„Berúgja az ösztöneim kapuját” – Bata Éva a P̵a̵t̵k̵á̵n̵y̵o̵k̵ Emberek című előadásról

Huszonöt év után tért vissza a Gerhart Hauptmann Nobel-díjas német író Patkányok című drámája a Radnóti Színház színpadára. A teátrum P̵a̵t̵k̵á̵n̵y̵o̵k̵ Emberek címmel mutatta be a darabot Alföldi Róbert rendezésében. A Bíró Bence dramaturg által átdolgozott változat a mai magyar társadalom problémáira, egyebek mellett a szociális kiszolgáltatottságra, a társadalmi kapcsolatok válságára és a bizalom hiányára reflektál.

A történet középpontjában a Bata Éva által alakított Jónás Henriett áll, aki évekkel korábban elveszítette kisbabáját, és azóta mindennél jobban vágyik arra, hogy anya lehessen. A gyermek utáni vágy azonban olyan döntésekhez vezeti, amelyek végül tragédiába torkollnak. A színésznő úgy látja, hogy a közönség reakciói eddig pontosan visszaigazolták mindazt, amit az alkotók szerettek volna átadni. „Mindig öröm, hogyha ennyire pontosan lekövethető az, ami a mi szándékunk volt ezzel a történettel. Ez egy nagyon jó visszaigazolás, hogy tisztán gondolkodtunk, és jó stílust fogtunk meg arra, hogy át tudjuk adni ennek a történetnek a lényegét” – fogalmazott Bata Éva, aki szerint szerint a Gerhart Hauptmann művéből készült előadás ugyan magyar környezetbe lett helyezve, de az alaphelyzet egyetemes. „Én nem gondolnám, hogy ez kifejezetten nagyon magyar történet. Ez egy történet, ami bárhol, bárkivel, bármilyen körülmények között megtörténhet” – tette hozzá. A színművésznő szerint a darab középpontjában az emberi kapcsolatok, a feldolgozatlan traumák és azok következményei állnak. „A történet a lényeg benne, és az emberek közti viszony, és az, hogy bizonyos sebekkel hogyan élhetők túl életek, vagy hogy mibe menekül az ember bizonyos sebek után” – mondta.

Egy nő, akinek „igaza van”

Henriett alakja korántsem egyszerű hős vagy áldozat. Olyan asszony, akit az elvesztett gyermek fájdalma és a család utáni vágy olyan útra sodor, amely egyre távolabb viszi a józan döntésektől. Bata Éva számára mégsem okozott nehézséget a karakter megértése. „Az volt az első benyomásom, hogy ennek a nőnek igaza van. Elfogadom az ő gondolatmenetét, vagy az ő igazságát, és én ezzel egyet is értek valahol” – mondta a korábban Ruttkai Éva-emlékgyűrűvel elismert művész, aki úgy véli, ez a belső azonosulás felszabadította a próbák során, mert nem kellett azzal foglalkoznia, hogy még magát is meggyőzze arról, hogy az oké, amit ő csinál. Rögtön nagyon közel érezte magához a karaktert.

A szerep ugyanakkor különösen érzékeny témát érintett számára. Saját bevallása szerint kislánya megszületése óta szinte menekült az olyan történetek elől, amelyek a gyermek elvesztéséről szólnak. „Rettegtem attól, hogy nekem majd olyan szerepet kell játszani, ami ezzel foglalkozik. Nem is mentem nézni ilyen témájú előadásokat, mert tudtam, hogy nagyon ki fogok készülni” – fogalmazott a színművész. Bata Évát éppen ezért lepte meg, hogy a próbafolyamat alatt ez a félelem szinte egyáltalán nem jelent meg benne. „Utólag jutott eszembe, hogy tulajdonképpen én masszívan ezzel foglalkoztam az elmúlt másfél hónapban, amitől a legjobban rettegtem. De valahogy ez úgy tudott megtörténni, hogy nem volt félelmetes vagy nyomasztó” – árulta el őszintén.

Alföldi Róbert „berúgja az ösztönök kapuját”

A színésznő külön beszélt az előadást rendező Alföldi Róbert munkamódszeréről is. Szavai szerint a rendező nem kész megoldásokat vár a színészektől, hanem felszabadítja bennük a legmélyebb ösztönös reakciókat. „Olyan érzésem van, hogy berúgja az ösztöneimnek a kapuját, és azt mondja: gyere, hadd jöjjön, ami van!” Bata Éva szerint ritka szabadságot és biztonságot élhetett meg a próbák alatt. Azt mondta, nagyon jó ilyen szabadon és biztonságban próbálni. „A csodálatos asszisztensünk mondta, hogy ez a próbafolyamat olyan, mint a szénbányászat. És tényleg az volt” – folytatta, hozzátéve azt is, hogy a társulat addig „kalapálta” az anyagot, amíg meg nem találta a történet legmélyebb rétegeit.

Bár a P̵a̵t̵k̵á̵n̵y̵o̵k̵ Emberek súlyos emberi tragédiákról szól, az előadásban hangsúlyos szerepet kap a humor. A színművész szerint ez nem pusztán eszköz, hanem létkérdés. „Muszáj oldani, muszáj balanszba tenni az ember idegrendszerét és a szívét. Ha nincs valami ellenpont, akkor elporladunk ott a székekben”– mesélte Bata Éva, aki szerint a próbák hangulata korántsem volt komor. „Nagyon-nagyon sokat röhögtünk a próbákon. A kínunkon is, magunkon is, azon is, hogyha valami rossz volt” – jegyezte meg. Arról is beszélt, hogy számára külön öröm, amikor azt tapasztalja, hogy a nézők egyszerre több érzelmi állapotot élnek át az előadás alatt, mert hisz abban, hogy a színház több egyszerű szórakoztatásnál. Véleménye szerint egy ilyen este után valamiféle tisztulás történik a befogadókban. Azonban az előadás nem kínál könnyű válaszokat. Sok szereplő saját hibáinak és rögeszméinek foglya marad, mégis van valami remény a történet mélyén, „menni kell egyszerűen tovább”. A színművésznő úgy véli, ez a gondolat teszi a színdarabot többé egy klasszikus dráma modern feldolgozásánál: fájdalmas, humoros és olykor kegyetlenül őszinte emlékeztetővé arra, hogy az ember a legnagyobb veszteségek után is képes újrakezdeni.

A színdarabban Bata Éva mellett Krisztik Csaba, László Zsolt, Szirony Kornél, Tenki Réka, Fehér Diána Aida, Gellért Dorottya, Katona Péter Dániel, Martin Márta, Schneider Zoltán és Berényi Nóra Blanka játszik, valamint Ökrös Eszter és Szczaurski Lana Glória lép színpadra.

Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »