70 éve – immár sokadik alkalommal – a magyarság világtörténelmet írt, fénylő csillagként mutatott irányt, példát a világ nemzeteinek. Az ötvenes évtized eleje és közepe talán csak annyiban különbözött a jelen nemzetközi viszonyaitól, hogy a világhatalmak nemigen kockáztatták a globális katonai konfrontációt.
70 éve – immár sokadik alkalommal – a magyarság világtörténelmet írt, fénylő csillagként mutatott irányt, példát a világ nemzeteinek. Az ötvenes évtized eleje és közepe talán csak annyiban különbözött a jelen nemzetközi viszonyaitól, hogy a világhatalmak nemigen kockáztatták a globális katonai konfrontációt.
Forrás: oktober23alapitvany.hu
A jaltai elveknek megfelelően elfogadták a vasfüggöny által elválasztott világ hatalmi zónákra történő felosztását. A világhatalmak vezetői tudták, hogy a saját hatalmi szférájukban nagyjából korlátlan urak, viszont nem léphetik át a nukleáris világháborút kockáztató piros vonalat.
Az 1944 októberi moszkvai külügyminiszteri értekezleten és az1945 februári jaltai találkozón a nyugat és a szovjetek elvtelen kompromisszumának eredményeképp hazánk a szovjet hatalmi zónába került, és 1948-49-re kiépült a kommunista világ tekintetében is páratlanul korlátolt és brutális kommunista diktatúra.
1956 októberében a magyar nemzet egyöntetű összhangban, nemzeti egységben fordult szembe az elnyomó diktatúrával. A csodálatos őszi tavasz, a tiszta forradalom pár nap alatt meghozta a szabadságot, hála a magyar ifjúság hősies fellépésének, áldozatának. Legendává váltak a Corvin köz, a Széna tér, a Baross tér, a Tűzoltó utca és ifjú szabadságharcosainak hőstettei. A magyar forradalom felrázta az egész világot, amely visszafogott lélegzettel, aggódva figyelte az eseményeket. Ugyanakkor a magyar forradalom és szabadságharc szembesítette a korabeli nyugatot a XIX. századi forradalmakkal, szabadságküzdelmeivel: a szabadság kontinensévé tették Európát, melynek mára már csak a karikatúráját látjuk.
Azt is hozzá kell fűznünk a fenti megállapításhoz, hogy azért az 50-es években a nyugati hatalmak folytatták gyarmati háborúikat a harmadik világ függetlenségre törő nemzetei ellen.
E helyzetben vált a világ csodájává a magyar forradalom győzelme 1956 októberének végén. A forradalom pár nap alatt elérte a céljait, Nagy Imre kormányai teljesítették a forradalmárok, szabadságharcosok követeléseit. November elején a magyar nemzet és a világ megrendülten állt meg a fiatal hősök sírjai előtt, hálával fejezte ki tiszteletét a magyar hősiesség és áldozat előtt.
A kétpólusú világ logikája azonban keresztülhúzta egy kis nép áldozatát, szabadságvágyát. Valószínűsíthetően a hatalmi-geopolitikai szféráját biztosítani szándékozó szovjet vezetés legfeljebb korlátozott reformokat fogadott volna el az egyébként általa is megvetett hazai csatlósok bukása után, azonban a forradalmi célok és követelések túllépték e korlátokat.
A forradalom harmadikutas programmal lépett fel. Nemcsak a volt koalíciós pártok, de a forradalom utáni propagandában szélsőséges mumusként megjelenített konzervatív, keresztény, katolikus pártok is a „szociális érdekek által korlátozott magántulajdon” elvi alapján álltak, és kifejezték elkötelezettségüket az elmúlt 12 év pozitív vívmányai megtartása mellett.
A Szueznél kirobbant háború ráerősített a szovjet vezetés geopolitikai értelemben vett szabad mozgásterére. A kört bezárta Tito és Hruscsov november 2-ai, Brioni-szigetén történt találkozója, ahol a 12 évvel azelőtti tömeggyilkosságokért jelentős mértékben felelős, a 40-es évek végétől Sztálinnal konfliktusba keveredő jugoszláv vezető rábólintott a szovjet tervekre. Ráadásul az USA külügyminisztere október végén, Eisenhower elnök pedig november közepén jelezte, hogy minden együttérzésük ellenére nem áll szándékukban beavatkozni a vasfüggönyön túl. Egyedül Spanyolország szándékozott katonai segítséget nyújtani, erről Madridban november 4-én Franco tábornok elnökletével megtartott kormányülésen határozat született. Azért az igazsághoz híven említsük meg, hogy legalábbis elvben, a Spanyol Köztársaság Párizsban működő emigráns kormányának külügyminisztere, Fernando Varela is elítélte a szovjet inváziót. Többet nem tehetett. Még Jawaharlal Nehru, India nagy nemzetközi tekintélyű miniszterelnöke sem. Azonban a spanyol tervet a világháborútól tartó USA-vezetés leállította. E világpolitikai helyzet eldöntötte a forradalom sorsát, a magyarság helyzetét, jövőjét a következő évtizedekre.
1956. november 4-én megindult a szovjet hadsereg Forgószél-hadművelete. Szakértők vitatkoznak a szovjet támadás arányain, azonban elfogadható a mintegy 8-10 hadosztály és közel 2000 páncélos bevetése részükről (más források 6 hadosztályt és 1200 páncélost említenek). Ez így is elképesztő túlerőt jelentett. Csak zárójelben jegyezzük meg 1941 júniusában a Barbarossa-terv alapján a Fehér-tengertől a Fekete-tengerig mintegy 3000 páncélossal indult a Szovjetunió elleni támadás.
A túlerő a hősies ellenállás ellenére talán egy hét alatt eltiporta a szabadságharcot.
Fájdalom és gyász terítette be e napok tragikus eseményeit. Személyes élettörténetek őrizték meg a veszteségek soha el nem múló kínját.
Ígéretes jövő előtt álló értékes fiatalok életútja tört ketté, sokan a tüntetések alatti sortüzekben vesztették életüket, s voltak, akik egészen véletlenül, de a legbátrabbak a lényegében esélytelenül elvállalt ellenállás harcai során, vagy a megtorlásokban haltak hősi halált.
Jó lenne, ha a jelen jólétben és békében élő embere megértené 1956 üzenetét, a nemzeti összetartozás, elkötelezettség, felelősség követelményeit. Ma békében ez sokkal könnyebb feladat, mint 70 éve.
Károlyfalvi József – Hunhír.info
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
