A Campo Grande-i São José plébánián október 20-án megnyílt az egyházmegyei vizsgálat Giovanni Crippa szalézi atya boldoggáavatási ügyében. Ezzel hivatalosan is kezdetét vette a brazíl Mato Grosso do Sul államban szolgáló, olasz származású szalézi pap életének és erényeinek vizsgálata.
Az ünnepségen a Liguori Szent Alfonz Mária Tartomány (BCG) nevében jelen volt Tiago Figueiró atya, aki a tartomány nevében képviseli az ügyet; a posztnoviciátus szalézi tagjai rektorukkal, Andelson de Oliveira atyával; Luigi Favero és Erondi Tamandaré szalézi atyák; az egyházmegye papsága, valamint a posztulátor Paolo Vilotta.
Az ünnepség után hálaadó szentmisét mutattak be, amelyet Dimas Lara Barbosa, Campo Grande érseke celebrált, és amelyet a Brazil Püspöki Konferencia (CNBB, Conferência Nacional dos Bispos do Brasil) nyugati régiójának öt másik püspöke, valamint Vitório Pavanello nyugalmazott érsek koncelebrált.
A missziós munka igazi pillére
Vilotta Giovanni Crippát az egyetemes Egyház és a Szalézi Család „missziós munkájának igazi pilléreként” jellemezte, és felidézte azokat a tevékenységeket, amelyek az ő erőfeszítéseiből fakadtak: a katekézist, az ifjúsági munkát és a fogvatartottakkal való foglalkozást. A posztulátor hangsúlyozta Isten és a felebarát iránti szeretetét, a szemlélődés és a cselekvés egységét, és tisztázta, hogy a vizsgálat nem egy konkrét csodára épül, hanem célja a hősies erények feltárása. Megjegyezte, hogy a vizsgálat megindítása „nem egyenlő a boldoggá avatással”.
Az alposztulátor, Fábio do Vale arra kérte a nyilvánosságot, hogy levelekkel, fényképekkel, újságkivágásokkal és egyéb, családi hagyatékokban található dokumentumokkal járuljanak hozzá az eljáráshoz, különös tekintettel a Mato Grosso és Mato Grosso do Sul államokban őrzött iratokra.
A posztulátor, Paolo Vilotta imákat kért, és a nemzedékről nemzedékre szálló szóbeli tanúságtételek megosztására is buzdított.
Giovanni Crippa olasz misszionárius
Giovanni Crippa atya 1861. október 10-én született Olaszországban, 1885-ben lépett be a Szalézi Rendbe, és találkozott Don Boscóval. 1894-ben pappá szentelték, majd egy ideig Uruguayban tevékenykedett, mielőtt Brazíliába érkezett volna.
Campo Grandéban körülbelül húsz évig katekézissel, a fiatalok nevelésével és a legrászorultabbak, köztük a foglyok megsegítésével foglalkozott. Megalapította a São José Oratóriumot, és elkezdte az azonos nevű templom építését. 1941. augusztus 1-jén halt meg Três Lagoasban; földi maradványai Campo Grandéban nyugszanak. 1951 óta a városközpontban egy utca is az ő nevét viseli.
Forrás és fotó: Szaléziak.HU
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
