Átfogó javaslatcsomagot állított össze a választási rendszer megújítására a Nemzeti Választási Iroda. Legfontosabb állításai közé tartozik, hogy a több, mint 40 ezer nemzetiségi választó ellenére egyik nemzetiség sem érte el a kedvezményes mandátumszerzési küszöböt, a 13 elismert nemzetiség közül 11-nek az NVI szerint létszámából adódóan elvi esélye sincs mandátumot szerezni. Kiss Balázs, az ELTE Alkotmányjogi Tanszék adjunktusa az InfoRádióban egyebek mellett arról beszélt: kijelenthető, hogy a magyar nemzetiségi választási rendszer jelenlegi formájában nem biztosít tényleges parlamenti képviseletet a nemzetiségek többségének.
Kiss Balázs elmondta: üdvözlendőnek tartja, hogy a Nemzeti Választási Iroda hosszú évek után most felveszi ezt a fonalat és foglalkozik a témával.
„A jelenlegi rendszerben kétféle lehetőség biztosított a nemzetiségeknek. Az egyik a kedvezményes mandátumszerzés lehetősége, amikor a nemzetiségi képviselő ugyanolyan szavazati joggal rendelkezik, mint bármely más országgyűlési képviselő a parlamentben. A másik lehetőség pedig a nemzetiségi szószólói intézmény, ami lehetővé teszi, hogy azok a nemzetiségek, amelyek nem tudnak kedvezményes mandátumot szerezni, azok is részt vehessenek az Országgyűlés munkájában” – fogalmazott.
Hozzátette: a szószólók felszólalhatnak, részt vesznek a parlamenti munkában, de a képviselőkkel ellentétben nem rendelkeznek szavazatjoggal, tehát a két intézmény alapvetően különbözik egymástól.
Úgy vélte: a probléma az az, hogy a 13 Magyarországon élő nemzetiség közül 11-nek – ahogy a választási iroda is írja az anyagában –, nincs reális esélye a kedvezményes mandátumszerzésre. A ’26-os választásokon ehhez 26 ezer szavazatra lett volna szükség, csakhogy 9 nemzetiségnek a teljes népszámlálás során kimutatott lélekszáma nem éri el ezt a számot.
„Ha figyelembe vesszük azt is, hogy a népszámláláson a gyermekek is benne vannak ebben a számban és a választójoggal nem rendelkező nem magyar állampolgárok is, akkor már 11 nemzetiségről beszéltünk”
– hangsúlyozta.
Kiemelte: nem csak a kisebb, hanem a nagyobb közösségeket is érinti ez a probléma. A 2026-os választásokon a német névjegyzékben valamivel kevesebb, mint 23 ezer választópolgár szerepel, tehát ők sem tudták elérni a kedvezményes mandátumszerzéshez szükséges szavazatszámot, még úgy sem, hogyha mindannyian elmentek volna és érvényesen szavaznak a német nemzetiségi listára.
„A romák esetében pedig körülbelül 45 ezer regisztrált választópolgár volt a névjegyzékben, közülük 19 ezren adták le érvényesen a szavazatukat, tehát az ő esetükben sem tudott teljesülni a kedvezményes mandátumszerzés. Vagyis egy olyan választási rendszerről van szó, ami eleve megteremtené a kedvezményes mandátumszerzés lehetőségét a 13 nemzetiségnek Magyarországon, de a gyakorlatban a legtöbb közösség számára ez teljesen elérhetetlen” – mondta.
Arról is szólt, hogy minden választási rendszerben előfordult, hogy többezer nemzetiségi választópolgár listás szavazata nem eredményezett mandátumot.
Elmondása szerint a választópolgár valamely jelölőszervezet támogatásával vagy pártnak a támogatásával azt a kockázatot vállalja, hogy az általa támogatott jelölőszervezet végül megkapja-e a mandátumszerzéshez szükséges mértékű választópolgári támogatást vagy sem.
„Akik a nemzetiségi választásokon az országgyűlési választásokra is kiterjedően regisztrálnak, azok nem szavazhatnak pártra helyette, kizárólag egyetlen zárt listára adhatják le szavazatukat, vagyis a választópolgárok lemondanak a pártlisták közötti választás lehetőségéről, cserébe pedig egy olyan nemzetiségi listára szavazhatnak, amelyek eleve nem fognak mandátumot keletkeztetni”
– árulta el.
Véleménye szerint az a választópolgár, aki nemzetiségi névjegyzékbe regisztrál az országgyűlési választásokra is kiterjedően, annak tudatában adja le szavazatát, hogy biztosan el fog veszni ez a szavazat.
Kiss Balázs szerint a pártlisták és a nemzetiségi listák között van egy lényegi különbség. Míg a listát állító pártok esetében nem kizárt az a hipotetikus helyzet, hogy a választópolgárok egyre szélesedő körében szereznek támogatást, és aztán végül bejutnak a parlamentbe és mandátumot szereznek, addig a nemzetiségi közösségeknél a választópolgárok száma eleve adott, tehát tetszőlegesen nem bővíthető.
„Egy kis létszámú közösség nem fogja tudni megszerezni a mandátumot, bármilyen kedvezményt biztosít a választási rendszer”
– állította.
Hozzátette: megfontolásra érdemes javaslat egy jövőbeli választási reform során, hogy a választópolgár akár a szavazás napján dönthessen a pártlista és a nemzetiségi lista között. Ráadásul összhangban áll a Velencei Bizottság, az EBESZ választási megfigyelőinek a korábbi ajánlásaival is, és Horvátországban, is van hasonló szabályozás, épp az ott élő nemzeti kisebbségek parlamenti képviselete kapcsán.
Elmondta: a jelenlegi szabályozás szerint a választópolgárnak legkésőbb 9 nappal a választás előtt kell jeleznie, hogy pártlistáért nemzetiségi listára szeretne szavazni, ugyanakkor három nappal a választás előtt még meggondolhatja magát, és kérheti, hogy mégis pártlistára szavazzon. A választás alapján a jelenlegi szabályozás alapján azonban erre nincsen lehetősége. Ez azért lehet problematikus, mert a választópolgár politikai preferenciái, illetve a rendelkezésre álló információk alapján a választási kampány során változhatnak ezek a preferenciák, és előfordulhat például az, hogy valaki hónapokkal vagy akár évekkel a választások előtt regisztrált nemzetiségi választópolgárként, de a választás napján már inkább valamely pártlistára szeretne szavazni, ez teljesen érthető választópolgári preferencia. A jelenlegi szabályozás azonban ezt kizárja.
A cikk Barkóczi Bence interjúja alapján készült.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
