Ádám László írása: Sokadik értekezésemet – Toplak Zoli, jeles férfitársunk óhajára – a címben említett nő (ember) jellemzésének szentelem. Ellenlábasaik az élet minden területén jelen vannak. Róluk dalol Kazal László (A cipzár), és a Méhek együttes (Barbie-dal). Akadémiánk és a Nőmozgalom hivatalos szócséplésein nemcsak felállnak, de hozzá is szólnak. Mögöttük nyúlik hosszúra a sor az árusoknál s a hivatalokban. S jelen vannak magánéletünkben is mint ismerőseink, barátaink és szeretteink. Szélsőséges esetben az ébrenlét szinte minden percében velük, illetve az ő igényeikkel kell foglalkoznunk. A mondottakat ismerik már a Férfihang olvasói. De vajon mi jellemzi az érett nőembereket?
Legfontosabb tulajdonságuk, hogy helyesen értelmezik (nem tekintik sértésnek, fenyegetésnek) a valóságot. A tanultak, a tapasztalatok és környezetük visszajelzései alapján el tudják dönteni, adott helyzetben mi a leginkább célravezető viselkedés. Minden más érett jellemvonásuk e képességéből vezethető le.
Az első tehát – Nem a Ferencváros, hanem az alkalmazkodás képessége. Enélkül, felnőttként, senki sem alkalmas társas életre. Akik nem akarják vagy nem tudják betartani az együttélés legelemibb szabályait sem, azokat várják az ilyen egyének befogadására létrehozott zárt intézmények. Kevésbé súlyos esetekben – nem az adott helyzetnek megfelelően, nem az elvárt módon viselkednek, magatartásuk gyakorta megütközést és csalódást kelt másokban – felebarátaink nehezen tudnak beilleszkedni a közösségbe. Nem tudnak kialakítani megfelelő személyközi kapcsolatokat, és előbb vagy utóbb mindenki hátat fordít nekik; kiveti őket közösségük.
A második – Az érett, felelősen gondolkodó ember képes felülemelkedni restségén és önzésén. Úrrá tud lenni bántalmazó, dölyfös, dühödt, elnyomó, erőszakos, kizsákmányoló törekvésein. Nem úgy viselkedik, mint egy csecsemő vagy egy kis óvodás. Elsősorban nem másoktól várja, hogy gondoskodjanak anyagi és érzelmi jólétéről, kényelméről, biztonságáról, csillapítsák ingeréhségét. Nem akarja mások figyelmét fogva tartani a Vértanú vagy az Uralkodó szerepének megrázó előadásával, nyafogással, sírással, illetve dühkitöréssel, vádaskodással, zsémbeléssel és a többi. Vagyis nem befolyásolással – gyermeki ravaszsággal, erőszakoskodással, követelőzéssel stb. – próbálja kikényszeríteni, hogy a dolgok számára kedvezően alakuljanak. Elfogadja, hogy csak akkor van joga kérni, ha elismeri, hogy másoknak joguk van kérésére, magyarázat nélkül is, nemet mondani.
A harmadik – Felismeri a kapcsolatot tettei s azok következményei között, és ennek megfelelően cselekszik. Képes és hajlandó önvizsgálatot tartani, személyiségét fejleszteni. Nem akarja önbecsülését mások kárára fenntartani. Elhibázott döntéseiért és cselekedeteiért nem másokat vagy a körülményeket hibáztatja, hogy leplezze gyarlóságának bizonyítékait. Saját hibáira, tévedéseire úgy tekint, mint ténykedéseinek természetes velejárójára, és vállalja a felelősséget a következményekért.
A negyedik – Nem aszerint méri magát, mennyivel különb, illetve mennyivel különbnek látszik másoknál. Képes jellembeli értékeire, saját eredményeire támaszkodni, önértékelését külső forrásoktól, mások véleményétől függetlenül fenntartani. Nem szükséges szakadatlanul másokon lógva érvényesítenie, igazolnia létezését. Belátja, hogy mindazon jogok, melyek megilletik őt, egyben mások jogai is. Mások álláspontját nem aszerint ítéli meg, hogyan viszonyul az ő elképzeléseihez, hanem aszerint, hogyan viszonyul a tényekhez.
Az ötödik – Képes az együttérzésre, vagyis képes azonosulni mások érzéseivel. Emberként kezeli felebarátait, nem eldobható, pótolható eszközként. Másokat nem pusztán a számára hasznos tulajdonságaik szerint ítél meg.
A hatodik – Másokat egyenrangú félnek tekint; együttműködésre törekszik. Hajlik az észszerű megalkuvásra; figyelembe veszi mások becsületét, érdekeit, érzéseit, méltóságát, jogait. Nem akar másoktól függeni, sem másokat uralni, irányítani. Nem tartja magát tévedhetetlennek, az egyetlen és üdvözítő igazság letéteményesének. Nem erőlteti nézeteit; képes mások övétől eltérő véleményéhez is megértéssel viszonyulni. Elviseli ha bírálják, ellentmondanak neki; nem igyekszik meghátrálásra bírni vagy elhallgattatni a vele egyet nem értőket.
A hetedik te magad légy* – Elsősorban a tények és az eredmények érdeklik. Viselkedését nem pillanatnyi érzelmei és igényei vezérlik.
* József Attila: A hetedik (https://www.mek.oszk.hu/05500/05570/html/jozsef_attila0011.html)
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
