Hogyan ismerhető fel, ha egy sportoló mentális válságba kerül, és mit tehetnek az edzők, a szülők vagy a sportvezetők a krízishelyzetek kezeléséért? Ezekre a kérdésekre is választ keresnek az V. Magyar Sportpszichológiai Konferencián, amelyet „Krízis a sportban – vedd komolyan!” címmel rendeznek meg. Az InfoRádióban Goschi Gabriella sportpszichológus, a Sport és Lélek Sport-pszichoterápiás Egyesület elnöke nyilatkozott.
A november 19–20-i konferencia célja, hogy szemléletváltást ösztönözzön a magyar sportban, és ráirányítsa a figyelmet arra, hogy az eredményesség mellett a sportolók személyiségfejlődése és mentális egészsége is kiemelt figyelmet érdemel.
Az InfoRádióban Goschi Gabriella sportpszichológus, a Sport és Lélek Sport-pszichoterápiás Egyesület elnöke elmondta: manapság már egyre inkább komolyabban veszik a sportolók lelki sérüléseit és mentális terhelését, de még mindig van tennivaló. Úgy látja, hogy ma már a traumatizáltság nem olyan mértékben jelenik meg a sportban, mint 20 évvel ezelőtt: sokkal tudatosabbak az edzők, és a sportrendszer is hangolódik egyfajta szemléletváltásra.
A szakember a tudatosságot hangsúlyozza, mert apró, pici dolgoktól is létrejöhet traumatizáltság a sport nagyon erős, eredményközpontú helyzetében. Problémára utalhat például, ha valakinek megváltozik a viselkedése.
„Ha lelki megterhelés alatt áll a sportoló – nemcsak a fiatal, hanem az idősebb, sőt a világszínvonalon teljesítő sportoló is –, az először a mozgásában és a teljesítmény romlásában észlelhető,
hiszen ha lelkileg megbillen az egyensúly, akkor a sportolónál a mozgásában is azonnal jelentkezik a megbillenés, egy súlypontelbillenés. Olyan magas fokú teljesítményeket érnek el ezek az emberek, hogy a legapróbb elhangolódás is már teljesítményromlást fog mutatni” – hangsúlyozta.
Valójában tehát minden teljesítményromlás annak az egyik tünete, hogy valami épp nincs egyensúlyban, ennek pedig „utána lehet menni”, erre rá lehet kérdezni. De a gyermekeknél a viselkedés megváltozása, az érzelmi visszahúzódás mellett az is jel, ha szomatikus tüneteket produkálnak, például hasfájást, fejfájást. Ekkor mindig gyanakodni kell, hogy valami olyasmi történik a háttérben, amit nem akar vagy néha nem is tud megfogalmazni, vagy nem gondolja, hogy az adott probléma valós probléma. Ilyenkor a szülőknek vagy az edzőknek kell segíteniük, hogy meg tudja fogalmazni a problémáját.
A konferencián négy fő téma kerül napirendre, ezek közül az egyik a sérülés a sportban, ami nemcsak fizikai, hanem lélektani trauma is lehet. A kialakulásában a sportrendszer hatása és működése is szerepet játszhat, mert – mint Goschi Gabriella elmondta – mindenki eredményt akar elérni, még akár utánpótlás korban is győzelmeket. És
bár a versengés nagyon sokáig fejlesztő hatású, egy ponton túl átbillenhet egyfajta túlnyomásba.
„Ma már nem arról van szó, hogy kulcscsomókat hajigálunk gyerekekhez, mert az edzők egyre érzékenyebbek arra, hogy gyerekközpontúan neveljék a sportolókat. De az eredmény várása áthangolja az attitűdöt, ezért a sport – és nemcsak a legnagyobb teljesítményeink – mindennapi határfeszegetéssé alakul. Egyre jobb vagyok, egyre többet szeretnék, egyre nagyobb súlyokat mozgatok meg, egy másodpercet lefaragok a mozgásomból… Tehát folyamatosan a testi határainkat feszegetjük, és nem mindegy, hogy ebben az eredmény elérése miatt túltoljuk-e a sportolóinkat, mert ott határsértés történik, aminek a következménye akár az is lehet, hogy fizikálisan le tud sérülni az illető, vagy tényleg nem fogja tudni azt a teljesítményt hozni” – mondta a sportpszichológus.
Hozzátette: azért is várnak minden sportszülőt, sportszakembert, sportvezetőt, edzőt a konferenciájukra, mert fontos az, hogy miként lehet traumatudatos környezetet kialakítani, és hogy mik a bántalmazás ellenszerei, amelyek biztosítják, hogy testileg, lelkileg jól legyenek a sportolók, hogy a lehető legjobban teljesíthessenek. Mindez nagyon komplex folyamat és csapatmunkát követel.
A sportpszichológus szerint vannak sémák a krízisek és sporttraumák feldolgozásához, ahogy az is ismert, hogy mitől terhelődik túl egy gyerek vagy egy sportoló, mi válthat ki traumát. De az, hogy ez az adott ember számára lélektanilag miért okoz éppen többletterhelést, olyan kihívást, amikor az addigi megküzdő kapacitásait már nem tudja elérni, az természetesen egyedi. A sportolókkal való kapcsolattartás mikéntje – akár edzőként, akár szülőként – viszont különösen fontos: ha ebben jó kommunikáció és biztonság van, az már önmagában egyfajta traumafeldolgozást nyújthat, vagy megakadályozhatja a trauma növekedését.
A cikk alapjául szolgáló interjút Farkas Dávid készítette.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
