A Kiss Ulrich SJ által alapított Management by Jesus lelkigyakorlat sok keresztény vezetőnek nyújtott támpontot az 1990-es évektől kezdve. A programot, amely két éven át szünetelt, most Leadership by Jesus néven Forrai Tamás SJ és Szenczi György tréner folytatják.
Az őszi alkalomra október 8. és 10. között került sor Püspökszentlászlón, az Életrendezés Házában. Forrai Tamás jezsuitával a megújult programon kívül a rend pécsi jelenlétéről és a jezsuiták ottani missziójáról is beszélgettünk.
– Kiss Ulrich jezsuita atyától nemrég vették át a Management by Jesus program vezetését, melyet megújítottak, és megváltoztatták a nevét is. Mi volt Ulrich atya eredeti szándéka, és hogyan működött a program?
– A Management by Jesus nagyon szép példája annak, hogyan lehet a szolgálatba behozni a személyes karizmát, és rendi karizmává tenni. Ulrich atya késői hivatás, a menedzsment világából érkezett. Nyugat-Európában született és nőtt fel, 1988-ban lépett a jezsuita rendbe. A kilencvenes évek elején, fiatal papként, az elsők között tért vissza Magyarországra. Úgy érezte, fontos lenne megtámogatni a keresztény gazdasági vezetőket. Legfőképpen az érdekelte, hogy a hirtelen bejött vadkapitalizmus világába hogyan lehet beemelni keresztény vezetési, vállalkozói és gazdasági értékeket. A Management by Jesus lelkigyakorlatos tréning ebből a szándékból született. Ulrich atya több tucat képzést tartott az elmúlt két évtizedben. A lelkigyakorlathoz személyes találkozások és hálózatépítés is kapcsolódott. Az utóbbi években aztán Ulrich atya az életkorából adódóan már fárasztónak érezte volna a képzéseket, ezért azok két éven át szüneteltek. Tavaly igyekeztünk választ találni arra a kérdésre, hogy milyen formában lehetne folytatni ezt az Ulrich atya személyéhez kapcsolódó, szinte rá szabott programot.
– Ön hogyan került a Leadership by Jesus vezetésébe?
– Amikor két évvel ezelőtt, 2024 októberében visszatértem Magyarországra, már világos volt, hogy Pécsett új jezsuita közösséget indítunk, megújítjuk és bővítjük a püspökszentlászlói lelkigyakorlatos szolgálatot, és további pécsi szolgálatokat is vállalunk.
Idén tavasszal elkezdtük megújítani a Managementet. Szerettünk volna jobban fókuszálni a leadershipre, ami alapvetően olyan vezetők formálásáról szól, akik víziót, motivációt, értékrendet, gazdasági kultúrát adnak. A jézusi vezetés példájára is nagyobb hangsúlyt helyezünk az új programban, de már a Management is erre épült.
– Ketten vezetik ezt a programot.
– Igen, Szenczi György a másik vezető, ő professzionális tréner. Hosszú-hosszú éveken keresztül dolgozott Ulrich atyával. Számára is meghatározó volt a Management by Jesus, amibe tulajdonképpen ő hozta be a professzionális tréneri szemléletet, majd ő is egyre inkább a vezetői személyiség formálását kezdte fontosnak tartani.
– A Leadership lelkigyakorlattal és tréninggel elsősorban olyan vezetőket szólítanak meg, akik valamilyen döntéshelyzetben, változásban vagy elakadásban vannak.
– Igen, és úgy látom, ez hiányterület. A Szent Ignác-i lelkigyakorlat is arról szól, hogyan lehet megakadási pontokon, vagy – pozitívan fogalmazva – lehetséges növekedési pontokon megadni azt a fajta lelki támaszt, ami segít a lelkigyakorlatozónak megtenni azt az ugrást, amire ott és akkor szüksége van. Az elmúlt időben a vezetők körében és a mellettük lévő csapatokban is generációváltás történt. Olyan mértékű volt az intézményi fejlődés, akkorát változott a gazdasági közeg, hogy egy cégnek ma újra át kell gondolnia az eredeti misszióját és vízióját.
Megvizsgáljuk, mit tanulhatunk Jézus életéből és a tanítványaival való kapcsolatából, s azt is megnézzük, hogy mi az, ami mintát adhat hasonló helyzetben.
– Hogyan valósul meg egy ilyen tréning és lelkigyakorlat?
– Klasszikus lelkigyakorlatos közegben vagyunk Püspökszentlászlón, Pécs mellett, az Életrendezés Házában. A Leadership by Jesus azonban nem egy ignáci csendes lelkigyakorlat, hiszen nagyon sok beszélgetésre épül. A program két szálon fut. Az egyiket a vezetett tréneri beszélgetések, gyakorlatok, egyéni és közösségi feladatok alkotják, melyek során kérdéseket dolgozunk fel. A másik szál pedig az, amikor konkrét szentírási helyeket értelmezünk közösen, és a Jézus által adott mintát összekapcsoljuk az előbb felvetett kérdéssel.
– Mit lesnek el Jézustól? Tudna konkrét példát mondani?
Ez a folyamat megegyezik egy klasszikus vezetői életúttal, amelyben krízishelyzetek is adódnak. Átelmélkedünk evangéliumi részeket is, például azt, ami arról szól, hogy Jézust a családja vissza akarja vinni a normál életbe, mert a tevékenysége már kezd kényelmetlenné válni. A hozzátartozói nem veszik föl azt a ritmust, ami Jézus küldetésével jár, ők kint ragadnak. A Jézust hallgatók azonban bent vannak a házban, ott vannak a közösségében. Jézus amellett leteszi le a voksot, aki átveszi a missziót, és szabadon, örömmel tudja magára vállalni azt. Ilyen jellegű krízishelyzetekről beszélünk.
– Hányan vehetnek részt egy-egy tréningen, és milyen típusú vállalatokból, mely ágazatokból érkeznek vezetők a lelkigyakorlatokra?
– Egytucatnyi embernél többet nem bír el egy ideális csoport. Általában középkorú vezetők jönnek a tréningekre a társadalom és a gazdaság legkülönbözőbb területeiről. Mindig érdekes és nagyon szép látni ez a sokszínűséget. Vannak a szorosabb értelemben vett gazdasági életbe illeszkedő szereplők, olyanok, akik saját családi vállalatot, kis vagy közepes gazdasági egységet vezetnek, és olyanok is, akik nagyobb cégeket irányítanak. Érkeznek vezetők az állami szférából, a felsőoktatásból, a szociális ellátórendszerből, egyházi szolgálatokból is.
– Évente hány alkalommal tartanak tréninget? Mindig új résztvevők jönnek ezekre, vagy vannak visszajárók?
– Úgy gondoltuk, egyelőre egy tavaszi és egy őszi programot indítunk, és megnézzük az újrafogalmazott célkitűzés eredményét. Véleményem szerint reálisan évi két-három ilyen lelkigyakorlatos tréninget tudunk vállalni. Mindig új jelentkezők érkeznek. Viszont előfordul olyan is, hogy valaki, aki tíz évvel ezelőtt elvégezte a Management by Jesus tréninget, egy újabb reflexiós időszakban megint eljön.
– Tartanak szupervíziós alkalmakat? Egy-egy tréning után kikhez vagy milyen közösséghez tudnak kapcsolódni a résztvevők?
– Mindkettőnkkel lehetőség van a személyes kapcsolattartásra. Együttműködünk olyan csoportokkal, klubokkal, képzési programokkal, amelyek a keresztény gazdasági élet szereplői számára alakultak meg. Az egyik ilyen az ÉrMe (ÉrtékMegőrző) hálózat, amely helyi, regionális klubokat tart fenn, informális beszélgetésekkel. Pécsett egy-két havonta találkozót szervezünk a gazdaság különböző területeiről jövők számára. A KETEG (Keresztény Társadalmi Elvek a Gazdaságban) egy érték- és emberközpontú gazdasági misszió, kutatóintézet és képzési program. Idén ősszel a Pécsi Egyetemre is elhoztuk, hogy már az egyetemisták képzésében is helyet kaphasson. Éppen most zajlik a Párbeszéd Házában a Kingdom at Work konferencia. Ez egy nemzetközi program, ami kifejezetten keresztény vállalkozóknak szól. Szeretnénk, ha ezek a kezdeményezések összekapcsolódnának egymással, erősítenék egymást, és nem csupán a fővárosban, hanem a nagyobb vidéki egyetemi városokban is elérhetők lennének. Fontos célkitűzésünk, hogy elmúlt évtizedekben kialakult fórumokat, közösségi és képzési formákat szinergiába hozzuk, és így igazán hatékonyan tudjanak működni.
– Mikor lesznek a következő lelkigyakorlatok?
– 2027-ben március 11–13. és október 14–16., illetve 2028-ban március 23–25. és október 12–14. között tartjuk a következő Leadership alkalmakat.
– 2024-ben indult el a jezsuiták missziója Pécsen. Mi történt ennek keretében?
– Két évvel ezelőtt érkeztem meg Pécsre.
Pécsre esett a választásunk, többek között azért, mert azt éreztük, hogy a püspök nemcsak meghívott minket, de nagy szabadságot is adott. Kifejezte, hogy szükség van ránk, menjünk, ismerjük meg a várost, a közeget, és nézzük meg, mi lenne a karizmánknak megfelelő szolgálat. Szerettünk volna egy olyan missziós közösséget, amely a püspökszentlászlói lelkigyakorlatos házban Pécsről kijárva vállalja a szolgálatot. A másik, amit világosan láttunk, hogy hiányzik a fiatal felnőtt értelmiségiek pasztorációja, egy egyetemi lelkészség. Erre az egyetem és a püspök részéről is nyitottság mutatkozott. Az egyetemi lelkészséget tulajdonképpen egy tágabb értelemben vett, városi értelmiségi pasztorációs szolgálatnak tekintjük, amely nemcsak az egyetemi évekre szól, hanem általában véve fiatalokra, a huszonévesekre és a harmincasokra is kiterjed. Ehhez társult még a papi lelkivezetés, az ormánsági pasztorális célok újrafogalmazása, a szinodális plébániák összetartása. Pécsen így mára egy nagyon szép, dinamikus szolgálat alakult ki.
– Pécsen letelepedett a Nyolc Boldogság Közösség, és idén egy ferences fiókház is alakult. Úgy látszik, a város szinte szívja magába a különböző rendeket és közösségeket.
– Pontosan. A kilencvenes évek elején volt egy nagyon erős lobbi, hogy mi, jezsuiták menjünk vissza Pécsre. Akkor azért esett a választásunk inkább Miskolcra, mert Pécsett több szerzetesrend is jelen volt, és úgy tűnt, ott „minden meg van oldva”. Úgy gondoltuk, Miskolcon nagyobb szükség van ránk, és azt hiszem, ez jó döntés volt. Pécsett idővel aztán a kilencvenes évekhez képest csökkent a szerzetesi jelenlét. Ma pedig itt erősödik a leginkább a vidéki városok közül, a nagyon tudatos püspöki építkezésnek köszönhetően. Ebbe a folyamatba lépünk be mi, jezsuiták is. Érdekes, szép tapasztalat, hogy egy szerzetesrend hogyan tud integrálódni egy egyházmegyei, tágabb szolgálatba. Azt hiszem, olyan ez, mint egy nagy mozaiképítés.
Fotó: Lambert Attila
Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír
Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2026. november 8-i számában jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
