televízióban is látható volt az aktus.
Az ENSZ előtt kitett kommunista zászlót egy nagy tüntetés alkalmából egy másik lelkes fiatalember akarta leereszteni, amikor a tömeg a magyar himnuszt énekelte. De egy ENSZ-rendőr észrevette, s mikor már félig lent volt a zászló, hátulról átkarolta, s valami kemény tárgyat, tán revolvert nyomva az oldalába, azt mondta: „Ne kívánd, hogy teljesítsem kötelességemet.”
A harmadik zászlóaktus volt a Szabadság-szobor zászlaja. Mintegy 15 lelkes fiatal magyar hajtotta végre. Egyikük így mondta el a Szabad Magyarság szerkesztőjének:
– Reggel fél 9 tájban mentünk át hajóval a szigetre, amely ekkor még kihalt volt. Később a Szabadságszobor előtt gyülekeztünk. Eltávolítottuk az ajtó zárját. Nem történhetett feltűnés nélkül. Egy portorikói nő észrevette, és sejtettük, hogy jelenti. A csomagban vitt magyar és amerikai zászlóval Mártonfy István felment a magas toronyba Reviczky Kálmánnal együtt, aki filmezte a jelenetet. Sikerült a zászlókat felkötni a hatalmas fáklyára, s mi ott lenn boldogok voltunk, s elénekeltük a himnuszt. Nemsokára előkerültek a jelentés folytán a hivatalos emberek, és sajnos húsz perces lengés után leszedték a zászlókat. De addig a magyar szabadságot hirdette, amelyért ezalatt otthon sokan haltak meg.
Igen. A filmről bekerült megint a jelenet a televízióba s nagy amerikai lapokba. Később aztán a bevándorlóknak a szobor talapzatában elhelyezett múzeuma elkérte megőrzésre a zászlókat. Slezák Imre plébános és a készítésében részt vett Bakonyi Judith és Márta adták át a múzeumnak. Mint lapzártakor értesülünk, Reviczky Kálmán a szobron lengő zászlókról készült szép felvételével megnyerte a United Press Ass’n novemberi versenyén az első díjat. Mi pedig hozzátehetjük: a szabadságharcos magyar lobogó megérdemelné, hogy a világ elismeréséül hivatalosan is visszakerüljön egy időre a fáklyára. Mint Lorenz Schilling írta a N.Y. Times-ben, Amerikának kell fejet hajtani e lobogó előtt…
(Az írás a New York-i Szabad Magyarság 1956. december 14-ei számában jelent meg.)
Hunhír.info
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
