200. alkalommal adja elő az Egyasszony című monodrámát november 12-én, csütörtökön a Jurányi Házban Tenki Réka. A Péterfy-Novák Éva könyvéből készült előadás a 2015-ös bemutató óta az ország számos pontján és külföldi helyszíneken is látható volt. Az InfoRádió a jubileumi előadás kapcsán Tenki Réka színművésszel beszélgetett.
Tenki Réka, amikor először elolvasta Péterfy-Novák Éva könyvét, egy rendkívül életigenlő történetet ismert meg, amely sok erőt adhat az embereknek. Úgy véli, a történet segíthet abban, hogy mindenki újraértékelje a saját problémáit és az életét, valamint hálát adjon azért, amije van. Szerinte a boldog élethez elengedhetetlen, hogy az ember elfogadja a körülményeit, és örülni tudjon annak, ami megadatott neki. Az előadás is erre irányítja rá a figyelmet: érdemes számba venni, mi mindenünk van, és megbecsülni azt – mondta az InfoRádióban a színésznő, aki úgy érezte, ilyen történetekről szeretne beszélni a közönségnek.
Megjegyezte, hogy a monodráma műfaja már korábban is foglalkoztatta, hiszen egyetemi osztályfőnöke és mestere, Zsámbéki Gábor azt tanította, hogy minden színésznek el kell jutnia pályája során odáig, hogy kipróbálja magát ebben a műfajban. Ehhez azonban meg kell találni azt a történetet, amelyről az ember valóban képes másfél-két órán keresztül beszélni.
Tenki Réka felidézte, hogy a darabbal 2015-ben, kislánya születése után tért vissza a színpadra. Mint mondta, tudatosan igyekezett elválasztani a saját anyaságát az előadásban megjelenő drámától, ugyanakkor színészként elkerülhetetlen volt, hogy személyes tapasztalatai is beszivárogjanak az alakításába. Édesanyaként szerzett élményeiből is merített, de arra ügyelt, hogy ne a saját történetét vagy a kislányát jelenítse meg a színpadon. Elsősorban arra törekedett, hogy hitelesen közvetítse a történetet, és erőt adjon vele a közönségnek.
Hozzátette, hogy a próbafolyamat egyik fontos feladata éppen az ilyen határok megtalálása: a színésznek meg kell tanulnia, hogyan válassza el saját életét a szereptől, vagy miként építse be személyes tapasztalatait az alakításába. A színésznő egyetértett azzal, hogy az előadás az évek során biztosan változott, hiszen ő maga is másként lát bizonyos dolgokat, mint a bemutató idején. Azt azonban, hogy ezek a személyes változások miként épültek be az alakításába, belülről nem tudja megítélni – mondta.
A színésznő fontosnak nevezte, hogy az előadást számtalan helyre eljuttatták, mert szerinte ha egy produkció értékes, és van rá igény, akkor lehetőséget kell teremteni arra, hogy minél többen láthassák. Gyakran találkozott olyanokkal, akik szerették volna megnézni az előadást, de nem tudtak Budapestre utazni, vagy nem jutottak jegyhez. Orlai Tibor, a darab producere szerencsére lehetővé tette, hogy az ország számos pontjára eljussanak: a legkisebb falvaktól kezdve táborokban, iskolákban, lakásokban és sok más helyszínen is játszották a monodrámát – mondta.
Tenki Réka tapasztalatai szerint amúgy szinte mindenütt találkozni olyan emberekkel, akik maguk is hasonló traumákat éltek át, mint amilyenekről az előadásban szó esik, és ezek a nézők különösen hálásak voltak azért, hogy a történet feldolgozásában erőt meríthettek a darabból.
A cikk alapjául szolgáló vagy interjút Kocsonya Zoltán készítette.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
